Joó Éva szívügyei

A magyar sportlövészet utánpótlásában jóideje meghatározó személyiség a korábbi világ- és Európa-bajnok Joó Éva. Tisztsége azonban csak mostanában körvonalazódott, mint utánpótlás-koordinátor, aki egyben természetesen a válogatottakért is felelős lesz. Az egykori sikeres sportlövő az elődei által megkezdett munkát kívánja folytatni, de azért vannak szívügyei, amelyeket képviselni szeretne. Az egyik legfontosabb például a fizikai felkészítés, de a sportági vezetés és a klubok közötti információcserére is nagyobb hangsúlyt szeretne fektetni, ahogyan a vidéki klubok felkarolására is.

Gy. Szabó Csilla A világ- és Európa-bajnok Joó Éva személyében régi-új szakember irányítja a magyar sportlövő utánpótlás-válogatottak munkáját. Régi, hiszen a korábbi kapitány, Kissné Oroszi Edit már tavaly év végén jelezte távozási szándékát, így a gyakorlatban már február óta Joó Éva tevékenykedett utánpótlás-koordinátorként, ám mégis új, hiszen feladatai és munkaköre csak mostanra körvonalazódtak. A sportágat, azon belül is az utánpótlást azonban a legkevésbé neki kell bemutatni. Három-négy éve kiemelt edzőként dolgozott, a hazai versenyek szinte mindegyikén jelen volt, és a szövetségben is már jó egy éve egyértelmű volt: ő lesz a legalkalmasabb Kissné Oroszi Edit munkájának folytatására. Az UTE edzője ráadásul személyesen is Joó Évát ajánlotta utódjaként erre a fontos tisztségre. − Megtisztelő lehet úgy elvállalni a hazai utánpótlás irányítását, hogy épp az elődje ajánlotta maga helyett. − Ez egyrészt megtisztelő, másrészt pedig zavartalanná tette a váltást − mondta honlapunknak Joó Éva, amikor arra kértük, beszéljen terveiről és elképzeléseiről. – De amúgy is az elődeim által megkezdett úton szeretnék haladni, hiszen ezen a téren még nincs elég tapasztalatom, sokat kérdezek tőlük, érdekel a véleményük. A felnőttválogatott élvez alapvetően elsőbbséget, ezért ha egy junior- vagy ifjúsági korú versenyző kiugróan jó eredményeket ér el, azt nagyon finoman és óvatosan megpróbáljuk bevonni a nagyok munkájába. Nem akarunk persze senkit sem azonnal a mély vízbe dobni, mert ebben az életkorban minden sportoló törékeny, de ha lehet, elindítjuk őket egy-két felnőtt versenyen is.

− Ahogy történt például Péni Istvánnal, aki most véglegesen átlép a nagyok közé. − Az ő esete azért messze nem általános, hiszen kiugró tehetség. Ahogy Major Veronika is. Ők ketten hagyják az idén maguk mögött az utánpótlás-korosztályt. Szerencsére már most ott áll néhány fiatal, hogy átvegye a stafétát tőlük. A fiúk között Pekler Zalán, Vas Péter és Kovács Csaba, a lányok mezőnyében pedig Toma Dorina és Gáspár Lalita nevét kell elsőként említenem. De mögöttük is vannak még fiatalabbak, a Héraklész-programban hatvan ifjú sportlövő szerepel. Ennek irányítását egyébként is egyik fő feladatomnak tekintem, a munkánk egyik leghasznosabb része az edzőtáborok szervezése, amire így állami támogatás is kapunk. A mindennapi gyakorlások során nem nyílik módunk olyan magas szintű munkára, mint az edzőtáborokban. − Bár az elődök által taposott ösvényről nem kíván letérni, bizonyára tervez újításokat is. − Inkább úgy fogalmaznék, hogy vannak szívügyeim. Az egyik ilyen a sportág vezetése, valamint a klubok és a versenyzők közötti jobb információcsere. Szeretnék olyan programot a kezükbe adni, amiből pontosan látják, hol tartunk, éppen mit csinálunk. Tervezem, hogy a vidéki klubokat is sorra járjam, az általam fontosnak tartott személyes kapcsolatok erősítése végett. Ám ami még ezeknél is fontosabb, az a fizikai képzés hangsúlyozása. Sportágunkat belengő, nagyon káros előítélet, hogy nálunk csak lőni kell, amihez nincs szükség erősítésekre. Dehogy nincs! Minden edzés, minden verseny nagy terheket ró a szervezetre és a gerincre. A saját versenyzőimtől napi szinten megkövetelem a negyedórás erősítő-nyújtó-lazító gyakorlatok elvégzését. Elismerem, hogy elsősorban mentális sport a miénk, de a jó fizikum nagyon sokat hozzátehet az alaptudáshoz. Márpedig az élen többnyire néhány tizeden múlik minden. Ezen a téren van mit fejlődnünk, de ehhez szemléletváltásra is szükségünk lesz. − Saját versenyzői és edzői tapasztalatait tudja-e majd kamatoztatni? − Az edzőtáborok során próbálom átadni azt, amit én magam évtizedek alatt megtanultam. A versenyzők biztosan felfogják, megértik amit mondok, de igazán az övék csak akkor lesz ez a tudás, ha maguk is megélik, megtapasztalják. Az utat mindenkinek be kell járnia, rövidíteni rajta lehet, de megspórolni nem. Ismerem a versenyzőket, mindegyik más és más személyiség, tudom, kihez hogyan lehet hozzányúlni. Pontosabban érzem. Szerencsére könnyen megtalálom az utat az emberekhez. Ez az egyik erősségem. Azt hiszem, erre szükségem is lesz a fiatalokkal kapcsolatban. További korosztályos hírek SPORTLÖVÉSZETBEN a sportági aloldalunkon.