Még kergetik az álmot

Négy éve, a nandzsingi II. nyári ifjúsági olimpián hat magyar hét bajnoki címet nyert, többségük azóta már a felnőtt mezőnyben is megvillantotta tudását. Két kivételtől eltekintve legalább Európa-bajnoki dobogóra felállhattak, és szintén ketten hiányoztak csak a 2016-os riói játékokról. Velük együtt próbáljuk kitalálni, mit is jelent a jövőre nézve, ha valaki ifi olimpiát tud nyerni.

K. T. I. - utanpotlassport.hu „Az a cél, hogy a tehetséges fiatalokból sikeres felnőtt váljék, és nem feltétlenül az ifjúsági olimpián kell világraszóló eredményeket elérni” – Fábián László, a MOB sportigazgatója két hete arról beszélt az utanpotlassport.hu-nak, a közvélemény túl nagy elvárásokat támaszt az utánpótláskorú sportolókkal szemben, így például az ifjúsági olimpiára utazókkal szemben is. „Természetesen elvárjuk, hogy mindenki becsülettel készüljön és szerepeljen ezen az olimpián. Tisztességgel álljon helyt, a viselkedésével is megmutatva, hogy a magyar csapat tagja. A felnőttek esetében sem szeretünk előre az érmekről beszélni, hát még most! Buenos Aires dobogós hely nélkül is lökést kell adjon minden résztvevőnek, hogy aztán a fiatalok még elszántabban haladjanak tovább azon az úton, amely a felnőtt sikerek felé vezeti őket.” Hogy egy ifjúsági olimpián nyert arany mekkora presztízzsel bír, és a presztízsen túl, mennyiben predesztinálja elnyerőjét a későbbi, felnőtt bajnoki címre, most még nehéz tisztán látni. Hajós Alfréd sem tudta megbecsülni saját sikere értékét 1896-ban, az első felnőtt olimpiai aranyakat nyerve… Ami biztos, az eddigi 12 ifjúsági magyar aranyérmesből senki sem lett még olimpiai bajnok.

Ezzel együtt 2014. augusztus 22-e sokáig emlékezetes marad a magyar sportéletben: a nandzsingi II. nyári ifjúsági olimpián megnyert hét aranyból három is ezen a napon került sportolóink nyakába. Ennek apropóján annak jártunk utána, a hat bajnok közül (Szilágyi Liliána duplázott) négy évvel később ki, hol tart pályafutásában. A négy úszóaranyon osztozó Szilágyi, Grátz Benjamin, Kenderesi Tamás trióból utóbbi jutott a legtovább. 2016-ban, a riói olimpián bronzérmet szerzett, ugyanebben az évben Eb-bronzos, míg idén nyáron, Glasgow-ban 200 pillangón ezüstérmes lett a felnőttek között. Szilágyi Liliána szintén Eb-ezüstérmes, még 2016-ban 200 pillangón állhatott dobogóra, világbajnoki döntős, olimpiai A-szintes. A felnőttek közti érmekkel egyedül Grátz Benjámin „adós”. Petrov Iván, úszó utánpótlás-kapitány szerint ugyanakkor még őt sem kell leírni. „Valamennyien megmaradtak olimpiai A-szintesnek, ami óriási dolog. Grátz (…) tulajdonképpen azért nem tud érvényesülni még inkább, mert akkora a konkurencia Magyarországon, hogy egyszerűen nem fér oda. Éppen Kenderesi, valamint az utóbbi idők nagy felfedezettje, Milák Kristóf miatt, akiről kockázat nélkül kijelenthető: ifi olimpiai bajnok lesz ő is” – fogalmazott idén áprilisban Petrov. Igaz ami igaz, az Egri UK versenyzője a riói csapatba egyéniben épp azért nem fért be, mert 400 vegyesen a harmadik magyar volt, aki megúszta az A-szintet. Egy nemzetből viszont csak két főt lehetett nevezni…

Nandzsingban a legelső magyar arany a dzsúdós Gercsák Szabina nyakába került. „Mai napig büszkén gondolok vissza az ifjúsági olimpiára, de az igazat megvallva valamelyest plusz teherként is” – mondta megkeresésünkre a ma már 22 éves sportolónő, aki az utánpótlásban mindent megnyert, amit csak lehetett: U23-as Európa-, junior világ- és Európa- valamint ifjúsági olimpiai, világ- és Európa-bajnoknak mondhatja megát. „Hasznos tapasztalat egy ilyen multisport eseményen részt venni, az ember így később könnyebben megszokhatja az olimpiák hangulatát is. Azt, hogy a többi sportolóval egy nagy csapatként kell gondolkodni, ahogy átjárnak, átjárunk egymásnak szurkolni. Vagy épp a protokolláris események súlyát: a megnyitó és a záróünnepség miliőjét.” „Amit viszont nem tud sem az ifjúsági olimpia, sem egy Universiade, az az a lélektani nyomás, amit az olimpiai arany esélye jelent. Ha olimpiát nyersz, megváltozik az életed, ha ifjúsági olimpiát, akkor nagyon megdicsérnek, aztán hajrá, nyerd meg a felnőttek között is” – részletezte, miért lehet a későbbiekben akár teher is egy korosztályos sikerből. A sportlövő Péni István is Eb-dobogóig jutott, valamint ott volt a 2016-os olimpián. Az ifjúsági játékoktól sem tud elszakadni: december végén kérték fel: legyen nagykövetként az utazócsapat tagja.

„Bevallom, a mai napig tartjuk a kapcsolatot azokkal a sporttársaimmal, akikkel Nandzsingban lettünk barátok. Különleges szál köt össze minket. Korosztályos jellegénél fogva mindenki csak egyszer juthat el erre az eseményre, nagyon kevés sportágban indulhat több versenyző, általában minden országot egyetlen sportoló képviselhet, úgyhogy hatalmas kiváltság minden résztvevőnek” – idézte fel az ifjúsági olimpiával kapcsolatos élményeit Péni István a felkérést követően. A hatodik „aranyos", a párbajtőröző Esztergályos Patrik csupán egy éve öregedett ki az utánpótlásból. Az első felnőtt szezonja nem hozott áttörő sikert, igaz ezt nem feltétlen lehetett elvárni a sportága jellegzetességei miatt. Míg juniorként öt korosztályos világkupa-döntőt is vívott, addig a hátunk mögött hagyott felnőttidényben a főtáblára kerülés is kihívást jelentett számára. A hazai ranglistán a 12. helyen áll. A 2014-es aranyérmesek közül mind aktívak a mai napig, így tovább kergethetik az álmot: az olimpiai bajnoki cím megszerzését – immáron a felnőttek között.