90 év szeretet

A magyar röplabdázás, de bátran kijelenthetjük, az egész magyar sport egyik kiemelkedő szakembere, dr. Kotsis Attiláné május 31-én ünnepelte 90. születésnapját. Ennek aprópóján mesélt honlapunknak az utánpótlásneveléssel kapcsolatos elképzeléseiről. A kiváló mesteredző mindig szerette a vagány játékosokat, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetett a tanulásra is. A testi, lelki és szellemi fejlesztés hármasságának szellemében igyekezett a kicsikkel foglalkozni. Gabi néni szerint az edzőket aszerint kellene értékelni, amilyen játékosokat a magyar röplabda számára kineveltek.

Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.hu A hetvenes évek női aranycsapatának szövetségi kapitányaként ismertté vált  dr. Kotsis Attilánéról  kevesen tudják, hogy maga is válogatott játékos volt, sőt kosárlabdázóként is az élvonalban játszott, atlétaként pedig több számban is dobogóra állhatott az országos bajnokságokon. A háromdiplomás szakedző a felnőtt válogatottal elért sikereit megelőzően, majd azt követően is nagy örömmel foglalkozott fiatalokkal. Néhány évvel ezelőtt csak azért hagyta abba az iskolai röplabdaoktatást, mert a tagdíjakból nem sikerült annyi pénzt összegyűjtenie, amennyi a költségekre elegendő lett volna. Ha rajta múlt volna, soha nem hagyja abba az oktatást. A korát meghazudtolóan még ma is fiatalos és élénk Gabi néni az ünnepi alkalom kapcsán mesélt a gyermekek között eltöltött évekről:

− A legkisebbeket mindig játékosan kell tanítani, hogy nehogy idejekorán beleunjanak ebbe a gyönyörű játékba. Mindig kitaláltam valamit érdekeset, újat, hogy az érdeklődésüket fenntartsam. Ráadásul minden gyerek más, meg kell őket ismerni, s ez alapján személyre szabottan foglalkozni velük. Tőlem mindig olyan feladatokat kaptak, ami pont rájuk illett. A gyerek igenis örül annak, ha pluszmunkát kap, mert érzi a figyelmet és a törődést. Ez pedig fontosabb minden másnál. − A mérkőzéseken hogyan motiválta kis tanítványait? − Szép szóval és szeretettel. Kiabálással semmiképpen. Mindig elborzadok, amikor ordibáló edzőket látok a gyerekmeccseken. A játékosokat biztatni és támogatni kell, nem pedig elbizonytalanítani. Ezen a téren is fontos a személyes kapcsolat, hiszen pontosan kell tudni, melyik gyereknél mi az, ami egy adott helyzetben hatásos. Van, hogy egy irgum-burgumra van szükség, de olyan is, hogy egy simogatásra. Éppen ezért én az utánpótlásnevelés terén azt támogatnám, ha a gyerekek tovább maradnának ugyanannál az edzőnél, aki éveken kísérhetné őket. − Volt-e prototípusa annak a gyereknek, akivel könnyebb volt dolgozni? − Mindig is a vagányokat szerettem. Egyszer volt egy kislány a csapatomban, aki kiváló volt az iskolában és edzésen is a megfelelés vágya vezérelte. Rettegett attól, hogy hibát kövessen el, s sohasem tudta megmutatni, mire képes igazán. Neki azt mondtam: rontsd már el, vállalkozz! A sporthoz, de az élethez is kell egy jóadag, egészséges vagányság. Illedelmes bajnokokat még nem láttam. − A tanulást ugyanakkor mindig is nagyon fontosnak tartotta. − Ugyan kiket érdekelnek a buta sportolók? A testi, lelki és szellemi fejlesztés hármasáról soha nem szabad elfeledkezni, amikor valaki gyermekekkel foglalkozik. Én magam is sokat és sokáig tanultam. A pszichológia szakot azért végeztem el, hogy ne csak érezzem, de értsem is, ami tanítványaimban a nehéz pillanatokban lejátszódik. Egyébként utáltam tanulni, de annyira kötelességtudó és fegyelmezett voltam, hogy mindig is a legjobbak közé tartoztam. − Ön nemcsak röplabdázott, de sok más sportágban is jeleskedett. Manapság ugyanakkor a korai specializálódás a divat. Egyetért ezzel? − Egyáltalán nem. A gyerekeknek szükségük van változatosságra, a korosztályos és egyéni sajátosságok maximális figyelembevételével komplexen kell őket fejleszteni. Tanítványaim nyáron mindig atlétizáltak, télen pedig a teremben végezhető ügyességi gyakorlatokon volt a hangsúly. Erre azért is volt szükség, mert a röplabda különösen technikás sportág. A gyorsaság és a reflex elengedhetetlen ehhez a játékhoz, ezért ezeket a képességeket fejleszteni kell, miközben tökéletes alapokat kell a gyerekeknek megtanítani. Vallom, hogy a lényeg mindig az apróságokban rejlik. Az edzőket pedig sohasem az eredményeik alapján díjaznám, hanem aszerint, amilyen és ahány játékost a magyar röplabdasport számára felneveltek. Igazi értékmérőül csakis ez szolgálhatna. További korosztályos hírek RÖPLABDA a sportági aloldalunkon.