Játsszatok, gyerekek, játsszatok!
Mi az elsődleges a csapat összeállításakor: a sportági érdekek előtérbe helyezése vagy az eredménykényszer? Kapjanak minél több lehetőséget a fiatalok vagy inkább a rutinosabbak és (még) jobbak játsszanak? Összeállításunkban a hat legnépszerűbb csapatsportág egy-egy felnőttélvonalbeli trénerét kérdeztük arról, mennyire tartják fontosnak a fiatalok rendszeres szerepeltetését, illetve milyen mértékben befolyásolja őket a kerethirdetésnél, hogy „odafent” folyamatosan győzelmeket várnak tőlük…
Bruckner Vince, Lakner Gábor, Leiner Soma − utanpotlassport.huGyakran kapják meg a kritikát az élvonalbeli klubok a csapatsportágakban – gyakran jogosan – hogy elvétve, vagy egyáltalán nem szerepeltetnek utánpótláskorú fiatalokat, akik aztán nem is fejlődnek a megfelelő ütemben, és képtelenek megállni a helyüket a legmagasabb szinten. Labdarúgásban különösen kényes kérdés a fiatalok csapatba állítása, hiszen a mind nagyobb támogatáshoz jutó akadémiákból sem kerülnek ki megfelelő számban NB I-es játékosok. Pedig a szövetség kezdeményezése nyomán az együtteseknek komoly pénzek járnak, ha folyamatosan lehetőséget adnak a fiatalabb játékosoknak. Feltétlenül pozitív a helyzet a Haladás, a Vasas vagy a Honvéd együttesében, hiszen ezek a klubok minden hétvégén bevetnek több, az MLSZ ajánlásába tartozó futballistát. Ezzel szemben a Puskás Akadémia, vagy az FTC ritkán él lehetőséggel. Az évadban eddig a legtöbbször pályára lépő ifjak egyike a diósgyőri Óvári Zsolt volt, nem véletlenül kértük nyilatkozatra a DVTK trénerét, Bódog Tamást. „Minden edző eredménykényszer alatt dolgozik, hiszen a teljesítmény meghatározó a saját jövőjére nézve. Úgy gondolom, alanyi jogon senkinek sem jár hely a csapatban, de az életkorból adódhatnak előnyök is: a fiataloknak például több hibát nézünk el. Ugyanakkor az ideális helyzet az, amikor az ígéretes labdarúgókat nyugodt szívvel vethetik be az edzők a nagycsapatban. Jelenleg azonban messze vagyunk ettől, a hazai utánpótlásból kevés kész játékos kerül ki, komoly lemaradásaink vannak a riválisainkhoz képest. Meggyőződésem, hogy a képzésben az utolsó két évnek kell igazán hangsúlyosnak lennie ahhoz, hogy a fiatalok felkészülten érkezzenek meg a felnőttcsapathoz.” Kézilabdában azzal próbálnak segíteni a fiatalok helyzetén, hogy az első osztályú bajnokságokban maximálják a külföldiek számát. Az élvonalban akadnak olyan gárdák, amelyek többnyire légiósokra építenek, de vannak olyan klubok is, amelyek bőven adnak lehetőséget tinédzsereknek, ami – kell-e bizonygatni? – előremutató a sportág jövője szempontjából. Az erős utánpótlásra építő Balatonfüred vezetőedzője, a korábbi válogatott beállós, majd szövetségi kapitány Csoknyai István szerint e tekintetben összességében nem lehetünk maradéktalanul elégedettek a hazai viszonyokkal. „Természetesen jó lenne, ha a mostaninál több fiatal játszana az élvonalbeli együttesekben, de tagadhatatlan, hogy nagy nyomás alatt dolgoznak az edzők. Az ideális helyzet az lenne, ha az eredményességet nem befolyásolná a fiatalok bevonása. Füreden igyekszünk tudatosan építkezni, és a jelek szerint bízhatunk is az utánpótlásban, hiszen remekül kezdtük a szezont. Ami a szövetség szerepét illeti: mindenképpen pozitív, hogy az eredményesség mellett a fiatalok szerepeltetését és sok további, egyaránt az utánpótlás érdekeit előtérbe helyező szempontot is figyelembe vesz a támogatások elosztásakor." Kosárlabdában a férfibajnokságban nem védi szabály a fiatalokat, a női sorozatban viszont az alapszakasz mérkőzéseinek első félidejében végig pályán kell lenni legalább egy U20-as játékosnak. Cziczás László, az előző évadban