Szigorú, de kiszámítható

Mestermunka című sorozatunkban hétről hétre olyan edzőket mutatunk be, akik tréneri pályafutásuk során mindvégig példaértékű utánpótlás-nevelő munkát végeztek. Akikre tanítványaik nemcsak jó szívvel gondolnak, hanem büszkék is rájuk; arra, hogy a kezük alatt fejlődhettek élsportolókká. E heti vendégünk Halla Péter, a Vasas vívószakosztályának párbajtőr-szakágvezetője, aki 1975-ben, az MTK-ban kezdett edzősködni, majd dolgozott Kuvaitban és Németországban is mielőtt 2003-ban a piros-kékekhez „igazolt”. A korábban elsősorban kardvívóiról híres műhelyben ő hívta életre a párbajtőrözők szakágát, amely Bányai Zsombor 2013-as kadét Eb-címét követően az idén junior Európa- és világbajnokot ünnepelhetett Nagy Dávid és Koch Máté személyében.

Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.hu A Vasas Pasaréti Sportcentrumának a hatszoros olimpiai bajnok kardvívóról, Kovács Pálról elnevezett vívócsarnoka már kora reggel a fegyverek zajától hangos. Az első turnus kilenckor be is fejezi az iskolázást. Halla Péter szereti ezeket az órákat, a nyugalom ritka pillanatait. Ilyenkor nem kell tanítványok tucatjai között megosztania figyelmét, arra összpontosíthat, amit igazán szeret. Az oktatásra.

„Délutánonként annyi itt a gyerek, hogy a korszerűen felújított termünk szellőztetői alig bírják az elhasznált levegő cseréjét” – mesél a tréner száraz, hétköznapi tényként a szakosztály népszerűségéről, majd hasonló természetességgel fűzi hozzá: toborzásra gondolniuk sem kell, dúskálnak a lelkes fiatalokban. Akár dicsekedhetne is ezzel, ám az egykori tőrözőhöz nem illik a kérkedés. A szakember szerénységéről és szigoráról híres. Tanítványai, és azok szülei körében egyaránt. „Ilyen nagy létszámban nem lehet fegyelem nélkül oktatni a gyerekeket, ráadásul pedagógia szempontból is fontos, hogy egységes rendszerben neveljük őket. Elismerem, szigorú vagyok velük, de egyben kiszámítható is. Ez pedig biztonságot ad nekik, ami legalább olyan fontos, mint a szakmai megalapozottság.”  Ehhez a bizonyos megalapozottsághoz Halla Péter esetében nem sok kétség férhet, hiszen azon szerencsések közé tartozik, akik még a sportág legendás mesterétől, Szőcs Bertalantól tanulhatták a vívásoktatás fortélyait. Majdnem húsz éven át dolgozott az akkoriban éppen MTK-VM-nek nevezett MTK-ban, és nem tagadja, mennyi mindent lesett el a mesteredzőtől. S ezúttal nemcsak a technikai alapokra gondol. „Berci bácsi vesszőparipája volt a fizikai felkészítés. A maga korában ezen a téren reformernek számított, egy lépéssel mindig a világ előtt járt. Nem véletlen tehát, hogy én is nagy figyelmet fordítok a tanítványaim kondíciójára. De nem egyoldalú izomépítésre törekszem, hanem a mozgáskoordinációjuk fejlesztésére. Ez egyébként már kicsi korban is nagyon fontos, hiszen a vívás nem természetes mozgássorozatra épül. Éppen ezért, bármilyen furcsán hangzik, a túl fiatal gyerekeket gyakran elküldöm. A mi sportágunkat kilenc-tíz éves korban ideális elkezdeni. Más kérdés, hogy a mai gyerekek többségéből hiányoznak az alapkoordinációs készségek, mert a városi élet következtében nincs lehetőségük arra, hogy szabadon mozoghassanak.” Halla Péter 2005-ben bekopogtatott a lakóhelyéhez közeli, újbudai Bocskai István Általános Iskola igazgatójához. A vívás alapjainak játékos formában történő oktatását javasolta neki. Fogalma sem volt arról, hogy az intézmény vezetőjének a lánya is vív, így e szerencsés egybeesésnek is köszönhető, hogy előbb szakkörként, majd a testnevelésórák keretében zöld utat kapott a sportág népszerűsítésére. Biztos előkészítő bázist teremtve ezzel a pasaréti szakosztálynak, ahová a sportág szeretetével már megfertőzött, vívókorba lépő fiatalok érkeznek Újbudáról. Az áprilisban egyéni junior Európa-bajnoki ezüstérmet nyerő Nagy Dávid is ebben az iskolai programban találkozott először a mesterrel.  „Szeretem a tanítványaimat az első perctől kezdve, az egész karrierjük során végig kísérni. Dávidnak is én adtam először párbajtőrt a kezébe, és a mai napig remekül megértjük egymást. Céltudatos, higgadt fiatal, aki nemcsak vívókarrierjét, de az egész életét is lépésről lépésre, tudatosan építi fel. A másik versenyzőmre, Koch Mátéra éppen az ellenkezője a jellemző: robbanékony, hirtelen természetű, virtuóz. Azért is került hozzám kicsi korában, mert tudták, nálam nagy a fegyelem, s neki éppen erre volt szüksége. Eleinte nem volt könnyű vele, de mára jól összeszoktunk. Különleges a vívása, nem véletlenül nyert a junior-világbajnokságon egyéniben bronzérmet. S aminek leginkább örülök, különbözőségük ellenére is jó barátok.”  A tapasztalt szakember úgy gondolja, az utóbbi időben sikert sikerre halmozó – a legkevésbé sem mellékesen: csapatban korosztályos világ- és Európa-bajnok – tanítványainak még sok a tanulnivalójuk. Ezek közül a legfontosabb, hogy ne bízzák el magukat. Így aztán pazar eredmények ide, vagy oda, Halla semmin nem változtatott: közös célokért ugyanúgy dolgozik tovább versenyzőivel, mintha mi sem történt volna. Hosszú távon gondolkodik ugyanis, már a fiatalok felnőttkorba lépésére gondolva. „A legszívesebben a tévéstúdióba sem engedtem volna be őket, de tudom, az élsportolói léthez ez is hozzátartozik. Most éppen az a feladatuk, hogy ezeket a helyzeteket helyesen kezeljék. Segítek nekik, de ahogyan a felnőttkor küszöbére érnek, fokozatosan elengedem a gyeplőt. Úgy gondolom, minden fejben dől el. A páston és az életben egyaránt. Én pedig minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megtanulják használni a fejüket!”