Mestermunka című sorozatunkban hétről hétre olyan edzőket mutatunk be, akik a pályafutásuk során mindvégig példaértékű utánpótlás-nevelő munkát végeztek. Akikre a tanítványaik nemcsak jó szívvel gondolnak, hanem büszkék is rájuk; arra, hogy a kezük alatt fejlődhettek élsportolókká. E heti vendégünk Agócs Mihály, jelenleg a KSI SE kajak-kenu szakosztályában a 9−13 éves kajakosok felelőse, mesteredző. Az elismerést 2011-ben kapta meg. Tanítványai több mint száz magyar bajnoki címet szereztek az évek során. Közülük a legeredményesebb az ötszörös olimpiai bajnok, Portugáliában tizenegy már meglévő vb-címéhez újabb hármat gyűjtő Kozák Danuta, de Benedek Dalma, Szabó Gabriella és Paksy Tímea is nála tanulta a sportág alapjait.
Gy. Szabó Csilla –utanpotlassport.hu Kozák Danuta extraklasszis, vallja Agócs Mihály, aki Jancsó Józseffel közös kezdőcsoportjában találkozott először az akkor kilenc éves kislánnyal, tizenegy és tizennégy éves kora között pedig már egyedül ő edzette. S bár a szakember szerint a kenus apuka révén kiskorától a vízitelepen bóklászó gyermek kapcsán sem lehetett az első lapátérintéskor megjósolni a későbbi sikereket, Danuta azon kevesek közé tartozik, akiknek töretlenül ívelt felfelé a karrierjük. Utánpótlás-versenyzőként ugyanolyan magabiztossággal utasította maga mögé az ellenfeleit, mint felnőttként. Egyetlen alkalmat leszámítva.
Agócs Mihály a kis kajakosok között szerzett tapasztalatai alapján állítja: régen tíz gyerekből kettő nem tudott kötélre mászni. Ma tízből kettő tud…
„Tizennégy évesen már ötven-száz méterekkel verte a mezőnyt, ezért úgy gondoltam, egyszer a vereségbe is bele kell kóstolnia – mesél a versenyzést fiatalon abbahagyó Agócs a bő másfél évtizeddel ezelőtti, nevelő szándékkal megtervezett akciójáról. – Szabó Gabival párban beraktam őket a nagyobbak közé. Ők pedig úgy álltak oda, ahogy megszokták: megyünk, és megverünk mindenkit. Egy idősebb páros azonban kihasználta a rutintalanságukat, és előttük ért célba. Először nem értették, mi történt, de a futam után leültünk, és megbeszéltük a történteket. Soha többé nem követtek el hasonló taktikai hibát, vagyis egész életre szóló leckét kaptak ezzel a vereséggel.”
A szakember számára az életre szóló lecke nemcsak tanítványai sportpályafutására korlátozódik. A megnyert érmeknél többre tartja, hogy tisztességes és egészséges személyiségű embereket neveljen, akik felnőttként, a civil életben is megállják a helyüket. Az ehhez szükséges közös munkát – úgy véli – az edző és tanítványa közötti őszinte, érdek nélküli kapcsolattal lehet megalapozni. Agócs fejében soha nem fordult meg a gondolat, hogy a felnőttek közé igazoljon. Pénz, kitüntetés és világbajnoki címek helyett neki egy „köszönöm!” is elég. Vagy a bizalom, amely még ma is köti korábbi versenyzőihez. Szabó Gabi például a riói olimpiáról naponta hívta őt Skype-on, és tájékoztatta a váratlanul lebetegedett Danuta állapotáról. A mester tudta, ha Kozák képes lesz beülni a hajóba, akkor megcsinálják. Beültek. Megcsinálták. Szerinte az övékén kívül egyetlen páros sem lett volna képes hasonló bravúrra, hiszen Danuta az előző nap még alig állt a lábán. Csakhogy hajdani trénerüktől nemcsak lapátolni tanultak meg, hanem kitartásból és küzdeni akarásból is útravalót kaptak.
„Egyéni sportág a miénk, mégis csapatban kell gondolkodnunk. A kezünk alatt dolgozó nyolc-tíz gyerek mindegyikét sikerélményhez kell juttatnunk ahhoz, hogy meg tudjuk tartani őket. Az egyik esetében ez az ifjúsági világbajnoki cím, a másikéban viszont az, hogy megtanul felmászni a kötélen. Saját magához képest kell fejlődnie, nem pedig a többiek tükrében. Az a lényeg, hogy legyőzze önmagát. Nálunk, a KSI-ben nincs eredménykényszer, tizenhét-tizennyolc éves korukra kell gyorsnak lenniük. De ne értsenek félre, az sem baj, ha egy gyerek megnyeri az összes versenyét. Amennyiben az edzéseket a fejlettségi szintjének megfelelően állították össze és pszichésen ott áll mögötte az edzője, hogy azt feldolgozza, akkor abból sem lehet baj...”
Egy kis trükközés persze mindig jól jön. Az ifjúsági világbajnok, idén 18 esztendős Gazsó Alida Dóra is Agócs tanítványa volt, s ő is korán kezdett nyerni. Tizennégy évesen, az egyik döntő favoritjaként azonban hirtelen elbizonytalanodott. A szakember észrevette versenyzője arcán a félelmet, s kérdésére a kislány arra panaszkodott: nem megy a hajója. Az edző azonnal a parthoz parancsolta, és alaposan megvizsgálta a kajakot. Majd igazolta versenyzője aggályát, és biztosítota arról, hogy eltávolította a mozgást akadályozó hínárcsomót. Dóra ezt követően már nyugodtan állt oda a rajthoz. És nyert.
„A futam után csak annyit mondtam neki és a szüleinek, hogy remélem, nem kell sokszor eljátszanom ezt a jelenetet. Azonnal megértették, szó sem volt semmiféle hínárról, csak Dóra önbizalmát pofoztam kicsit helyre. A jó edzőnek a versenyzője legkisebb rezdülését is éreznie, értenie kell” – avat be a sportpszichológia mindennapi alkalmazásába Agócs, aki a TF-n szerzett szakedzői diplomáját később egyetemi testnevelő tanári oklevéllel is megtoldotta. Ez utóbbinak köszönhetően a KSI-be érkező gyerekek alap- mozgáskoordinációját is reálisan képes felmérni. S mint mondja, ezek a mutatók időről időre rosszabbak. Mielőtt hajóba ültetné a 10-12 éveseket, olyan egyszerű dolgokra kell megtanítania őket, amelyek tizenöt éve még természetesek voltak. Akkoriban tíz gyerekből csak kettő nem tudott felmászni a kötélen. Ma tízből kettő tud.
„Melós sportágban dolgozom. Régen a kajakos kifejezés pozitív minőségjelző volt azokra a gyerekekre, akik a jég hátán is megéltek, nap mint nap edzettek, hóban, sárban, esőben, szélben vagy éppen napsütésben. Ma kevesebb az ilyen fiatal, a szülők gyakran túlféltik őket, s bár eljönnek a vízitelepre, csak heti egy-két alkalmat szeretnének vállalni. Ám ha helyesen bánunk velük, hamar rákattannak a sportágra” – állítja a szakember, aki abban is biztos, hogy a kudarcok és a vereségek minden gyerek fejlődéséhez hozzátartoznak. Nem baj, ha elesnek, csak tanuljanak meg felállni. Ahogyan azt az igazi „kajakosok” mindig is tették.
További korosztályos hírek KAJAK-KENUBAN a sportági aloldalunkon.
