„Kiskacsákból” csodatévők

Mestermunka című sorozatunkban hétről hétre olyan edzőket mutatunk be, akik a pályafutásuk során mindvégig példaértékű utánpótlás-nevelő munkát végeztek. Akikre a tanítványaik nemcsak jó szívvel gondolnak, hanem büszkék is rájuk; arra, hogy a kezük alatt fejlődhettek élsportolókká. E heti vendégünk Csathó Józsefné, a Római-parti Multi SE kajakedzője, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség által 2018-ban megalapított Aranylapát-díj egyik első jutalmazottja. Az elismerést a sportág kiemelkedő utánpótlásedzői kapják meg. Versenyzőként az 1982-es síkvízi világbajnokságon nyert 500 méteren bronzérmet a magyar női kajak négyes tagjaként.

Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.hu Hiába volt Dragos Ervin kiváló kenuedző, lányának eszébe sem jutott kajakos karrierről álmodozni, s később, aktív pályafutása befejezése után sem akart apja (az olimpiai bajnok Tatai Tibor mestere) nyomdokába lépni. Mindkét esetben a véletlennek köszönhette, hogy akarata ellenére más irányba fordult az élete. Dragos Ágnest gyerekkorában a síelés vonzotta, és egy sérülés miatt ült begipszelt lábbal kajakba. Ifjúsági világbajnoki címig és felnőtt vb-bronzéremig vitte. Viszonylag kis termete miatt azonban hamar a testnevelő tanári pálya felé fordult, minden vágya az volt, hogy iskolában tanítson.

„Nagy lelkesedéssel és örömmel vágtam neki a tanári szakmának, a tornaóra keretében pedig hova is vihettem volna máshová a gyerekeket, mint az Újpesti Dózsa kajak-kenu telepére? – emlékszik vissza Csathó Józsefné, Ági arra a pillanatra, amikor még úgy gondolta, nem az ő feladata a legkisebbek kezébe lapátot adni. Horváth Pétert kérte meg erre, akinek válaszára egyáltalán nem számított: „Tanítsd őket te! Éppúgy értesz hozzá, mint mi.” – Így kezdődött minden. Több mint harminc éve dolgozunk együtt. Kiválóan működő családmodellt alakítottunk ki itt a Multi SE-nél: én vagyok a tyúkanyó, ő pedig a határozott férfi. Egyébként soha nem éreztem hátrányát annak, hogy nő vagyok, még akkor sem, ha sok dologhoz kell itt a vízitelepen a fizikum és a férfias ügyesség. Eltérő gondolataimmal, érzéseimmel sokat tudok hozzátenni a csapat munkájához. Az utánpótlás-nevelésben mára egyébként is teljesen kiegyensúlyozott lett a nemek aránya. Ági szerint egy felnőtt versenyzővel szinte együtt kell élni, ami a háztartás és a család mellett nehezebb egy női edző számára. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy kapcsolata ne lenne szoros a versenyzőivel, sőt. A gyerekeket szinte mind „örökbe fogadják”, a Római-parti telepen úgy élnek, mint egy nagy család. Persze ezt volt is idejük begyakorolni, hiszen ő már öt, kollégája, a Multi SE „atyja”, Horváth Péter pedig hét kajakos generációt nevelt fel. Az elsők között ott volt a későbbi olimpiai-, világ- és Európa-bajnok Storcz Botond. –Hárman voltak testvérek, Botond az idősebb bátyját követte a telepre az egyik táborozás alkalmával – idézi fel első találkozását a világklasszis kajakossal a szakember, amely kapcsán a sportágra vonatkozó fontosabb következtetéseket is levonja. – Pici gyerek volt, ezért nem is lehetett megmondani az első pillantásra, hogy olimpiai bajnok lesz belőle. Az alapadottságok ugyan már korán megmutatkoznak, de a kajak-kenu alapvetően mégis felnőtt sportág. Tapasztalataim szerint tizenöt-tizenhat éves korban dől el, lesz-e valakiből később igazi versenyző. A fejlődés üteme a fontos, ha az állandó és előremutató, akkor lehet jó eredményekben bízni. Tízéves kor alatt viszont nagyon kell vigyáznunk, mert a víz veszélyes közeg. Elég egyszer megijedni ahhoz, hogy egy gyerek soha többé ne fogjon lapátot a kezébe. Jelentős felelősség van rajtunk. A tízéves kor egyébként is vízválasztó a maga nemében. A fiataloknál ekkor indul meg a személyiségfejlődés, a felelősségtudat megjelenésével jön létre az a biztos alap, amelyre már építhetnek az edzések során. Csathó Józsefné nem is tartja ezért helyesnek az eredmények hajszolását egészen fiatal korban, és éppen Storcz Botondot említi, aki tizenhat éves volt már, amikor egyesben megnyerte az első futamát: –A boldogságot a gyerek teljesítménye adja. Ő határoz el valamit, amiért nap mint nap dolgozik, mi pedig mellette állunk és segítünk a megvalósításban. A »kiskacsa« először például csak a szigetcsúcsig lapátol fel, ami számára hatalmas teljesítmény. Nekünk is. Mindig ahhoz mérjük a teljesítményt, ahol a versenyző éppen áll. Egy pszichológustól hallottam egy mondatot, ami azóta a filozófiámmá vált: először csináld meg, ami szükséges, majd tegyél hozzá egy pici pluszt és várd a csodát! Kajakos nyelvre lefordítva: vállald fel a sok munkát, tegyél még hozzá egy picit a lelkesedésedből, a versenyen pedig bátran vágj bele. Az eredmény nem marad el. De a csoda sem várat sokáig magára, ha valaki olyan erősen hisz benne, mint Ágnes. 2005-ben Szegeden rendezték meg az ifjúsági világbajnokságot. A fiú K−2-esek mezőnyében rajthoz álló Németh G. Dániel, Németh Tamás duóban volt a Multi SE-sek legnagyobb reménye, és már egy éremmel is elégedettek lettek volna. Izgatottan lesték a döntő alakulását, amikor az utolsó kétszáz méterhez értek a kajakosok. És hopp, a két Németh egyszeriben meglépett a többiektől. –Látni, ahogy világbajnokként a célba érnek, maga volt a csoda – emlékszik vissza a Maty-éren történtekre Csathó Józsefné. −Tudom, ez egy egyszerű történet, de néha épp ezek az egyszerű pillanatok a legmaradandóbbak. Csathó Józsefné lepődött meg a legjobban azon, hogy ő lett az Aranylapát-díj egyik első jutalmazottja. Sőt, szinte lelkiismeret-furdalást érzett edzőtársai miatt. Úgy véli, rajta kívül nagyon sok kollégája végez kiváló munkát, saját eredményeit is elsősorban a csapatmunkának tudja be. Vallja, édesapja példája és a kollégái segítsége nélkül semmire sem jutott volna. További korosztályos híreink KAJAK-KENUBAN a sportági aloldalunkon.