Ne többet, de másképp!

Tudományos háttér nélkül ma már nem létezik világszínvonalú élsport – hallani nap mint nap, innen is, onnan is, s magától értetődő, mekkora szerepük lehet az egyes „külső” szakterületeknek például a fiatalok kiválasztásában. De vajon hol áll a korábban soha nem látott mértékű pénzből gazdálkodó magyar sport, különösképpen az utánpótlás-nevelés ez ügyben?

Munkatársainktól – utanpotlassport.hu Tradíció és szellemiség – e két fogalommal írja le a magyar sport legfőbb erejét dr. Szabó Tamás magántanár, a Testnevelési Egyetem sporttudományi és diagnosztikai laboratóriumának vezetője, amikor arról kérdezzük: mi a legnagyobb titok és a mi a legfontosabb teendő az amúgy többnyire nagyszerű eredményeket felvonultató hazai utánpótlássportban? Hozzáteszi: a sikersportágakban tevékenykedőket mindig is jellemezte az innovatív gondolkodásmód, az újra való törekvés. Az elmúlt évtizedek sorozatos diadalmeneteiben pedig meghatározó szerepe volt a hajdani sportiskolai rendszernek, amely példásan hatékony terepe volt a minőségi munkának, s amelyben a kor lehetőségeihez képest minden adott volt a magas szintű nevelőtevékenységhez.

A KSI korábbi igazgatója úgy véli, a fiatalokkal történő megfelelő foglalkozás alapkérdés a sportban, hiszen az a fejlesztő munka, amit a sportolókkal tizenéves korban kell elvégezni, később már nem pótolható. Ezért is döntő jelentőségű, hogy kik, miképpen és milyen eszközökkel dolgoznak az utánpótlássportban, s ezért is muszáj kiemelt figyelmet fordítani a sportiskolák szerepét átvevő akadémiákra. A legújabb kor népszerű intézményei kapcsán Szabó megjegyzi: elsődleges szempont a magas minőség, ezért sem engedhető meg, hogy olyan klubok, szakosztályok is használják az elnevezést, amelyeknek a lényeget illetően nem sok közük van az akadémiai képzéshez. Hasonlóképpen elengedhetetlen a kontroll, ami az említett minőség folyamatos biztosításának a záloga. Pozitív mintaként a kosárlabda-szövetség akadémiákkal kapcsolatos követelményrendszerét említi, mondván, „ők minden részletre kiterjedően átvilágították a tagszervezeteiket, és a szűrőn kizárólag az arra érdemesek juthattak át”. A magántanár szerint ma már kijelenthető: annál többet edzeni, mint amennyit a hazai utánpótlás legjobbjai tréningeznek, nem lehet és nem is szabad. Ebből következően az előrelépés egyetlen útja nem a mennyiségi, hanem a minőségi összetevőkben keresendő. Annak hátterét pedig a modern sporttudományos módszerek alkalmazása, kiaknázása jelenti.  Szabó úgy véli, a futball szolgáltatja a legjobb példát arra, hogy a pénz nem minden: ha nincs megfelelő szakmai háttér, ha az edzésmódszerek nem a legkorszerűbbek, ha a kiválasztásnál nem a jelenkorhoz igazodó szempontokat veszik figyelembe, akkor „dőlhet bármennyi lé”, felesleges az eredmények javulásában bízni.

