A tavalyi ezüstérem után az idén megnyerte az ifjúsági Európa-bajnokságot Bernáth Attila. A DVSC 18 esztendős bokszolója az olaszországi Roseto degli Abruzziban a 49 kilogrammosok mezőnyében aratott sikere után beszélt bizonyítási vágyról, iskoláról, Hajdúhadházról és a kitörés lehetőségeiről.
Bruckner Vince – utanpotlassport.hu Nem egészen egy éve nagy szenzációt okozott Bernáth Attila azzal, hogy az ifjúsági ökölvívó Európa-bajnokságon ő szerezte a magyar küldöttség egyetlen érmét. Akkor ezüstöt akasztottak a nyakába. A DVSC színeiben versenyző 18 esztendős hajdúhadházi bokszoló a 49 kilósok mezőnyében szintet lépett, és az Itáliában rendezett korosztályos kontinensviadalon már nem talált legyőzőre.
A főszereplő szerint sikere kulcsa az volt, hogy mindvégig hitt magában.
Bernáth Attila az augusztusi ifjúsági világbajnokságon is győzni akar
„Az Európa-bajnokság előtt kevesen bíztak bennem, Olaszországban is egyedül éreztem magamat kicsit. Úgyhogy már csak ezért is meg akartam mutatni, mire vagyok képes. Aztán amikor megnyertem az első meccsemet a nagy esélyes grúz ellen, már sejtettem, hogy meglehet az első hely.”
Attila lélekben persze nem volt egyedül. Hajdúhadházon, ahol minden elkezdődött, több tucat gyerek és a két edző, a Salánki László, Nagy Tímea páros is szorított érte. A mérkőzések általában a klubtréningekkel egy időben zajlottak, és amikor odakint felhangzott a gongszó, a városban megállt a munka, és mindenki Attilának drukkolt.
A reptéren Erdei Zsolt, a hazai szövetség elnöke, na meg Salánki mester köszöntötte a friss Európa-bajnokot. Amikor pedig hazaért…
„Egészen más fogadtatásban volt részem, mint a tavalyi második hely után. Most előfordult, hogy az utcán sétáltam, és kikiabáltak egy autóból, hogy <gratulálok!> Először fel sem fogtam, hogy ez nekem szól. Amikor pedig először mentem iskolába, szintén nagyon sokan odajöttek hozzám, a tanárok egyfolytában kérdezgettek, mi volt, hogy történt… Ezt a népszerűséget nehezen viseltem, ezért inkább hazajöttem már az első óra után.”
Ha az eddigiekből nem derült volna ki, Attila nyomatékosítja: az iskola nem az ő világa. A „pofonok völgyében”, a szorítóban sokkal inkább biztonságban érzi magát.
„Az Eb előtt az igazgató úr megígérte, ha aranyérmes leszek, átengednek mindenből. Szép, szép és köszönöm, de a helyzet az: én az edzőteremben érzem igazán azt, hogy tisztelnek, szeretnek. Nekem ott van a jövőm, nem a suliban.”
Hajdúhadházon a boksz nem szimpla elfoglaltság, hanem a szegénységből, a nyomorból való kitörés lehetősége is.
„Veszélyes környéken lakom, innen mindenképpen ki szeretnék törni. Most, hogy egyre jobbak az eredményeim, javul a helyzetem. Ezen az úton szeretnék végigmenni, és hiszem, hogy sikerül.”
Attila mostantól gőzerővel készül a nyári, hazai rendezésű ifjúsági vb-re. Amelyen az a terve, hogy Európa után a világot is meghódítja. Aztán pedig talán a Buenos Aires-i ifjúsági olimpia következhet. A feltételes mód magyarázata, hogy bár Bernáth súlycsoportjában, a 49 kilóban nem rendeznek versenyt, elképzelhető, az eggyel nehezebbek, az 52 kg-osok között szabadkártyával ott lehet a mezőnyben.
„Remélem, találkozunk még! Például augusztusban, a világbajnoki cím után” – köszön el fülig érő szájjal a mindig mosolygós fiú, és már indul is vissza a ringbe. Vagyis haza.
További korosztályos hírek ÖKÖLVÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.
