Búcsúzni csak szépen

Utolsó alkalommal adták át A hónap műhelye díjhoz kapcsolódó Az év műhelye díjat az utánpótlás-nevelésben kiemelkedő teljesítményt nyújtó, a kuratórium által legjobbnak ítélt két szakosztálynak. A Larus Rendezvényközpontban néhány nappal ezelőtt rendezett gála apropóján jelenlegi és korábbi díjazottakat, valamint a hazai sportélet néhány kiválóságát, sportvezetőjét kértük arra, hogy a 2013-ban indult, ötéves sorozathoz kapcsolódó érzéseit, emlékeit ossza meg velünk.

Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.hu A magyar utánpótlás-nevelés történetében egyedülálló elismerésnek számító A hónap műhelye díjat 2012 végén alapította a Magyar Olimpiai Bizottság, a Decathlon és az Utanpotlassport.hu szerkesztősége. A történet az esztendő kiemelkedő teljesítményeinek elismeréseként, Az év műhelye díj átadásával kezdődött, ám 2013 januárjában már a hónap legjobbját is megválasztották. Így indult ötesztendős útjára a hiánypótló kezdeményezés. A Decathlon által felajánlott sportszervásárlási utalványok formájában összesen 58 és félmillió forintnyi támogatás jutott a legjobb fiatal sportolókat képző műhelyeknek országszerte. Az elismerést 18 sportágban 22 település 49 szakosztálya érdemelte ki az elmúlt öt esztendőben. Az év műhelye díj utolsó nyerteseit, a szokásoknak megfelelően, az előző évi havi első helyezettek közül választotta ki a kuratórium. Az egyéni sportágak versengésében a BVSC-Zugló vívószakosztálya, a csapatok között pedig az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia lett a befutó.

Bár az utánpótlás-nevelésben dolgozó szakemberek a díj alapításakor nagy örömmel fogadták az anyagi támogatást, amely az ő szavaikkal élve, végre oda került, ahol a későbbi felnőttsikereket megalapozó munka folyik, s ahol a legnagyobb szükség volt rá – ez a történet nemcsak a pénzről szólt. Az eltelt öt év alatt az elismerés a szakmai és erkölcsi megbecsülés értékmérője is lett, s a díjra legalább olyan büszkék voltak a győztesek – de még a jelöltek is –, mint amilyen nagy örömmel költötték el a főszponzor áruházlánc üzleteiben a sportszervásárlási utalványokat. A vívótermek, lőterek, csarnokok és tornatermek bejáratánál kifüggesztett A hónap műhelye vagy éppen Az év műhelye emlékplakettek ma már minden érdeklődőnek és szülőnek biztosítékot jelentenek arra: a nyertes klubokban a lehető legmagasabb szakmai színvonalú munka folyik. Vagyis annak tudatában engedhették el gyermekeiket az edzésekre, hogy ott a legjobb kezekben lesznek. S bár a díj most, öt év töretlen siker után elköszönt, a réztáblák továbbra is minőségi védjegyként hirdetik majd elnyerőik rátermettségét és szakmai tudását. És a szomorkodásra sincs semmi ok. Az alapítók máris újabb kezdeményezésen törik a fejüket, hiszen az utánpótlás-nevelés sohasem szorulhat háttérbe. Éppen ezért úgy gondolják, hogy A hónap műhelye díj vége valójában valami másnak, újnak a kezdete lesz. KULCSÁR KRISZTIÁN a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke „Nagyon kevés, mondhatnám, méltatlanul kevés szó esik általában az utánpótlásról, valamint a legkisebb egységekről, a klubokról, amelyekben a munka dandárja folyik. Ebben a kezdeményezésben ez a két fontos pillér találkozott, s ezért viseltük annyira a szívünkön. Bátran állíthatom, a legfontosabb projektünk egyike volt. A magyar sportélet ifjú szereplői, nevelői kerültek reflektorfénybe, s az elismerés a díjazottaknak külön motivációt jelentette a mindennapokhoz. A befejezést mindenképpen valami új kezdetének tartom, szerintem jó döntés volt a csúcson abbahagyni, most, amikor az érdeklődés maximális volt a díj iránt. Azt akartuk elkerülni, hogy ez a nagyszerű kezdeményezés elfáradjon. Továbbra is különleges figyelmet szeretnénk fordítani az utánpótlássportra és a műhelyekre. Ezek az értékeink nem sérülhetnek, de egyelőre nem tudok konkrétumokkal szolgálni.” SÁRFALVI PÉTER az EMMI utánpótlás-nevelésért felelős helyettes államtitkára

