Pénz, paripa, fegyver

Az elmúlt években jelentősen megváltozott a magyar sportélet finanszírozása, a közösségi források szerepe a korábbiakhoz képest látványosan megnövekedett. A taorendszer 2011-es bevezetésével elsőként csak öt, úgynevezett látványsportág (labdarúgás, jégkorong, kézi-, kosár- és vízilabda) költségvetése érezhette meg a többletbevételeket. Az új rendszer azonban magában hordozta annak veszélyét, hogy az abból kimaradt sikeres sportágak elveszítik büdzséjük egy részét, ezért 2013-tól további 16 sportág – közte az első taokörből kimaradt röplabda – részesül nagyobb állami támogatásban a kiemelt sportágfejlesztési program (KSF) révén. Összeállításunkban szakszövetségek vezetőit kérdeztük arról: sportágukban mi változott az utánpótlás-nevelésben a megnövekedett támogatások hatására?

Bruckner Vince, Gy. Szabó Csilla, Jancsó Kornél – utanpotlassport.huA vízilabda népszerű, hagyományos és eredményes is, így senki sem vitathatta helyét a taorendszerbe került sportágak között. Kemény Dénes, a szövetség elnöke szerint érezhetően megkönnyítette a helyzetüket, hogy a korábbinál nagyobb költségvetéssel gazdálkodhatnak: „Sportágunkban sikeres és hatékony utánpótlás-nevelő rendszer működik. Tizenegy éves kortól általános felmérésen vesznek részt a játékosok, amely alapján  a különféle válogatott keretekbe kerülhetnek, ahol a leginkább fejlődhetnek. A szövetség szervezi a keretedzéseket, a kisebbeknél régiós alapokon – hogy ne kelljen sokat utazniuk a gyerekeknek –, a nagyobbaknál pedig már országos szinten. S még ha közülük nem is lesz mindenki felnőttválogatott, az OB I-ben kevés olyan játékos pólózik, aki ne lett volna valamikor tagja egy-egy korosztályos keretnek. Mi a taopénzek jelentős részét ezekre az összetartásokra fordítjuk. Régi, jól bevált szisztémánk van, amely az új források nyomán nem változott, de sokkal könnyebb lett a rendszer működtetése. Bátrabban szervezzük az edzőtáborokat, több külföldi tornán vehetnek részt a korosztályos csapataink, hiszen biztos fedezet van rá. A mostani helyzetben minden szakmailag indokolt programunkra jut pénz, korábban viszont előfordult, hogy választani kellett közülük. A megnövekedett központi támogatásnak köszönhetően nőtt az elvégzett munka mennyisége is. A sportban pedig ez a több azt is jelenti, hogy jobb. Vagyis közvetlen hatással van az eredményességre.” Egy másik népszerű csapatsportban, a kézilabdában is hasonlóan pozitív változások tapasztalhatók. Zsiga Gyula, a szövetség szakmai igazgatója szerint a taotámogatásnak köszönhetően soha nem volt még annyi pénz a kasszában, mint most, s ez kétségkívül jó hatással van az egész sportágra: „A nagyobb költségvetésnek köszönhetően szakmailag is sikerült előrelépni, jóval több edző dolgozik a sportágban. Átképzéseken vehetnek részt, ezeket a szakfelügyeleti rendszer ellenőrzi. A gyerekek is érzékelik a pozitív változásokat, minőségibb a sportruházat, az eszközállomány és nívósabbak az edzőtáborok. Folyamatosan javul az infrastruktúra, új tornacsarnokok épülnek. Örvendetes, hogy egyre több gyerek vesz részt a rendszerben, de emellett természetesen folyamatosan futnak a sportág-népszerűsítő projektjeink is.”

A támogatók által a csapatsportoknál jóval kevésbé elkényeztetett sportág a sportlövőké. Az esetükben olyan mértékű fejlődést eredményezett a támogatási rendszer változása, hogy Sinka László főtitkár már most egyértelmű párhuzamot lát a juniorok legfrissebb sikerei és a megnövekedett anyagi források között. Úgy véli, a hatás a sportágban már rövid távon is érezhető: „Korábban soha nem tapasztalt folyamatok indultak el, új lendületet kapott a sportág. Nálunk nem a létszámban tapasztalható a növekedés, a létesítményproblémáink ugyanis még mindig jelentősek, és egyelőre a lőtérfelújítási programunk ellenére sem tudunk több gyereket fogadni. A több pénzt alapvetően az utánpótlás-nevelésre fordítjuk, az összegeket a klubok és a korosztályos válogatottak használják fel. A plusz forrás a külföldi versenyeken történő részvételt, a hazai edzőtáborok szervezését, új felszerelések vásárlását teszi lehetővé, s pillanatnyilag húsz utánpótlásedzőt is támogatni tudunk belőle. Összefoglalva: a fiatalok többet, kiváló felszerelésben és modern sportfegyverekkel edzhetnek; mindehhez társul a korábban is adott tehetségük és szorgalmuk. Péni István, Egri Viktória, Major Veronika vagy Pekler Zalán részben már az új támogatási rendszer révén megvalósított menedzselésnek köszönheti a juniorok között elért nagyszerű eredményeit.”

