Legutóbb egy tizenegyszer újjáélesztett, végül sikerrel meggyógyított tizenhét éves dabasi labdarúgó esetével hallatott magáról Dr. Merkely Béla professzor, a Semmelweis Egyetem rektora, a városmajori szívklinika igazgatója, aki nagy tapasztalatú szívgyógyászként az életmentő műveletekből is folyamatosan kiveszi a részét, miközben szakértő csapatával szervezetten éppen egy évtizede dolgozik azért, hogy kivédhető legyen a hirtelen szívhalál a sportolóknál. A nemzetközi hírű szakember – aki a fiatalkori szűrések fontosságáról is beszélt honlapunknak – meggyőződéssel vallja: a sportpályán, verseny, mérkőzés közben bekövetkező váratlan tragédia igenis megelőzhető.
Jancsó Kornél – utanpotlassport.hu A tragikus esetek egy része máig beszédtéma: egy ország siratta és őrizte meg kollektív emlékezetében a kenus Kolonics Györgyöt, a hokis ifj. Ocskay Gábort vagy éppen a futballista Fehér Miklóst, akiknek halála megrázta, s máig hatóan felkavarta a közvéleményt. Ám számos eset történt azelőtt és azóta is, amely a hétköznapokból szedte és szedi kevésbé ismert áldozatait, köztük tizenéves sportolókat…
Dr. Merkely Béla
„2008-ban vágtunk bele a Semmelweis Híd Projektbe, abba a munkába, amelyet annak idején alapvetően az olimpiai bajnok Kolonics Gyuri drámai halála ösztönzött – emlékezett vissza a professzor, felidézve, hogyan indult a hirtelen szívhalál megelőzésének céljával a szívbetegek biobankjának létrehozása, a nélkülözhetetlen adatok tömegének begyűjtése kétszáz olimpikon és élsportoló teljes körű kardiológiai vizsgálatával. – Az már egy komplex kutatás volt, a sportolók szisztematikus szűrése. Volt EKG, szív-ultrahang, szív-MR, továbbá, ha szükségesnek ítéltük, akár huszonnégy órás vérnyomásmérés is, majd kiegészítettük a protokollt spiroergometriával, terhelés-élettani vizsgálatokkal is. Egyre nagyobb lett a gyűjteményünk, közben kezdett fény derülni sportolói kóros esetekre. Egy évtized elteltével lassan több mint kétezer komplex felmérés dokumentumai állnak rendelkezésünkre.”
Az orvosprofesszor arról is beszélt, hogy mely korosztályokat fogják át a tüzetes vizsgálatok.
„Kezdetben a felnőtteket néztük, de az utóbbi években már 14, 16, 18 éves sportolókat is szisztematikusan vizsgálunk, ami tovább növeli a jelentős adatbázist, amit kialakítottunk, már nemzetközi szinten is számottevően jegyzik a publikációinkat – mondta. – Ami tény: a harmincöt év alatti sportolói szívhalál incidenciája nagyjából 4/100 ezer, ha ezt a kétszázezer igazolt hazai sportolóra vetítjük, az nyolc sajnálatos esetet jelent. A harmincöt év felettieknél ennek ötszázszorosa a hirtelen meghalás rizikója! Az egyik ok, hogy a harmincöt alattiaknál a kórképeknél sok a veleszületett, és kevesebb a koszorúér-betegség okozta hirtelen szívhalál. Viszont harmincöt év után átveszi a vezetést a koszorúér-betegség. A legfontosabb megállapítás az, hogy a hirtelen szívhalál megelőzhető! Mégpedig úgy, ha a sportoló fizikai aktivitásához rendeljük hozzá a szűrés mélységét, mert akkor el tudunk érni eredményt.”
Vagyis, magyarázta tovább, az a hipotézisük, azt tartják igazoltnak, hogy minél intenzívebb egy sportoló aktivitása – mondjuk, heti tíz alkalommal edz, és kétszer versenyez –, annál nagyobb odafigyelést igényel, annál intenzívebben kell őt vizsgálni, mivel esetében mindez kétszer akkora rizikót jelent, mint ha valaki ötször edzene.
„Ott van a tizenegyszer újraélesztett fiatal labdarúgónk példája. Őt bravúros körülmények között sikerült meggyógyítanunk, műszívbeültetéssel, szívműtéttel, és most már focizik megint. A szakirodalomban is ritka eset az övé, de ha voltak panaszai, s elmennek a szív-CT pontosságáig a diagnózisban, kiderülhetett volna a baj. Ez is azt igazolja, hogy ha valakinek nagy a fizikai megterhelése, és ne adj Isten ehhez még valami tünet is járul, akkor a legapróbb dolgoknak is utána kell nézni.”
Merkely professzor kitért a „veszélyességi sorrendre” is, merthogy a hirtelen szívhalált tekintve – egy spanyol tanulmány szerint – a labdarúgás, a kerékpársport és az atlétika vezet.
„Valószínűleg bármilyen sportot lehet űzni olyan intenzitással, hogy ebből gond származhat. Például ott van a tengerentúlon a kosárlabda és az amerikaifutball, Európában a labdarúgás. Magyarországon a kétszázezer igazolt sportoló fele futballista, Malajziából pedig a tollaslabda hozható fel rizikós példaként a nyilvánvalóan magas intenzivitás miatt. Azt is tudjuk, hogy a maratoni futás biztosan nem egészséges, az pedig további kérdés, hogy a sportolók bizonyos teljesítménynövelőt alkalmaznak-e vagy sem, mert szinte biztos, hogy bármelyiknek az alkalmazása emeli a kockázatot. Így az anabolikus szteroid, a növekedési hormon, és az EPO is.”
A beszélgetésből nem maradhatott ki az utánpótlás-korosztály sem: mennyi fiatalnál jelentenek kockázatot a szívrendellenességek?
„Rengeteg olyan fiatal van, akit kiszűrtünk veleszületett ritmuszavarral. Aztán katéteres kezeléssel, égetéssel sikeresen meg tudtuk oldani a bajt. Összességében az aktív korú sportolók közül – több mint kétezer vizsgálati alanyról beszélek – húsznál kevesebbet tanácsoltunk el a sporttól. Köztük több olyan volt, akit nem szimplán kiszűrtünk, hanem akik kifejezetten panaszokkal érkeztek. De sok olyan fiatalunk is van, aki a megfelelő kezelés alkalmazásának köszönhetően a mai napig sportol.”
„Általánosan igaz – tette hozzá a professzor –, hogy még ha gyakoribb is a sportolóknál a hirtelen szívhalál, mint a velük azonos korú nem sportolók esetében, a sport egyértelműen csökkenti a halálozást. Van legális teljesítményfokozás, én azt az edzéstervet, táplálkozást tekintem ennek, amelyet valamilyen orvosi kontroll mellett végeznek. Ebben is megvan a szerepünk, hiszen a vizsgálatokkal, a fontos adatokkal segíteni tudjuk a sportvezetést abban, hogy kiket válasszon.”
A korosztályos sport további hírei, információi az utanpotlassport.hu-n
