Mitől megy a hajó?

A korábbi évekhez hasonlóan tavaly is kiemelkedően eredményes évet zárt a magyar kajak-kenu utánpótlása. Makrai Csaba utánpótlás-szövetségi kapitány szerint edzőink lelkesedése és magas szintű képzettsége a titok nyitja. A felnőttek kapitánya, Hüttner Csaba egyetért kollégájával, és a vidéki bázisok számának növekedésére is felhívja a figyelmet. A szövetség elnöke, Schmidt Gábor úgy véli: a sikeres utánpótlásprogramok nagyban segítik a klubokban folyó magas szintű munkát.

Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.hu A korosztályos világversenyeken 141 érmet nyertek tavaly a magyar kajak-kenusok. A gyorsasági, valamint a maratoni világ-és Európa-bajnokságokon, az Olimpiai Reménységek Versenyén és az EYOF-on 62 arany, 47 ezüst és 32 bronz volt a termés. Az országok közötti pontversenyt mind a hat alkalommal a magyar küldöttség nyerte. Kézenfekvő a kérdés: mitől jobbak a fiataljaink a riválisoknál? Nincs még egy magyar sikersportág, amelyben olyan, már-már nyomasztó fölényben lennének korosztályos versenyzőink, mint a kajak-kenuban. S annál igazabb a tétel, minél fiatalabb sportolókról van szó. A 15-16 évesek egyetlen, évente megrendezett nemzetközi erőpróbájáról, az Olimpiai Reménységek Versenyéről legutóbb 66 éremmel tértek haza a magyar tinédzserek. Döbbenetes szám… S mielőtt legyintenénk a viadal nívójára, ne feledjük: tavaly már 16 ország küldte el legjobb egységeit az ORV-re, a döntőkben pedig német, szlovák, lengyel és román hajók is szerepeltek. A sportág nagyhatalmai a magyarokhoz hasonlóan fontosnak tartották a részvételt.

Makrai Csaba, a szövetség frissen kinevezett utánpótlás-kapitánya első hallásra meghökkentő magyarázattal szolgál. Jobban belegondolva azonban már nem hangzik olyan különösnek az érvelés: „Bátran ki merem jelenteni, hogy a magyar edzők bármelyik gyerekből ifjúsági világbajnokot képesek nevelni. Én a szakemberek magas szintű képzettségében és lelkesedésében látom a sikereink titkát. Hogy felnőtt korban végül mégsem nyerünk ugyanannyi érmet, mint a fiatalok között, annak több oka is van. A nagyok között már szükség van arra a bizonyos szikrára, amelyet csak a versenyző tehet hozzá, s amely csak a kiemelkedő egyéniségek sajátja. Akikből ez hiányzik, azok óhatatlanul eltűnnek. Felnőtt korban több dolognak kell együtt állnia a győzelemhez. Hogy mást ne mondjak, az egzisztenciális szempontok is döntőek lehetnek.” Ezért van az, hogy sok ígéretes, fiatal bajnok végül el sem jut a felnőttmezőnybe. Ráadásul kajak-kenuban a 18 és 23 év közötti versenyzők lemorzsolódása markánsabb, mint sok más sportágban. Az új kapitány jó néhány, korábbi tanítványa is ebbe a „veszélyeztetett” korosztályba tartozott, ezért is tekinti az egyik legfontosabb feladatának az ő nyomon követésüket. De visszatérve az eredeti kérdéshez... Makrai Csaba a szakmai képzettségen túl a lelkesedésben látja a magyar edzők nagy erényét. Közelebb járunk az igazsághoz, ha egyenesen megszállottságról beszélünk, hiszen ezek a trénerek szinte a vízitelepen élnek, hétvégéiket éppúgy a csónakházakban töltik, mint a hétköznapjaikat. A tudás pedig, amit átadnak, nemcsak elméleti, hanem gyakorlati is. A hatékonyan és jól működő versenyrendszerről és klubhálózatról nem is beszélve. A felnőttválogatott szövetségi kapitánya, Hüttner Csaba szintén a mestereket említi elsőként a siker hátterében, bár egyéb fontos tényezőkre is felhívja a figyelmet: „Több mint százötven tagegyesületünk van országszerte, s ebből egyre több a vidéki bázis. Jól képzett edzőink generációkat nevelnek fel ezekben a klubokban, s amikor a fiatalok idővel nagyobb egyesületekhez igazolnak, szó nélkül újrakezdik a munkájukat, újabb tehetségekkel. A mi sportágunkban ennek hagyományai vannak, a szakembereink nem munkának, hanem hivatásnak tekintik a jövő sportolóinak képzését.” Az U23-as korosztály elveszítését ugyanakkor Hüttner is komoly problémának tartja. Bár szerinte abban is történt előrelépés.