Magyarország az utóbbi hetekben a Davis-kupa-csapat és Fucsovics Márton hangos sikereinek köszönhetően ismét felkerült a tenisz nemzetközi térképére. Miközben soha annyi utánpótláskorú játékos nem járta még a világot versenyről versenyre utazva, mint az utóbbi években. Véletlen lenne? Aligha. A szövetséghez érkező állami támogatás nagy részéből lassan négy éve a fiatal teniszezők képzését, versenyeztetését segítik. A legjobbak – nyugati versenytársaikéval megegyező – profi körülmények között készülhetnek a Nemzeti Edzés Központban. Ehhez persze az is kellett, hogy az extra forrásokat jól megtervezett rendszer felépítésére fordítsák a sportág vezetői. A szövetség főtitkára, Richter Attila úgy véli, az első két évben tették le az alapokat, amire minden építkezés leglátványosabb részeként felhúzták a falakat: „Míg korábban hozzávetőleg harmincöt millió forint volt a támogatásunk, kiemelt sportágként ez száznyolcvanöt millióra emelkedett, amelynek a kilencven százalékát azonnal az utánpótlásra fordítottuk. Eleinte – jól megfontolt szakmai döntésként – az akkor tizennégy–tizenhét éves élversenyzők menedzselését kezdtük el. Költségtérítés nélkül versenyezhettek, edzhettek és utazhattak, miközben a játékosok továbbra a klubjuk kötelékében maradtak. A rendszer azonban nem volt elég hatékony, és ellenőrizni sem tudtuk, ezért ezek a versenyzők később átkerültek a Nemzeti Edzés Központba. Az idén már háromszázhúsz millió forintnyi szakmai támogatást kaptunk, amelyet a szponzoraink segítségével háromszázhatvan millióra egészítünk ki, s ennek hetven százaléka jut most az utánpótlás-nevelésre. Ha valaki ma általános iskolás korában azzal a szándékkal kezd el teniszezni, hogy profijátékos szeretne lenni, és mi látunk benne fantáziát, akkor a költségeinek a nyolcvan százalékát mi fizetjük felnőttkoráig. A kiválasztás pedig nem a tizenévesen elért eredmények, hanem kizárólag a képességek alapján történik. Nem számít más, csak a tehetség meg az ambíció. Piros Zsombor, Valkusz Máté, Gálfi Dalma, Stollár Fanny és Bondár Anna már ennek a programnak volt az első haszonélvezője. Fucsovics Marci a világ legjobb akadémiáin járt korábban, de végül itthon, a szövetség által biztosított keretek között találta meg ismét a formáját. Ha négy éve nem ezen az úton indulunk el, akkor az idei sikereink sem születtek volna meg.” Az ökölvívók szövetségi kapitánya, ifjabb Balzsay Károly szintén az új lehetőségek megnyílásáról beszélt, amikor a támogatási rendszer változásának hatásairól kérdeztük: „Ma azért jobb fiatal ökölvívónak lenni, mint, mondjuk, öt évvel ezelőtt, mert megnőttek, tágultak a lehetőségek, elsősorban a regionális központokkal, az időközben megszületett bokszakadémiákkal. Általában is javult a feltételrendszer, a gyerekek sportpályafutását kiskoruktól a felnőttkorukig kísérhetjük végig, később pedig a civil életútjukat is segíthetjük. S hogy mi foghatja meg a mai srácokat, miért lett vonzóbb az ökölvívás? Például azért, mert a struktúra folyamatosan fejlődik, egyre több olyan edzőterem van, ahova érdemes lemenni, vagy olyan verseny, amelyen érdemes elindulni. Magyarán: a gyerekek ma már európai körülmények között bokszolhatnak.”

Hisznek bennük A kis- és közepes egyesületek széles tábora a nagy projektekhez objektív okokból nem tud csatlakozni, így a kis nevelőműhelyek továbbra is anyagi gondokkal küzdenek. Az ő támogatásukra született meg a HISZEK  Benned program, amelynek második kiírására november 30-ig lehet jelentkezni a projekt lebonyolításával megbízott Sportegyesületek Országos Szövetségénél (SOSZ), amely ezúttal is 150 millió forintot oszt el. A HISZEK a „Helyi, Integrált Szabadidősportos és Egyesületi Keretek közötti” kifejezés rövidítése. Az első kiírás során 101 szervezet pályázott sikerrel, a legnagyobb elnyert összeg négymillió forint volt. A beérkezett igények nagy számára való tekintettel a SOSZ eleve kezdeményezte a program folytatását, amelynek legfőbb célja a magyar sport bázisának szélesítése. Értelemszerűen minden fontos, ami a taglétszám növekedését elősegíti, illetve a sportolók érdemi foglalkoztatását biztosítja: létesítményhasználati díj, sporteszközbeszerzés, versenyeztetési kiadás. Ugyancsak felhasználható a pénz edzők és más sportszakemberek bérére, tiszteletdíjára. Támogatást érdemel a programban a kis- és nagyegyesületek közötti, felmenő rendszerű, utánpótlás-nevelési együttműködést megcélzó tevékenység, valamint a köznevelési intézményekkel, iskolákkal történő együttműködés