„Szerencsésnek érzem magam, hogy végig kísérhettem ennek a nagyszerű díjnak a történetét. Mindig örömmel jöttem a gálákra, mert azokon találkozhattam az utánpótlássport krémjével és a legkiválóbb műhelyek képviselőivel. Ők a zálogai annak, hogy a magyar sport továbbra is eredményes legyen, ők a jövő, nekik is köszönhetjük, hogy sportnemzetként tekintenek ránk a nagyvilágban. Az elmúlt öt évben nagy presztízst vívott ki magának a díj, ezért most kicsit szomorú vagyok, hogy véget ért. A szervezők ugyanakkor biztosítottak arról, hogy más módon ugyan, de folytatódik majd ez a szép történet. Kulcsár Krisztiánnal, a MOB elnökével éppen arról beszélgettünk, hogy amikor mi fiatal versenyzők voltunk, nekünk is mennyire jólesett volna valamilyen hasonló elismerés. Bevallom, annak idején még én is szavaztam az egyik öttusa szakosztályra, és rém boldog voltam, amikor kiderült, hogy megnyerte a voksolást.” PÓSFAI GÁBOR a Decathlon Magyarország ügyvezető igazgatója „Tökéletes öt esztendőt hagytunk magunk mögött, büszke vagyok arra, hogy a sztori részese lehettem. Amikor a díj megalapítását elhatároztuk, akkor olyan elismerés létrehozása volt a célunk, amely az utánpótlás-nevelő műhelyekre irányítja a figyelmet. Korábban mindenki azt mondta, hogy szponzorálni csak a felnőtteket éri meg. Ezzel már akkor sem értettem egyet. Az elmúlt öt év pedig bebizonyította, hogy a korosztályos sportban érintett edzők, szülők, versenyzők, sportvezetők egyben a mi, profitorientált cégünk célközönségét is jelentik, így mindenképpen megérte őket ilyen formában is elérni. Ugyanakkor különleges örömet is jelentett, hogy a hiánypótló kezdeményezés révén nemes ügyet szolgálhattunk, a csillogó szemű ifjak, a műhelyek közötti versengést látva erről hónapról hónapra megbizonyosodhattunk. Sok ilyen díjat kívánok a magyar sportnak!” CSEH LÁSZLÓ olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok úszó „Az én klubom, az egriek fiataljai is a nyertesek között voltak tavaly, aminek felnőttként is nagyon örültem, hiszen fontos elismerésnek számított ez a díj. A lényeg, hogy minél több gyereket tanítsunk meg a sport szeretetére, és ne az edzők meg a szülők nyomására menjenek az edzésekre, hanem saját örömükre végezzék el a munkát. Tudom, idehaza a felnőttversenyeken elért eredmények jelentik a mérőszámot, de a fiatalok eredményeik legalább olyan meghatározóak. Hogy milyen nehéz az edzői szakma, arról testközelből is megbizonyosodhattam most, hogy a trénerem, Plagányi Zsolt lesérült. Belekóstoltam kicsit a gyakorlások irányításába, de gyorsan kiderült, nem nekem való. Úgyhogy azt hiszem, inkább meghagyom az elhivatottabb szakembereknek ezt a pályát.” OCSKAY GÁBOR az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia kuratóriumi elnöke

