A foci csak második

A Mol Új Európa Alapítvány támogatottjaként Czagány Dóra egyike annak a három magyar karatésnak, aki érmet nyert az utánpótláskorúak február eleji Európa-bajnokságán. Az MTK Budapest 19 éves versenyzője ezüsttel tért haza Szocsiból, ahol az U21-esek 68 kg-os mezőnyében négy győzelem után csak a döntőben tudtak megálljt parancsolni neki. Így is páratlan sorozatot vallhat a magáénak: minden korosztály világversenyéről van medálja.

Jancsó Kornél − utanpotlassport.hu Czagány Dóra, az MTK Budapest 19 éves karatékája ezüstéremmel tért haza az oroszországi Európa-bajnokságról. „Mivel az októberi világbajnokság nem sikerült, a szocsi Eb előtt még inkább hajtott a vágy, hogy aranyérmes legyek, de a második hellyel is boldog vagyok – bocsátotta előre. – Úgy vágtam neki, hogy irány a dobogó teteje, ami sajnos nem jött össze, az Európa-bajnokság azonban egészében jól sikerült. Már három ilyen döntőm volt, és megint alulmaradtam, ezért ott és akkor kicsit kétségtelenül dühös voltam, de nagyon örülök így is.”

De vajon mi hiányzott az Európa-bajnoki címhez? „Talán fejben kellett volna jobban ott lennem, még összeszedettebben küzdenem... Ha rögtön az első négy meccs után van a döntő, szerintem sokkal jobban ment volna. Ám jött a szünet, és kicsit leültem. Aztán viszont sikerült fölpörögnöm, de a döntőben ennek valahogy mégsem vettem hasznát, és kettő–nullás vereség lett a vége.  Igazságos végeredmény született... – hangzott az őszinte és önkritikus válasz, amely így folytatódott: – Ezzel a szerb lánnyal már találkoztam korábban, és akkor is ő nyert, szintén kettő–nullra.” Abban maradtunk, a harmadik tatamirandevújukon meglesz a győzelem.  Amelynek a kapujába számos alkalommal jutott már el, ismeri az oda vezető utat, s megvan a bevált rituálé is. „Már előző este hangolódni szoktam a másnapi versenyemre, többnyire zenehallgatással. Reggel is a zene segít, ilyenkor még elmegyek sétálni, kiürítem az agyamat, s tiszta fejjel már csak a versenyre összpontosítok. Az első fellépésem előtt egy órával kezdem a bemelegítést, ez mindig így van, s nagyjából tíz perc után már érzem, hogy milyen formában vagyok, mit várhatok magamtól.” A közbevetésre, hogy Szocsiban hogy állt ezzel, így felelt: „Nagyon jónak éreztem az ütéseimet, tudtam, hogy jó leszek.” Elmondta, hogy nem babonás, nincsenek különc szokásai, a nemzetközi mezőnyt pedig régóta jól ismeri, a vetélytársakat illetően képben van: „Az Eb-n is úgy voltam vele, nem számít, ki az ellenfél, nagyjából mindegy volt, melyikük jön.” Az idei esztendő egyébként nemcsak a korosztályváltás miatt ígérkezik nehezebbnek Dórának, aki azért, mert február 28-án betölti a 19. életévét, nem indulhat az októberi argentínai ifjúsági olimpián… „Sajnos, nem indulhatok Buenos Airesben, pedig jó lett volna. Így marad a felnőttolimpia, szeretnék eljutni már Tokióba is, ahol akármilyen színű éremmel beérném” – mondta, azt sem hallgatva el, hogy nagyjából négy-öt esztendőt tervez még a versenykaratéban, de biztos benne, hogy hobbiszinten utána is folytatja kedvenc küzdősportját. A középpontban most még teljes mértékben a karate áll, amelyet hatéves kora óta űz, s ki is tartott végig mellette, bár a kezdeti dzsesszbalett után a futball szintén nagy kihívást jelentett. „Nagyon szerettem focizni is, ha nem karatéznék, akkor most lehet, hogy labdarúgó lennék” – pontosított Dóra, aki májusban, közvetlenül a felnőtt Európa-bajnokság előtt érettségizik angol-francia tagozatosként a fővárosi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban, de addig még versenyek is várnak rá jócskán. „A Mol-támogatás ezért is kell nagyon, mert az utazásokban rengeteget segít; abban, hogy eljussak a különféle versenyekre.” Egyéb korosztályos hírek KARATÉBAN a sportági aloldalunkon.