Célkeresztben Tokió

Utolsó évét tölti az utánpótlásban a KSI SE sportlövője, Egri Viktória. A 20 éves pisztolyos hölgy mindössze hat éve kezdte el versenyszerűen űzni a sportágat, de a 2016-os légfegyveres Európa-bajnokságon csapatban bronzérmes, egyéniben nyolcadik lett. Ezzel olimpiai kvótához jutott, s megjárta a 2016-os riói ötkarikás játékokat, részt vett számos felnőttversenyen és világkupán. Legutóbb a szeptemberi, Dél-Koreában megrendezett junior-világbajnokságon ért el fényes sikert két klubtársával, Komáromi Krisztina Pannával és Fábián Sára Ráhellel: a sportpisztolyosok 25 méteres csapatversenyében a trió bronzérmet szerzett. A budapesti Viktória a kezdetekről, olimpiai és junior-világbajnoki élményeiről beszélt – legfőbb vágya, hogy 2020-ban Tokióban is ott legyen.

M. Sz. ‒ utanpotlassport.hu  – Hogyan esett a választásod a sportlövészetre? – Hat éve kezdtem el űzni a sportágat a bátyám hatására. Ő hívott el engem a lőttére, hogy legyen az országos bajnokságra serdülő lánycsapat, mert nem volt meg a létszám. Eleinte azt mondta, hogy két hónapig fog tartani az egész. Hát nem lett igaza… Beleszerettem!

– Mi az, ami leginkább megfogott benne? – Olyan sportág ez, ami nagyfokú koncentrációt igényel. Nagyon tetszik, hogy hosszú időn keresztül fókuszban kell maradnom, valamint, hogy fegyelemre tanít. Mindezeket az élet más területein is alkalmazni tudom, például az iskolában. Nem mellékes az sem, hogy kellemes környezetben edzhetek, ahol mindig barátokra lelek. Többek között emiatt is hamar rájöttem: ez az én sportágam. – Mi volt az első nagy sikerélményed? – Kétezertizenkettő végén volt egy diákolimpia, amelyen megdöntöttem életem első országos csúcsát egy húszlövéses versenyszámban. Igazából ez erősített meg abban, hogy folytassam, mert mellette táncoltam is. – És milyen jól döntöttél, hiszen nem sokkal később részt vettél a kétezertizenhatos riói olimpián. Milyen élményekkel gazdagodtál ott? – Elképesztő volt, hiszen világbajnokokból és ranglistavezetőkből álló mezőny tagja lehettem. Rengeteget hozzátett a pályafutásomhoz, de nem csak az olimpia, hanem az egész év, ugyanis ekkor csöppentem bele a felnőttversenyzésbe. Az elején persze meg voltam illetődve, mivel új volt számomra a környezet, de sokat tanultam és fejlődtem általa. – Legutóbb Csangvonban a junior-világbajnokságon a sportpisztolyosok huszonöt méteres versenyében a döntőbe jutottál, ahol végül nyolcadik lettél, de csapatban bronzérmet szereztetek. Elégedett voltál az eredménnyel?

– Azzal teljes mértékben, hogy a csapat harmadik lett, mert nagyon sokat dolgoztunk ezért együtt. Olyanok voltunk, mint egy kis család, szinte az egész nyarat együtt töltöttük. A saját teljesítményemmel nem voltak megelégedve, mert sokkal többet vártam magamtól, főleg a légpisztolyos számban. Úgy érzem, kicsit pont az volt a gond, hogy túl sokat akartam. – Mindhárman a KSI lövői vagytok. Mennyire szoros a kapcsolatod Fábián Sárával és Komáromi Krisztinával? – Nyugodtan mondhatom, hogy nemcsak csapattársak, hanem barátok is vagyunk. Úgy szoktuk mondani: a KSI-s bronzérem lett meg. De ‒ tréfásan megjegyezném ‒ muszáj is jóban lennünk, hiszen annyit dolgozunk együtt, hogy nem fér meg az ellentét köztünk. – Ez az utolsó éved az utánpótlásban. Mik a további céljaid? – A hátralévő három hónapban még elindulok egy-két juniorversenyen, aztán jövő évben elkezdődik a nagy kaland. – Ez mit takar? – Kezdődik a kvótaszerző év, ami azt jelenti, hogy a világkupák során tudom kiharcolni a részvételt a kétezerhúszas tokiói olimpiára. Ez a következő cél.   Amit eddig a KSI-s junior-világbajnoki bronzérmes trió sikeréről írtunk: Csupa pisztoly További korosztályos híreink SPORTLÖVÉSZETBEN a sportági aloldalunkon.