A konzervdoboztól a juniorvilágcsúcsig

Ahogyan már megírtuk, a 18 éves Toma Dorina 1172 körrel beállította a juniorvilágcsúcsot a szabadpuska 3x40 összetett versenyszámának kvalifikációjában, a felnőtt sportlövők Münchenben zajló világkupa-viadalán. Az UTE tehetsége honlapunknak adott interjújában elárulta: a siker megerősítette abban, hogy jó úton jár, s ezután még keményebben fog edzeni, hogy hasonló eredményeket érjen el.

Sztrik Martin ‒ utanpotlassport.hu ‒ Hogyan kerül puska egy kislány kezébe? ‒ Tízéves koromban, amikor a nagyszüleimnél nyaraltam vidéken, édesapámék játékból fémdobozokra lőttek légpuskával, és megengedték nekem is, hogy kipróbáljam. Nagyon jól ment, ezért egyre messzebb mentem, ahonnan ugyanúgy eltaláltam a célt. Miután ezt anyukám is látta, felvetette, hogy keressünk egy egyesületet, és próbáljam ki a sportlövészetet. Befizette a tagdíjat azzal a feltétellel, hogy egy hónapig nem hagyhatom abba, de nem is szándékoztam, mert rögtön magával ragadott a varázsa.

‒ Hol kezdtél el versenyszerűen lőni? ‒ Először a Vasas-APLE-ban, majd átjöttem Újpestre, az UTE-hoz, amit egyáltalán nem bántam meg, mert fantasztikus edzőm van Kissné Oroszi Edit személyében, aki rengeteget segít nekem és hisz bennem. Három évvel ezelőtt olyan hullámvölgyben voltam, amelyből nagyon nehezen tudtam kilábalni, de ő akkor is mellettem állt és támogatott. ‒ Minden szabadidődet a lövészet tölti ki? ‒ Igen, nagyon ritka, amikor nem a lőtéren vagyok. Imádom a légkörét, és egyébként is sokat kell edzenem, hogy a versenyeken jól tudjak teljesíteni. Az új szabályok miatt (légpuska számban 40 helyett már 60 lövést kell elereszteni, a kisöbű puskások versenyében pedig 3x20 helyett már 3x40 a teljesítendő cél ‒ szerk.) nagyon nagy szükség van a fizikai edzésre is, amit szintén nagyon szeretek. ‒ Mi volt az első sikered? ‒ Tizenegyévesen harmadik lettem a korosztályos országos bajnokságon, bár akkor még nem igazán tudtam, hogy ez jó eredmény-e vagy sem. Aztán versenyről versenyre jobban teljesítettem, s hat évvel ezelőtt megdöntöttem a serdülő országos csúcsot. Ebben az évben utaztam el az első külföldi versenyemre is, ami nagyon nagy élmény volt számomra, hiszen én voltam a legfiatalabb. Később, a korosztály utolsó éveseként ismét beállítottam a hazai csúcsot, és több bajnoki címet is szereztem.

‒ Ki vagy mi serkent a legjobban? ‒ Elsősorban a szüleim, akik mindig mellettem állnak, én pedig szeretnék nekik bizonyítani. De az edzőm nélkül sem tartanék itt, ahol most vagyok, hiszen nap, mint nap erősíti bennem a tudatot, hogy képes vagyok bármire. De a maga módján mindenki buzdít engem, a barátaim, a fizikai edzőm, a sporttársak, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Igaz, hogy a versenyeken én lövök a puskával, de ha sikert érek el, az ő érdemük is, mert mindenben támogatnak. Kevés szó esik róluk, mégis hatalmas szerepük van. ‒ Mi a legszebb és a legnehezebb dolog ebben a sportágban? ‒ A legszebb dolog, hogy kikapcsol. Amikor lövök, csak én vagyok meg a fegyverem, másra nem is gondolok. Ez azért jó, mert a mai rohanó világban ilyenkor minden gond elszáll, nagyon jól lehet koncentrálni arra az egy lövésre. Imádom, mert olyan, mintha egy másik világban lennék. Aztán persze vannak nehézségek is, nekem most az idő volt az. Májusban érettségiztem, és nagyon nehéz volt összeegyeztetnem az edzést és a tanulást, hiszen mindkettő fontos számomra. Bántott az is, hogy kevés időt tudtam a családdal, barátokkal tölteni. Kicsit összetörtem lelkileg, de szerencsére sikerült áthidalnom ezt az időszakot, és a versenyzés mellett az érettségi is jól sikerült. ‒ Milyen célokkal vágtál neki a müncheni világkupa-versenynek? Gondoltál csúcsjavításra? ‒ Mindenképpen az egyéni csúcs megdöntése volt a cél a kisöbű szabadpuska 3x40 lövéses számában. Mivel felnőtt női mezőnyben lőttünk, tudtam, hogy a döntőbe kerülés irreális elvárás, persze jó lett volna a legjobb nyolc között végeznem. A selejtezőn megpróbáltam a legjobb formámat hozni, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy beállítom a junior világcsúcsot. Hihetetlenül boldog voltam, ugyanakkor nagyon fáradt is, mind mentálisan, mind fizikálisan. Másnap próbáltam újult erővel nekivágni a versenynek, ami az első két testhelyzetig még sikerült is, aztán az állónál éreztem, hogy fáradok, jobban mozgott a kezem, és sok kilencest lőttem. Ettől függetlenül mindent megtettem, és egyáltalán nem vagyok csalódott. ‒ Mit jelent neked ez a siker? ‒ Mindenképpen megerősít abban, hogy jó úton haladok, ezután pedig még keményebben fogok edzeni, hogy a következő versenyeken is a lehető legjobban tudjak teljesíteni. Egyéb korosztályos hírek SPORTLÖVÉSZETBEN a sportági aloldalunkon.