Nyolc évvel ezelőtt százból még hatvan fiatal felnőtt állt odébb, ma már csak tíz. S hogy minek köszönhető a javulás? A szakember szerint a figyelemnek. Nem engedik el a versenyzők kezét, amikor 18–20 évesen egyszeriben nem tudják a tőlük addig megszokott eredményeket szállítani. A kajak-kenu ugyanis az érett felnőttek sportja, s csak az extraklasszisok képesek megtorpanás nélkül átlépni a nagyok közé. A többieket most edzőtáborokba viszi a szövetség, világkupaversenyekre nevezi, azaz törődik velük, menedzseli őket. Bízva abban, hogy az ideális életkort elérve, ismét csúcsformába lendülnek. A korosztályos versenyeken sikert sikerre halmozó fiatalok eredményei kapcsán az eddigi utánpótlás-kapitány, Dónusz Éva szerényen mindig azt nyilatkozta: az érdem nem az övé, kizárólag a klubokat illeti a dicséret. Az egyesületek szerepét a szövetség elnöke, Schmidt Gábor is hangsúlyozza: „Szövetségünk évtizedek óta fontosnak tartja, hogy utánpótlásprogramokkal segítse a klubokban folyó magas szintű munkát, amely minden sikerünk alapja. Egymásra épülő, a tehetségek fellelésén alapuló, regionális és országos korosztályos válogatott kereteket hoztunk létre, amelyek a jól működő versenyrendszeren keresztül már a legfiatalabbaknak is garantálják a hosszú távú fejlődést. Mivel gyerekekről van szó, a sokszínűséget is szem előtt tartjuk, mert azzal élményt adhatunk nekik. A legkisebbek eszkimó-indián játékokat játszanak, nyáron vízitúráznak, kerékpároznak, télen síelnek, jéghokiznak kiegészítésképpen. Ennek is köszönhetjük, hogy ebben a korosztályban alacsony a lemorzsolódás. És ami még ennél is fontosabb, a példaképeink elérhetők, megközelíthetők. Kozák Danuta, Fazekas Krisztina, Kammerer Zoltán, Storcz Botond egyaránt visszajár a klubjába, vagy fiatalokat segítő akciók részese, szervezője.” Tavaly szeptemberben Dél-Afrikában rendezték a maratoni világbajnokságot. A korosztályos számokban tíz aranyból kilencet a magyarok nyertek. A résztvevő országok versenyzői és vezetői egyaránt csodájára jártak sikereinknek. Weisz Róbert szakágvezető akkor a kérdésünkre azt válaszolta: a szakmai hozzáértésen túl a diadal elsősorban elhivatottság és szorgalom kérdése. A hosszú és fárasztó síkvízi szezon után, más országok példáját követve, a magyar versenyzők és edzőik is pihenőre térhettek volna, ahelyett maratoni válogatón indultak, majd pedig becsületesen felkészültek a világbajnokságra. Hol itt a titok?

Kozák Danuta ötszörös olimpiai bajnok kajakos: „Karrierem során nagyon sokat jelentett, hogy nevelőegyesületemben, a KSI-ben kiváló alapokat kaptam az edzőimtől. Máig jó szívvel gondolok rájuk, s arra, hogyan szerettették meg velem, és azóta sok-sok fiatallal a kajakozást. Pedig gyerekként más sportágakat is kipróbáltam. De végül itt tartott a közösség és a természetközeli, sokszínű, különleges élmény. Igazi példaképem egyetlen személy sohasem volt. Inkább mindig a versenyzőtársaim egy-egy jó tulajdonságát igyekeztem ellesni. Sokat tanultam tehát az edzőimtől, de a hazai konkurenciától is, amely mindig jobb és jobb eredményekre sarkallt.”

Egyéb korosztályos hírek KAJAK-KENUBAN a sportági aloldalunkon.