bronzérmes Ceglédi EKK vezetőedzője (egyben a korosztályos válogatott szakvezetője) rendszeresen több játéklehetőséget nyújt fiatal játékosainak, mint amennyit a szabály előír. „Természetesen Cegléden is van eredménykényszer, hiszen a tulajdonosok azt szeretnék, hogy dobogós helyen végezzünk. Az én szememben ugyanakkor kizárólag a teljesítmény számít, a fiatalok nem csak akkor játszanak, amikor a szabály szerint muszáj lenne. Nálunk nagyon ritka, hogy a második félidőben ne kerülnének pályára húsz éven aluli kosárlabdázók. Jónak tartom egyébként az előírást, hiszen a nemzetközi porondon is szereplő csapatokban nem feltétlenül szerepelne ennyi utánpótláskorú játékos, de biztosan nem ennyi játékpercen át. Márpedig az ő fejlődésükhöz szükség van a rendszeres játéklehetőségre, a jövőt az ő beépítésük jelenti.” A hagyományosan legsikeresebb magyar csapatsportágban, vízilabdában nincs a fiatalok játszatására vonatkozó szabály az élvonalban, így aztán nem véletlen, hogy gyakran háttérbe szorulnak a légiósokkal szemben. A Racionet Honvéd OB I-es együttesének trénere, Vad Lajos szerint nincs ok az elégedettségre a jelenlegi statisztikákat böngészve. „Kétségtelen, nehéz helyzetben vannak a csapatok, hiszen minden szponzor eredményt vár. Ettől függetlenül úgy gondolom, sokkal több fiatalnak kellene integrálódnia az első osztályba. Mi a Honvédnál kényszerhelyzetben vagyunk, szerényebb költségvetésű klub lévén nálunk gyakran kapnak lehetőséget az utánpótláskorú játékosok. Egyébként pedig az a véleményem: rendkívül károsak a középszerű külföldi pólósok, akik nem emelik a bajnokság színvonalát, hanem csak elveszik a helyet a magyarok elől. Abban egyetértek, hogy a fiatal játékos harcolja ki magának a helyet, de a női kosárlabdában tapasztalható szabályt tartom megfelelőnek, mert a kispadról még senki nem vált élsportolóvá.” Jégkorongban sincsen „fiatalszabály”, ám a szakemberek szerint egyre jobb a helyzet. Majoross Gergely, a MAC Budapest vezetőedzője, annak ellenére is rendszeresen ad lehetőséget a fiatal hokisoknak, hogy csapata a bajnoki címért küzd. „Úgy gondolom, csapatonként változó az eredménykényszer jelentősége az első osztályban. Székesfehérváron ideális a helyzet, hiszen az EBEL-ben szereplő csapat árnyékában a hazai bajnokságban játszó együttesben rendszeresen lehetőséget kapnak a fiatalok. A MAC-ban állandóan balanszírozunk, mert szeretnénk minél több lehetőséget adni az akadémiánkról kikerülő hokisoknak, de közben a bajnoki címért küzdünk, ezért szükség van rutinos játékosokra is. Azonban egyáltalán nem baj, ha van versenyhelyzet, és a srácok nem alanyi jogon kerülnek be a kezdőbe. Ugyanakkor az a véleményem, hogy szükség lenne valamiféle szabályozásra, amely mindkét oldal igényét kielégíti.” Röplabdában sincsen szabály a fiatalok szerepeltetésére vonatkozóan, de így is akadnak üdítő kivételek. A Tomanóczy Tibor vezette Dunaferr SE NB I-es férficsapatában szinte kivétel nélkül utánpótláskorú játékosok szerepelnek. „Az eredménykényszer már az utánpótlás-bajnokságokban is jelen van, mivel az ott elért helyezés alapján kapnak támogatási pontokat a klubok. A legfontosabb mégis az, hogy a fiatalok megtanuljanak röplabdázni, technikailag és taktikailag is készen álljanak a játékra. A felnőttek között már fontos az eredménykényszer, hiszen cél nélkül nem lehet sportolni. A fiatalok beépítését azonban össze kell ezzel hangolni, hiszen előbb-utóbb belőlük lesznek a felnőttjátékosok. Az optimális az lenne, ha csapatonként tíz felnőtt mellett kettő-négy fiatal szerepelne a keretben. Ez azonban a gyakorlatban, mivel csak két-három proficsapat van a férfibajnokságban, egészen máshogy néz ki.”