A racicei Olimpiai Reménységek Versenyén kenu kettesben aranyérmet nyert Gönczöl Laura és Opavszky Réka. Győzelmük különlegessége leginkább életkoruk volt, hiszen tizennégy évesen indultak a tizenöt-tizenhat évesek között. Egyesületük, a Sződligeti Pacs-Pacs KSE hozzájuk hasonlóan a legfiatalabbak közé tartozik. Hat évvel ezelőtt a semmiből hozta létre Gönczöl János kenuedző, aki panaszkodás helyett a klub további fejlesztésén töri fejét.
Gy. Szabó Csilla Ha azt mondom, Sződligeti Pacs-Pacs, nem valószínű, hogy bárkinek is egy kajak-kenu egyesület jut az eszébe. Ahogyan Gönczöl Lauráról és Opavszky Rékáról sem tudták eddig túl sokan, kik ők. A legutóbbi racicei ORV-n azonban a két tizennégy éves kenus letette névjegyét az asztalra. A tizenöt-tizenhat évesek között C−2 500 méteren aranyat, 1000 méteren pedig ezüstöt nyertek. A sportág legújabb felfedezettjei ők, akik nem csupán fiatal koruk miatt jöttek az ismeretlenségből, de azért is, mert a Pacs-Pacs nem tartozik a régi, nagy hagyományokkal rendelkező egyesületek közé.
A váci kenus, Gönczöl János Sződligetre költözésével kezdődött a klub története. Sportága szeretetét éppúgy vitte magával, mint családját és értéktárgyait. Előbb a helyi tömegsport-egyesület keretein belül alapított kajak-kenu szakosztályt 2011-ben, majd néhány év után Csabai Edvinnek, a szövetség akkori szakmai igazgatójának biztatására az önállóság útjára léptek. S bár a sportági irányítástól azóta is sok segítséget kapnak, aminek köszönhetően három konténerből meg is épült a vízitelepük, azért a majd negyven fiatal korántsem készül ideális körülmények között. Panaszkodás helyett inkább magánerőből összegyűjtötték a hajók tárolására szolgáló hangárra valót, hogy komplett legyen a létesítmény. Gönczöl János elnök, edző és úgy általában a klub mindenese, de leginkább már újabb terveket sző.
Gönczöl Laura és Opavszky Réka az ORV-én
„Nulláról indultunk, annak is örülünk, amink most van. A lányok hajói is utángyártottak, az utolsó métereken, a hajrában bizony számíthat az két-három kilónyi súlytöbblet. De a sikerek feldobnak bennünket, ezért inkább előre tekintünk. Szeretnénk a sportágat népszerűsíteni a környéken, amihez nagy szükségünk lenne egy mikrobuszra. Ha még több gyereket akarunk lecsalni hozzánk, sajnos magunknak kell megoldanunk a szállításukat. Próbálunk pályázni ide-oda, hátha sikerül valahonnan segítséget kapni a vásárláshoz. Versenyzőinknek, ahogy növekszenek és erősödnek, egyre több versenyen kell indulniuk, amihez szintén utaznunk kell.”
Laura és Réka története is sajátságos, ahogyan az egyesületüké. Nem véletlenül térdeltek ugyanis össze, egy hajóba. Még ha Gönczöl János szerint szerencse is kellett ahhoz, hogy az egyik az úszást, a másik pedig a táncot otthagyja a kenuzásért. Az élet azonban összehozta őket és ma már az edzések előtt és után is együtt töltik idejüket. Gönczöl Laura szerint, Réka a legjobb barátnője.
„Életem a kenuzás. Számtalan hétköznapi dolog, így a haverok is kiesnek belőle az edzések miatt. De ezt nem bánom, különösen így nem, hogy Rékával mindent meg tudunk beszélni egymással. Szinte össze vagyunk nőve. Szerintem ezért is tudunk ilyen jó eredményeket elérni együtt. Csak az nehéz, amikor egyéniben egymás ellen kell versenyeznünk. Tisztáztuk egymás között, hogy amikor futam van, akkor nincs barátság. De amikor kiszállunk a hajóból, átöleljük egymást, és vége a rivalizálásnak.”
Gönczöl Laura még mindig meghatódik, amikor az ORV-és győzelmükről esik szó. Racicében elsírták magukat boldogságukban, ma pedig újabb célokat tűznek ki maguk elé. Jövőre már nem lógnak ki koruknál fogva az ifjúságiak közül, tehát mindenképpen megcélozzák a világ- és az Európa-bajnokságot. Amikor későbbi terveiről faggatjuk a legkevésbé sem óvatoskodik.
„Nem titkolom, hogy olimpián szeretnék indulni. A következő még kicsit korai, túl fiatalok leszünk, de huszonnégyben szerintem már ott lehetünk. Egyedül és Rékával is.”
Edzőjük, Gönczöl János szerint, aki Laura apukája is, a lányokban meg van a kellő alázat, és nem félnek a munkától sem, ami a sikerhez kell. Racicében sem kellett őket nagyon irányítani. Hiába voltak fiatalabbak a többségnél, pontosan tudták mit kell tenniük, mikor indul a futamuk, beállították a rajtszámukat, bemelegítettek.
„Ebben a korban én többet edzettem, de nem akarom, hogy a lányok idejekorán kiégjenek. Mind minőségileg, mind mennyiségileg tudjuk növelni a terhelésüket, van hová fejlődniük. Ezért gondolom, hogy nagy jövő előtt állnak. De annyi minden közbejöhet, hogy most csak a jövő évi világversenyekre koncentrálunk. Ott kellene maradandót alkotniuk ahhoz, hogy azt mondhassam, végleg elindultak a sikeres versenyzővé válás útján” – vélekedik a klub pillanatnyilag legeredményesebb két versenyzőjéről, Gönczöl Lauráról és Opavszky Rékáról edzőjük, Gönczöl János.
