A lelátón is bizonyítanának
A vívók csapatvezetője szerint telhetetlenség lett volna többet várni a kiutazó négyestől, mint két érem és két erős helyezés az egyéni versenyekben. Galli Zsolt nemcsak a fiatalok teljesítményével, de a Buenos Aires-i helyszínnel is elégedett, egyetlen szívfájdalma, hogy olyan sokan kíváncsiak a sporteseményekre, hogy az úszókhoz hiába mentek volna szurkolni, nem fértek be az uszodába. A következő egy hétben terveik szerint ezt is bepótolják.
Kocsmár-Tóth István – utanpotlassport.hu A magyar vívócsapat két aranyéremmel (Pusztai Liza, Rabb Krisztián – mindkettő kard) egy hetedik (Dékány Kinga – párbajtőr) és egy tizenegyedik hellyel (Zsoldosi Karolina – tőr) zárt a Buenos Aires-i ifjúsági olimpia egyéni versenyszámaiban. Galli Zsolt, aki nem mellékesen Dékány Kinga mestere is, mint hivatalos csapatvezető kísérte Argentínába a négy magyar muskétást.
‒ Amikor a kiutazás előtt Udvarhelyi Gábor felnőtt szövetségi kapitánnyal beszélgettem, ő azt mondta, legalább egy érmet vár a kiutazó csapattól. Kettő lett belőle, ráadásul két arany. Elégedettek? ‒ Rendkívül büszke és boldog vagyok, örülök, hogy itt szurkolhattam ezeknek a gyerekeknek. Nagyon köszönöm a felkészítőedzőik munkáját. A kardozók aranykeretbe foglalták az egyéni versenyeket, nem hiszem, hogy bármelyikünk mert volna ennél többről álmodni. Rabb Krisztián lehengerlően magabiztos volt, Pusztai Liza pedig úgy verte meg mexikói ellenfelét a döntőben, mintha nem is az egyik legfőbb riválisáról lett volna szó. Telhetetlenek lennénk, ha többet akartunk volna ennél, két arany és két szép helyezés, egy négy fős csapattól remek eredmény. S most lehet, páran felkapják a fejüket, hogy a 7. és 11. helyre azt mondom, hogy szép egy tizenhat fős táblán. Épp erről beszélgettem Dékány Kingával, miután a negyeddöntőben egyetlen tussal esett ki. Csalódott volt, hiába mondtam neki, hogy ez a verseny nemcsak az itteni tizenöt ellenfeléről szólt, hanem arról a több mint kilencvenről, akik elindultak a veronai világbajnokságon. Őket kellett megelőznie, s ezt minden kiutazó magyar megtette. Kicsit olyan volt ez a verseny, mintha tavasszal levívták volna a táblát a nyolcaddöntőkig, s most itt, Buenos Airesben kellett volna folytatni. ‒ Ha van egy kis szerencséje, Kinga is érmes lehetne most… ‒ Tizenkettő-tizenkettő után egy egytalálatos lutriba mentünk bele, lejárt az idő, így az nyert, aki a következő találatot bevitte. Ott és akkor már bárhogy eldőlhet egy asszó. Szóval igen, egy kis szerencse kellett volna... Annál is inkább, mert ha legyőzi az ukrán lányt, aki végül megnyerte a bajnoki címet, akkor az elődöntőben ő vívhatott volna azzal a cseh ellenféllel, akit remekül ismerünk, többször legyőztünk versenyeken, sőt edzésen is, merthogy Tatán velünk készült az ifjúsági olimpiára. Ha szigorúan vesszük, mint edző, emiatt lehet mégis egy kis hiányérzet bennem, s tudom, Kingában is van, de így alakult. Jó formában van, okos, intelligens versenyző, nem aggódom, hogy sokáig emészti magát, hogy nem lett érmes. ‒ Milyen a közeg, milyen vendéglátó Buenos Aires? ‒ Nem nagyon volt időnk szétnézni, folyamatosan edzettünk, készültünk, versenyeztünk. De a kollegák, akik benn laknak a belvárosban nagyon dicsérik. Végtelenül kedvesek az emberek, az önkéntesektől is ezt tapasztaljuk. Az olimpiai parkban óriási élet van, nem gondoltam, hogy ilyen érdeklődés lesz, de szinte állandóan tele vannak a lelátók. Szerdán az úszókhoz például be sem jutottunk, holott szerettünk volna a helyszínen szurkolni nekik. ‒ A sportvezetők és a sportrajongók előzetesen sokat beszélgettek arról, lehet-e ezt igazán olimpiának tekinteni. Hogyan látja a versenyeket, a körítést, inkább a felnőtt olimpiához, vagy inkább egy utánpótlás-világeseményhez hasonlít jobban? ‒ Mindenképpen közelebb áll az olimpiához. A szervezés, a hangulat, abszolút olimpiához méltó, bár a fiatalabb résztvevők miatt talán kicsit lazább, kötetlenebb. Mondhatnám azt is, fesztelenebb a miliő. Nagyon jó és fontos, hogy ellátogatnak egymás versenyeire, megismerik egymást, a kevés szabadidejükben olyan sportágakat néznek a résztvevők, amit eddig csak a tévében láttak. Egyúttal olyan barátságok szövődnek, amelyek máskor, máshogy aligha jöhetnének létre. Nagyon jó látni, hogy tudnak egymásnak szurkolni. Az egész közeg jó hatással van ránk, edzőkre is, esküszöm, érzésre évtizedeket lehet fiatalodni. ‒ A szerdai csapatversenyekkel véget értek a vívóversenyek. Mi a terv a következő napokra? ‒ A már emlegetett városnézésre mindenképpen időt szakítunk. Emellett, ha beférünk, nagyon szívesen megyünk szurkolni a magyarokért. Iszonyú tehetséges fiatal gárda van itt, és még nagyon sok esély ígérkezik szép magyar sikerekre. Remélem, a valaha volt legjobb ifjúsági olimpiát zárjuk. Sőt a számok terén ez már most biztos. igyekszünk a pást után a lelátón is hozzátenni egy keveset a magyar eredményekhez. Pusztai Liza és Rabb Krisztián az első számú európai válogatottal szintén nyerni tudott Buenos Airesben, a vegyescsapatok versenyében, ám ezt hivatalosan nem számítják az éremtáblázaton sehová, így a magyar küldöttség helyezései közé sem. További korosztályos hírek VÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon. Az utanpotlassport.hu folyamatosan frissülő hírfolyamát itt találják a magyar vonatkozású ifjúsági olimpiai eseményekről és eredményekről!