Felnőtt fiatalok

Összeállításunkban utánajártunk, hogy a hat legnépszerűbb csapatsportágban vajon mennyi lehetőséget kapnak az 1997. január elseje után született fiatalok az élvonalbeli bajnokságban.

Bruckner Vince, Lakner Gábor, Leiner Soma Körképünkben annak járunk utána, hogy a legnépszerűbb csapatsportágak élvonalbeli felnőttegyütteseiben milyen mértékben jutnak szerephez a fiatal tehetségek. Az összeállításban egységesen az 1997. január elseje után született játékosokat vettük figyelembe, s bár a kép meglehetősen vegyes, annyit mindenképpen rögzíthetünk: többnyire pozitív tendencia tapasztalható. LABDARÚGÁS

A labdarúgó NB I-ben tizenegy fordulót követően komoly visszaesést tapasztalhattunk a fiatalok pályán töltött perceit tekintve. A tizenkét élvonalbeli csapatnak a fele rendszeresen játéklehetőséget nyújt legalább egy, az úgynevezett fiatalszabályba tartozó játékosnak, de több egyesület, így a Puskás Akadémia, a Debrecen, vagy a Videoton legfeljebb néhány percet kínál U20-as játékosainak. A pozitív oldalra például a Haladás sorolható: összességében ők adták a legtöbb időt a fiatal játékosoknak az idén, a mostani hétvégéig 1444 percet. A Vasas vélhetően vezetné ezt a listát, ha Kleisz Márk és Murka Benedek nem bajlódna súlyos sérüléssel, de az angyalföldiek így is büszkék lehetnek, hiszen rendszeresen játszik csapatukban 1997 után született játékos. Ugyanez igaz a Budapest Honvédre is; Erik van der Meer együttesében egy hely mindig kiadó az akadémiáról érkező játékosoknak, ezért a pozícióért többen is küzdenek Kispesten. Eddig a fiatalok közül a DVTK-ban játszó Óvári Zsolt szerepelt a „legeredményesebben”: a 20 éves miskolci támadó a mostani fordulóig két alkalommal talált be ebben a szezonban. Összességében természetesen nagy csalódás, hogy a szövetség ajánlását csak elvétve veszik komolyan az élvonalbeli klubok, főleg annak tekintetében, hogy az előző idényben szinte mindig 1000 perc feletti játékidő jutott a 20 év alatti játékosoknak egy-egy fordulóban. Az idén ez a szám – az első tizenegy forduló átlagát tekintve – mindössze 644... VÍZILABDA

