Minden jó, ha a vége jó!

Aranyéremmel a nyakában zárta a Buenos Aires-i ifjúsági olimpiát a magyar kajakosok egyik legnagyobb ígérete Kiss Ádám. A 16 éves váci fiú honlapunknak mesélt többek között az élményeiről, de szó esett az ötkarikás játékok során adódott nehézségekről és jövőbeni terveiről is.

M. Sz. ‒ utanpotlassport.hu A Makrai Csaba vezette kajak-kenu alakulat két arany-, egy ezüstérmet, valamint egy negyedik helyet szerzett a Buenos Aires-i ifjúsági olimpián. Az éremkollekció legfényesebb darabjának egyike a Váci Kajak-Kenu SE versenyzője, Kiss Ádám nyakába került. A 16 éves fiú először kicsit elszámolta magát, hiszen nem került közvetlenül a főtáblára a selejtezőből. Ideje 1:43.36 perc volt, s ez csupán az ötödik helyre volt elegendő; a legjobb nyolc közé pedig automatikusan csak az első négy kvalifikálta magát. Ezután összeszedte magát, és a négy közé jutásért legyőzte a cseh Tomas Hradilt, majd a hazai pálya előnyét élvező argentin, Valentin Rossi sem okozott neki problémát a döntőbe kerülésért. Az aranycsatában pedig a belga Jules Vangeel volt az ellenfele, ám magabiztos diadalt aratott a magyar: 1.110 másodperccel volt jobb vetélytársánál. Az ifjúsági olimpiai bajnok kajakossal beszélgettünk a hazaérkezés után.

– Hogy érezted magad kint? Milyen élményekkel gazdagodtál, mennyire volt színvonalas az esemény? – Nagyon jól éreztem magam Buenos Airesben, ahol az olimpiai falu tetszett leginkább, de a nyitó- és záróünnepség is lehengerlő volt. Sok magyar sporttárssal ismerkedtem meg, akik közül többeket ‒ úgy gondolom ‒ a barátaimnak nevezhetek. – Sikerült elérned az előzetes célkitűzéseidet? – Úgy érzem igen, úgy történt nagyjából minden, ahogy azt edzőmmel, László Csabával előzetesen elterveztük. – Mi jelentette a legnagyobb nehézséget az olimpián, amivel meg kellett birkóznod? – Az időeltolódás és az edzések, mivel nagyon rossz minőségű volt a pálya. Szerencsére ezt a versenyre már megoldották. De megnehezítette a dolgomat az is, hogy az edzőm nem lehetett ott velem végig. Ő a saját költségén utazott ki utánam. – A versenyeket ugye, nem a hagyományos módon bonyolították le: a selejtezőfutam után a tizenhatos vagy a nyolcas főtáblára kerültetek, és kiesés rendszerben folytattátok a versenyt; párosával szálltatok vízre, és két kört tettetek meg.  Aki hamarabb ért a célba, juthatott tovább a következő fordulóba. Ez hatással volt rád? – Abszolút, mivel így a selejtezőkön és az egyenes kieséses szakaszban is végig maximális teljesítményt kellett nyújtani. Szerencsére sikerült leküzdenem ezt az akadályt is. – A selejtezőn ötödik lettél, aztán magabiztosan győztél le mindenkit. Ott „ébredtél” fel igazán? – Igen, kicsit álmosan kezdtem a versenyt, amivel megijesztettem az értem szorítókat, de tudtam: több van bennem, és képes vagyok megverni az ellenfeleimet. Így is lett! – Kevesen mondhatják el magukról, hogy olimpiai bajnokok, még akkor is, ha ifjúságiról beszélünk. Cél, hogy ezt az eredményt megismételd a felnőttek között? – Igen, ez a legfőbb célom és egyben az álmom is. – Hogy fogadott a családod itthon? Sikerült megünnepelni a diadalt? – Meglepetésbulival vártak, ahova meghívták a rokonaimat, barátaimat és a kedvenc általános iskolai tanáraimat is. Nagyon jól sikerült, jól éreztem, magam, de szerintem a többiek nevében is kijelenthetem ezt. – Mi a következő nagy kihívás? – A következő cél a jövő évi ifjúsági világbajnokság, ahova mindenképpen szeretnék kijutni. További korosztályos híreink KAJAK-KENUBAN a sportági aloldalunkon.