A modern sportban megjelentek a specialisták – magyarázza a szakember –, ami érthető, hiszen ma már nem szabad ugyanúgy foglalkozni a nyolc–tíz, mint a tizennyolc–húszévesekkel. Vagyis jóval komplexebbé vált az utánpótlás-nevelő munka, mint korábban volt, s a fejlődési folyamat igen lassú, vagyis aki gyors előrelépésben bízik, annak alighanem csalódnia kell. Ami az egyes sportágak háttércsapatait illeti, vegyes a kép. Ma már a korosztályos világversenyeken is elengedhetetlen volna az orvos, a masszőr, a pszichológus, a fizioterapeuta, az elemző-értékelő szakember részvétele, de még mindig elvétve találni csak olyan válogatottat, amelyet elkísérnek az említett területek képviselői. Ugyanakkor a Sportkórház átalakítása és a TF megújulása nyomán van ok a reménykedésre, arra, hogy előbb-utóbb sikerül lépést tartanunk a világ élvonalával a sporttudomány területén is. „Nem többet, hanem másképpen kell dolgozni. És a hogyanra mindig is a tudomány adta meg a választ” – összegez sommásan dr. Szabó Tamás. ZSIGA GYULA a kézilabda-szövetség szakmai igazgatója „Bő három éve, hogy a tizennégy éves korú fiúkat, lányokat országos szinten kiválasztjuk, s a projektnek sarkalatos háttere a sporttudomány. Nemcsak azt nézzük meg, milyen a fiatal alkata, mivé válhat a fejlődése során, hanem a humánbiológiai, az ergometriai, a teljesítményelemzésből adódó és a sportpszichológiai vizsgálatok révén átfogó képet is kapunk róla. Ebből a nagy halmazból, több száz gyerek közül szelektáljuk a legjobb hatvanat, s őket folyamatosan kontrolláljuk. A következő évtől harminc-harmincöt főre szűkítjük a kört, kialakítva azt a keretet, amellyel már elkezdjük a serdülőkorúak versenyeztetését. A sporttudomány nemcsak a kiválasztásnak, hanem a most induló elitprogramunknak is az alapja. E program arról szól, hogy serdülő-, ifi- és juniorkorú válogatott játékosaink közül tizenöt-tizenöt fiút és lányt külön menedzsel a szövetségünk, garantálva a fejlődésükhöz szükséges minden fontos eszközt. Velük önálló munkacsoportot dolgozik, amelyet csupa szakember, például statisztikus, fizioterapeuta és ortopédsebész alkot. Összességében úgy gondolom, mi is képesek vagyunk biztosítani azt a szükséges tudományos hátteret, amilyennel például a skandinávok támogatják a kézilabdasportjukat.” PETROV IVÁN az úszók utánpótlás-kapitánya „Sarkosan fogalmazok: önmagában a sporttudomány semmit nem ér, aprócska mankó lehet az edzőnek meg a versenyzőnek, ha jól használják. Ám ha rosszul, vagy kóklerek kezébe kerül, akkor nemhogy használ, hanem egyenesen árt! Magyarország jelenleg Európában vezető úszóhatalom, egy főre lebontva a világban szintén a legeredményesebbek vagyunk úgy, hogy nincs kiforrott teljesítménydiagnosztikánk. És lehet, hogy nincs is rá szükség... A mi titkunk, hogy az edzőink rendkívül felkészültek, de persze az is biztató, hogy szeptembertől a városmajori klinika is segíti majd az utánpótlás-válogatottat, méghozzá Merkely Béla, a nemzetközi hírű kardiológus vezetésével, akiben minden bizalmam megvan. Az intézményében lesznek majd spiroergometriás mérések, szívultrahangot néznek, MR-t, s ezek eredményeinek, valamint a pályateszteknek a figyelembe vételével kiderülhet, hogy az adott versenyző milyen fizikális állapotban van. Az egészet a professzor kezdeményezte, személyes ügyének érzi, s hogy mást ne mondjak, ingyenes az egész. Az ilyesféle eszközpark beszerzése a mi szövetségi büdzsénk sokszorosa lenne. Egy igazán komoly, világszínvonalú labor berendezésében, annak fenntartásában, ha akarnánk, se gondolkodhatnánk.” FELEGYI GÁBOR az asztalitenisz-szövetség főtitkára „Önkritikusan be kell vallani, hogy a magyar asztalitenisznek a sporttudomány hasznosításában, sajnos, van hová fejlődnie... Az utóbbi években volt ugyan előrelépés, de – noha a miénk is a kiemelt sportágak közé tartozik – még mindig nincs olyan financiális hátterünk, hogy tartsuk a lépést a világ élvonalával. Dietetikusok, pszichológusok kellő foglalkoztatására, edzők továbbképzésére korlátozottak a lehetőségeink. Márpedig ha a következő években erre a területre nem áramlik több pénz, az olló tovább nyílik. A Sportkórházzal kiváló az együttműködésünk, ez segíti a munkánkat, de a pénzügyi gondok itt is jelentkeznek, s ezen a téren az utánpótlást tekintve még kevésbé rózsás a helyzet. Jövőre felnőtt-világbajnokságot rendezünk, ahhoz kapcsolódóan nemzetközi sporttudományos konferenciának is otthont adunk, százötven- kétszáz külföldi szakember részvételével. Talán soha vissza nem térő alkalom lesz ez, amivel élnünk kell annak érdekében, hogy az edzőink, a szakembereink hasznos információkhoz jussanak hozzá. Például a koncentrációnövelés, a teljesítményidőzítés technikáival kapcsolatban.” HÜTTNER CSABA a kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya „Jelentős állomáshoz érkezünk: az állam kiemelt támogatása révén, a kapott uniós pénzből saját diagnosztikai központunk lesz a Latorca utcában, ami elvileg ez év novemberében el is készül. Ez azt jelenti, hogy birtokunkban lesz jó néhány terhelésdiagnosztikai gép, futószalag, evezős- és mindenfajta olyan szerkezet, amellyel a vízen történteket tudjuk szimulálni. Magyar fejlesztés eredményeként sikerült egy olyan kajakergométeres eszközt kialakítanunk, amely a legközelebb áll a szakági mozgáshoz. A leendő diagnosztikai központban lesz gyógytornászterem, MR, CT, s mivel minden a sajátunk, más sportágaknak is be tudunk segíteni, például a szűrésben. Most állt fel az orvostudományi csapat Kovács Tímea kardiológus vezetésével. Mellette mozgáselemzést végző biomechanikus szakember is dolgozik, van egy élettanászunk, aki a lépcsős teszteket és mindazokat méréseket koordinálja, analizálja, amelyek fontosak a számunkra. Csak úgy tudunk versenyképesek maradni a világ élmezőnyével, ha azokat az utánpótláskorú versenyzőinket, akik most a topon vannak, nem égetjük ki, megadunk nekik minden szükségeset a sporttudomány oldaláról is, és úgy eddzük őket, hogy a teljesítményük maximumát majd felnőttkorban érjék el. Ami a világversenyeken részt vevő háttércsapatunkat illeti: két gyúrónk van ott a jelenleg is zajló, plovdivi korosztályos vébén, továbbá pszichológus, a mérésekért felelős szakember, élettanász és persze orvos is elkísérte a küldöttséget.”