Már-már meghökkentő, milyen sok fiatal szerepelhet hétről hétre a póló OB I-ben. A 48 utánpótláskorú játékos iránti bizalom annál dicséretesebb, hogy akad olyan sportág, amelyben folyamatosan negatív rekordokat döntenek a hasonló statisztikák. Ugyanakkor a vízilabdázók színvonalas utánpótlása láthatóan garantált, hiszen a világ legerősebb bajnokságainak egyikében edződhetnek a legtehetségesebb fiatalok, és meg is kapják a lehetőséget a legjobbak között. Kiemelendő például a Vasas szerepvállalása, amely néhány évvel ezelőtt még a bajnoki címért küzdött, most azonban láthatóan fiatal csapatra épít, amelyben szerepet kap a junior-világbajnokságon jól játszó Sélley-Rauscher Domonkos (20), Burián Gergely (19) és Simon Henrik (19), valamint a még csak 17 esztendős Péter Levente is. Mellettük az UVSE – hagyományosan sikeres utánpótlás-nevelő műhelyként – az idén is kitesz magáért, sok fiatallal igyekszik helyt állni az első osztályban. A névsorból kiemelhető az ifjúsági Eb-n kiválót nyújtó Baksa Benedek (17), aki már a nyitófordulóban két gólt lőtt a Vasasnak, amivel hozzájárult a bravúros döntetlenhez. „A tavalyi számokkal mindenképpen elégedettek lehetünk, az idei adatokból azonban még nehéz következtetéseket levonni. – mondja érdeklődésünkre Kemény Dénes, a szövetség elnöke. – S persze az is fontos, hogy a fiatal játékosok, akik bekerülnek az együttesekbe, egy-egy meccsen mennyit időt tölthetnek a vízben. Mindenképpen üdvözöljük azon csapatok törekvéseit, amelyek elveik és hagyományaik alapján kifejezetten keresik a fiatal játékosokat. Problémát jelent azonban a nem világklasszis szintű külföldiek szerepeltetése, akik gyakran elveszik a lehetőséget a magyar tehetségek elől, mert könnyebb velük megegyezni.”. KÉZILABDA Ebben a sportágban is pozitív fejleményekről számolhatunk be: a férfiak bajnokságában 38, a nők között 49 1997. január 1. után született játékos lépett pályára a nemrég kezdődött évadban. Női vonalon külön öröm, hogy  a legerősebb, a Bajnokok Ligájában szereplő együttesek is bátran játszatnak fiatalokat. A Győr Midtjylland elleni BL-meccsén például Pál Tamara (17), Afentáler Sára (17) és Fodor Csenge is gólt szerzett. De ugyanígy említhetnénk az FTC-t is Háfra Noémivel vagy Márton Grétával a soraiban. A rekorder ugyanakkor az MTK Budapest együttese, amely évek óta fiatal játékosokkal igyekszik megállni a helyét, tavaly még a kék-fehéreknél játszott például kölcsönben Háfra és Márton is. A fiúk mezőnyében az EHF-kupában is érdekelt Balatonfüredet érdemes kiemelni, amelyben rendszeresen szerepel Andó Arián, Bóka Bendegúz és Szita Zoltán. „Úgy gondolom, a számok önmagukért beszélnek – értékel Zsiga Gyula, a szövetség szakmai igazgatója. – Persze mindig nehéz kérdés a fiatalok szerepeltetése, hiszen minden csapatnak vannak saját érdekei, célkitűzései, amelyekhez igazodnia kell. Ugyanakkor az elmúlt évekhez képest mindenképpen pozitív fejleménynek tartom az utánpótláskorú játékosok gyakoribb szerepeltetését, hiszen nagy tempójú, magas színvonalú bajnokságban szerezhetnek tapasztalatot, amelyre a juniorligákban nem lenne esélyük.” KOSÁRLABDA Mindenképpen külön kell választani a férfi és a női bajnokságot, hiszen az utóbbiban a mérkőzések első félidejében mindvégig kötelező szerepeltetni legalább egy húsz éven aluli játékost. Az eddig lejátszott bajnokikon pályára lépő kosarasok harminc százaléka U20-as volt, tehát a klubok jóval több fiatalnak adnak lehetőséget, mint az a szabály miatt elvárható lenne. A férfiak között ez az arány mindössze 12,5 százalék, ám az sem mondható rossznak. „Nagyon fontos, hogy mindkét nemben legyen perspektíva a fiatalok és a szülők előtt, és lássák, hogy bizony be lehet kerülni az élvonalbeli csapatokba is. Azt ugyanakkor tudni kell, hogy a felnőttkosárlabda üzleti tevékenység, amelyben az eredményesség az elsődleges szempont. Éppen ezért fontos, hogy a kluboknak legyen hosszú távú stratégiája, amely a fiatal játékosok beépítését szolgálja. Ez olyan folyamat, amely türelmet igényel, de meg kell találni az egyensúlyt – mondja Mészáros Lajos, a kosárlabda-szövetség szakmai és utánpótlás-bizottságának elnöke.  – Női vonalon nagyon jól állunk, ott erősebb is az utánpótlás-nevelés, elég csak a jól szereplő korosztályos válogatottakra gondolni. A férfimezőnyben nehezebb a helyzet, ott elsősorban a fizikai képességfejlesztésben vagyunk elmaradva az utánpótlásban. Ez pedig nem fogható kizárólag a genetikára, hiszen vízi- vagy kézilabdában nem vagyunk gyengébbek a hasonló korú külföldieknél. Az semmiképpen nem megoldás, hogy korlátozzuk a légiósok számát, hiszen szükség van rájuk, főleg a nemzetközi kupaszerepléshez, amelyben egyre több klub érintett. Ugyanakkor a külföldiek mellett muszáj beépíteni azokat a fiatalokat, akik később a csapatok húzóemberei lehetnek.”  JÉGKORONG Érdemes külön választani az osztrák ligában, az EBEL-ben szereplő Fehérvárt, illetve a hazai élvonalban szereplő együtteseket. A Volánban hat fiatal szerepel, ami egyáltalán nem kevés; a csapat tagja például a felnőttválogatottban már alapembernek számító 20 éves Stipsitz Bence. A hazai bajnokságban, az Erste Ligában összesen 31 az húsz év alatti jégkorongozó, ami az élvonalban szereplők összlétszámnak nagyjából az ötöde. Ebben a listában a „Volán” farmcsapata, a Fehérvári Titánok áll a legjobban, tizenegy játékossal, ami nem meglepetés, hiszen ebből az együttesből kerülnek fel a tehetségek az EBEL-gárdába. Mellettük kiemelhető még az UTE, amely több saját nevelésű fiatallal, összesen nyolc 1997. január 1. után született hokissal a soraiban próbál helyt állni a hazai él vonalban. „Mindenképpen biztató, hogy ilyen sok fiatal kap lehetőséget a hazai bajnokságban – mondja Kovács Zoltán, a szövetség szakmai alelnöke. – A srácok a színvonalas felnőttligában megkapják azokat az ingereket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a felnőttválogatottban is megállják a helyüket, vagy esetleg erősebb csapathoz igazoljanak. Ugyanakkor egyelőre kevés olyan játékost látok az itthon játszók között, aki mérkőzéseket tudna eldönteni.” RÖPLABDA Röplabdában pontos számadatokkal nem szolgálhatunk, hiszen még csak a férfibajnokság zajlik igazán, a női csupán az elmúlt hét végén rajtolt. A férfibajnokságban szinte nincs olyan klub, amely ne szerepeltetne húsz éven aluli fiatalokat, a Dunaferr SE együttesét pedig egyetlen kivétellel kizárólag utánpótláskorú játékosok alkotják. A női sorozatban is minden keretben akadnak U20-asok, de még nem tudhatjuk, ők mekkora szerepet kapnak az új évadban. „Jó, hogy vannak az élvonalban tehetséges fiatalok, támogatjuk is, hogy ők szerepet kapjanak. Azonban arra vigyázni kell, hogy ne legyenek kitéve a túlterhelés miatti kiégésnek, és lehetőleg ne hagyjanak ki lépcsőfokokat sem. Az nem túl szerencsés, ha valaki a serdülőbajnokságból egyből a felnőttek között találja magát – magyarázza Szabados István, a szövetség ifjúsági és utánpótlás-bizottságának vezetője. – Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a női bajnokságban egyre több a légiós – és hamarosan a férfiak között is ez lesz a helyzet –, emiatt a fiatalok gyakran máshová igazolnak, és nem a saját klubjukban versenyeznek. A légiósok számának szabályozása azonban már túlmutat a bizottságunk hatáskörén, márpedig az veszélyt jelent, ha a magyar fiatal úgy érzi, nincs esélye a csapatba kerülni.”