Tízméteres remények

Egyedüli magyar sportlövőként vesz részt az ifjúsági olimpián a 18 éves Pekler Zalán, de nem akármilyen esélyekkel. A komáromiak kiválósága ugyanis pazarul melegített a korosztályos játékokra: a hónap elején Dél-Koreában rendezett junior-világbajnokságról két ezüst- és egy bronzéremmel tért haza. A játékok programjában szereplő 10 méteres légpuskás szám ugyan kevésbé sikerült jól neki, ennek ellenére éremesélyesnek tartja magát Buenos Airesben.

M. Sz. ‒ utanpotlassport.hu Hogy érezted magad Dél-Koreában? Szerencsére volt időnk akklimatizálódni, hiszen egy héttel korábban kiutaztunk. Még nem voltam Ázsiában, úgyhogy ezt kipipálhattam a bakancslistámról. Mennyire alakult úgy a csangvoni világbajnokság, ahogy azt előzetesen elképzelted? Teljes mértékben. Ennél többre nem is számíthattam, hiszen három érmet szereztem, ráadásul kettőt az egyéni, ötven méteres számokban: a fekvő és a három testhelyzetű versenyben.

Buenos Airesben viszont csak tízméteres versenyeket tartanak. Ez így van, egyéniben a légpuskaszámban, továbbá az úgynevezett vegyes csapatversenyben hirdetnek bajnokot. Szeretnék hatszázhuszonnégy kör környékén lőni, és bejutni a nyolcas döntőbe. Ott már minden megtörténhet, de nem tagadom, éremért utazom Argentínába. Ez lesz számomra az év fő versenye. Ami a vegyes csapatot illeti, az némiképp lutri. Csangvonban a tízméteres számban jobb eredményre számítottam, a hatszáztizennyolc körrel nem voltam elégedett. Ettől függetlenül nem aggódom, többször bebizonyítottam már, hogy abban a versenyben is ott vagyok a legjobbak között. Milyen felkészülés előzte meg az ötkarikás játékokat? Mivel az ifjúsági olimpián csak egy versenyszám van, azt lőttem az utóbbi napokban. Ez heti négy-öt edzést jelentett: a keményebbeken általában három óra alatt százötven lövést adtam le, a könnyebbeken pedig nyolcvanat. Hétvégenként a versenyek jelentik a felkészülést, sajnos mostanában nem volt légpuskás megméretésem. Miben fejlődtél a legtöbbet? Az utóbbi időben nagyon sok döntőn tudtam részt venni, így sikerült olyan rutint szereznem, aminek köszönhetően magabiztosabban állok lőtábla elé a kiélezett helyzetekben is. A megnyitó másnapján, vagyis nagyon az elején rendezik a légpuskaszámot. Mi a teendő az addig hátralévő napokban? A munkát elvégeztük az edzőmmel, Kisvárdai Istvánnal, már csak a finomhangolás van hátra. Ilyenkor nem az a legfontosabb, hogy minél többet eddzen az ember, mivel a kellő lövésszám bennem van, inkább a mentális felkészülésre kell fektetni a hangsúlyt. Nem tagadom, egy-egy verseny előtt megfordul a fejemben, hogy mi a tét; de szerencsére amikor beállok a lőállásba, már csak arra figyelek, hogy minél több nagy tízest lőjek. Mekkora teher vagy motiváció, hogy négy esztendővel ezelőtt Péni István egy-egy arany- és bronzéremmel tért haza az ifjúsági olimpiáról, Nancsingból? Természetesen óriási motiváció. Szeretném megismételni, vagy akár túl is szárnyalni az ő teljesítményét. A család mit szólt az eddigi pályafutásdohoz? A kezdetektől támogatnak, az első puskámat még a szüleim vették. Remélem, Buenos Aires után is büszkék lesznek rám. Mennyire megterhelő, hogy több fronton is helyt kell állnod? Most kezdted az egyetemet. Így van, a múlt hónapban a Budapesti Gazdasági Egyetemen megkezdtem a tanulmányaimat. Nyilvánvalóan nehéz lesz összeegyeztetni az edzést és a tanulást, de eddig még nem okozott gondot. Bízom benne, hogy így is marad. További korosztályos híreink SPORTLÖVÉSZETBEN a sportági aloldalunkon.