Holland utakon

Az Assenben rendezett European Junior Cycling Touron a három magyar induló közül az U17-esek között rajthoz álló Mészáros Bence volt a legeredményesebb: az omloop szakaszon elsőként ért be, ám nem csak a szakaszgyőzelmét tartja fontosnak a KSI sportolója.

Rácz K. Bence – utanpotlassport.hu Mészáros Bence a European Junior Cycling Tour küzdelmein szakaszgyőzelmet is ünnepelhetett, összetettben, a zöld trikóért való versenyben pedig negyedikként végzett az asseni mezőnyben az U17-es országúti kerékpárosok között. Hollandiai élményeiről faggattuk. – A magyar vagy a holland utak jobbak? – Össze se lehet hasonlítani! Elképesztő élmény volt a verseny, de nem csak a gyönyörű – bár technikás – utak miatt… Az egész viadal jól szervezett, percre pontos programot megvalósító csapatra épült: a szervezők mindent előre közöltek, mindig tudtunk minden információt. Hogy melyik verseny mikor lesz, hova kell utaznunk, hol lakunk majd… Az utak biztosítása is meg volt oldva, a versenyek alatt harminc motoros ment előttünk, s persze egy autóval sem találkoztunk. Ez a profizmus imponál! – Ezek szerint a magyar szervezőknek van még miben fejlődniük…

– Nem csak a szervezés eltérő, a kerékpárkultusz más. A hangulat, az elvárások, más a riderek hozzáállása és így a teljesítménye is. Hiába: ez az első, amiben nekünk fejlődnünk kell. Az elején meg is voltunk illetődve kicsit, hogy mi fog történni. Idővel, amikor a szakaszokon jól teljesítettünk, éreztük, hogy nyeregben vagyunk. – Az, hogy ennyire mások a viszonyok, kiélezettebb küzdelmeket eredményez. Erőszakosabb, „taposósabb” így a szakaszokon a hangulat? – Igen, kétszer-háromszor nagyobb a mezőny, de téved, aki azt hiszi, hogy fújnak egymásra a versenyzők. Ez talán a legfontosabb. Nincsen pályán kívüli rivalizálás. Alig foglalkoznak a versenyzők a másikkal, hiszen elég feszített a tempó: felkelünk, melegítés, verseny, délután masszázs, nyújtás, pihenünk és próbálunk regenerálódni a következő napra. Na meg ezek között eszünk is…  Mindenki a saját dolgával foglalkozik. Ha van valami, amit meg kell beszélni, az általában pozitív dolog: a szakaszgyőzelmem után odajöttek beszélgetni, gratulálni, kérdezősködtek, hol versenyzünk... – Az omloopon szakaszgyőztes lettél, hogy sikerült a többi nap? – Összességében elégedett lehetek a teljesítményemmel. Az első szakasz egy 1,7 kilométeres prológ volt: technikás, kanyargós, macskaköves útszakaszon zajlott a futam, itt 17. lettem és 9 másodpercet kaptam az elsőtől. Ha kicsit meg tudom húzni a végét, jóval előrébb tudtam volna végezni… A kritériumon, ami egy 2 kilométeres körpályán volt megrendezve, 20 kört kellett megtennünk. Nagy tempójú verseny volt és mivel a leghátsó sorból rajtoltam, sokat kellett küzdenem, hogy előre kerüljek. Támadtam is, de megfogtak, beért a mezőny. A sprinthajráknál volt, hogy második lettem ugyan, de a végére elfáradtam… Ez közepesen sikerült. A klasszikus szakaszon buktam: macskakő, keskeny utak, nagy tempó. Nagy bukás volt előttünk, ami előtt ugyan mi megtudtunk állni, a mögöttünk lévők viszont nem… Mire kiszedtem a biciklit a kupacból, rendbe tettem az első féket, beállítottunk mindent, elment a mezőny… – A bukást követően nyerted meg az omloop szakaszt… – Így van, ott jól hajráztam. Egy holland sráccal a végéig forogtunk, szöktünk a mezőnytől. Nem gondoltam, hogy hazaérünk, viszont a hajrában lesprinteltem. Jó verseny volt. Az utolsó szakaszon huszadikként értem be… Bár a részhajrán második lettem. – Eddigi kerékpáros élményeid között hová sorolod az asseni versenyt? Fontos pontnak gondolod a 2018-as European Junior Cycling Tourt? – Egyértelműen! Talán a legfontosabb versenynek, ráadásul remek élmény volt. Jó hangulatú, eredményes viadalnak érzem. Ha nem bukok egyik szakaszon sem, talán a zöld trikó is az enyém lett volna. Bár a mezőnyt nézve jó eredménnyel végeztem így is! – Lassan a végéhez közeledik a nyár, de te még versenyzel… – Ausztriába utazunk egy újabb megmérettetésre, a Radjugendtour Oststeiermark versenyre, aztán lassan vége a nyárnak és pihenünk… Újra otthon, Szekszárdon fogok edzeni. – Úgy tudom, többnyire egyedül készülsz. Budapestre, a klubodhoz nem is jársz „fel”? – A KSI-hez csak télen szoktunk „felmenni”, amikor nincsen versenyidőszak. Akkor tudunk többen együtt edzeni. Az év egyéb időszakaiban egyedül, vagy barátommal, Fábián Zalánnal készülök, aki Assenben is velem együtt állt rajthoz. Ő bonyhádi, szóval nincs messze… További korosztályos hírek a KERÉKPÁRSPORTOKBAN a sportági aloldalunkon.