„Nagy meglepetés volt Az év műhelye díj elnyerése, főleg ilyen fantasztikus riválisok előtt. Hirtelen azt sem tudjuk, mire fogjuk fordítani a jutalmat, de Fekti István akadémiai igazgatónk gondoskodik majd arról, hogy azok a csapatok és korosztályok kapjanak új eszközöket, amelyek a leginkább rá vannak szorulva. Nyolc évvel ezelőtt, a labdarúgókat leszámítva, úttörőnek számítottunk az akadémia alapításával. Ez az elismerés most újabb megerősítés is számunkra, hogy jó úton járunk. Hogy sikersztori lett a miénk, az sok-sok ember áldozatos munkájának köszönhető. Az a több száz gyerek, aki ma nálunk sportol, szándékaink szerint nemcsak kiváló hokis, hanem kiváló ember is lesz. Ha pedig jövőre megépül a tervezett székesfehérvári jégcsarnok, akkor már tényleg minden feltétel adott lesz a magas színvonalú szakmai munkához. Biztos vagyok benne, hogy a gála napja piros betűs ünnepként vonul be a gyerekek, a szülők, az edzők és a sportág valamennyi szimpatizánsának emlékezetébe.” VÉRTES NÁTÁN az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia 17 éves játékosa „Bíztunk a győzelemben, és sikerült! A múlt év tényleg szenzációs volt, nem véletlenül lesz mindig emlékezetes a számunkra. Az U20-as bajnokság ezüstérme mellé a tizennyolc évesek között a magyar és az osztrák bajnoki címet egyaránt megnyertük. Hogy az utóbbi sorozatban is részt vehettünk, az módot adott arra, hogy nemzetközi szinten is megméressük magunkat, és ennél sikeresebben nem is tehettük volna. Mint minden hokisnak, nekem is az a legnagyobb álmom, hogy egyszer az NHL-ben játszhassak. De szeretek lépésről lépésre haladni, ezért csak a következő lépcsőfokra koncentrálok, ami számomra a fehérvári felnőttcsapatot jelenti. Minden vágyam, hogy bemutatkozhassam a csupaszív, három-négyezer fős szurkolóseregünk előtt. Amerika meg várhat még egy kicsit.” HONTI-KISS DOMINIKA a BVSC-Zugló vívószakosztályának szakmai igazgatója

„Minden évben a jelöltek között voltunk, és négyszer el is nyertük A hónap műhelye díjat, ám arra, hogy az éves elismerést is megkapjuk, egyáltalán nem számítottunk. Most kimondhatatlanul boldogok vagyunk. S hogy mi lehet a sikereink titka? Versenyzőink a kiváló edzőknek köszönhetően egyedülálló szakmai színvonalon dolgozhatnak, remek létesítményben. A nálunk folyó munka nívóját igazolja, hogy a legutóbbi korosztályos Európa-bajnokságon nyolc versenyzőnk is részt vehetett. De azt is fontosnak tartom, hogy családias, jó hangulat a jellemző a Szőnyi úton, a gyerekek örömmel járnak az edzésekre. A támogatási összeget eddig is remekül fel tudtuk használni, de még sok kiegészítő sportszerre van szükségünk, amelyeket a Decathlon révén most meg tudunk vásárolni. A díjak elnyeréséből a sportág talán legnagyobb ígérete, Pusztai Liza oroszlánrészt vállalt, rá különösen büszkék vagyunk.” URBÁN TAMÁS a BVSC-Zugló 16 éves kardvívója „Szinte minden évben megnyertük A hónap műhelye díjat, most pedig Az év műhelye elismerést is sikerült kiérdemelnünk. Ráadásul az utolsót, s ez nagyon nagy megtiszteltetés a számunkra. Szeretjük a klubunkat, jól érezzük magunkat, jó társaságban, jó edzőkkel készülhetünk, minden adott tehát a sikerhez. Liza a legesélyesebb arra, hogy egyszer olimpián képviselje a színeinket, és bevallom, fiú létemre is nehéz ellene vívni. Volt idő, amikor még én is féltem tőle.”