„Neveletlen” nevelők nyomában

Noha az utánpótlásedzők megbecsülése, a pálya presztízse az utóbbi időben jelentősen nőtt, mi több, a trénerek felsőfokú képzése is új erőre kapott, nem egyszer hallani a klubvezetők szájából: X VAGY Y ALKALMATLAN, MAJD A GYEREKEK MELLÉ JÓ LESZ. Összeállításunkban arra keresünk választ, tényleg valós-e a probléma, s ha igen, milyen károkat okozhatnak a pedagógiailag, pszichológiailag, szakmailag megkérdőjelezhető tudású „mesterek”.

Munkatársainktól – utanpotlassport.hu „Messzemenően elítélem ezt a gyakorlatot” – így summázta véleményét Mocsai Lajos, a Testnevelési Egyetem rektora, amikor felvetettük: még mindig akadnak olyan klubok, szakosztályok, amelyekben gyakran „elfekvőként” kezelik az utánpótlás-edzői státuszokat.

A korábban kézilabdatrénerként jó néhány nagy sikerben részes szakember elmondta: a hazai edzőképzés általa vezetett központjában különleges hangsúlyt fektetnek a majdan az utánpótlás-nevelésben dolgozók speciális tanulmányaira. A TF-en zajló képzés három alapterületre bontható: az úgynevezett csúcsedzők – vagyis a válogatottaknál, illetve a nemzetközi porondon szereplő klubcsapatoknál tevékenykedők – felkészítésére, az utánpótláshoz kerülők pallérozására, valamint a sportmenedzserek oktatására. Az első két kategória között természetes módon van átmenet, de azt fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a fiatalokkal kizárólag magas szintű pedagógiai, pszichológiai és persze sportszakmai ismeret birtokában szabad foglalkozni. „Nem beszélve arról, hogy a tizenéves sportolók közül mind többen csonka családban nőnek fel, az edzőnek tehát sok esetben nem pusztán példát kell mutatnia, hanem gyakran a pótapa (vagy éppen -anya) szerepét is át kell vennie.”

Mocsai szerint az alul- (vagy éppen sehogyan sem) képzett „edzők” különleges károkat okozhatnak, egyben gátjai lehetnek a gyerekek fejlődésének.  A sportban ugyanis fokozott fizikai megterhelés közben kell fenntartani a fiatalok motivációját, s ugyanilyen fontos, hogy a mesterre mindig felnézhessenek a tanítványok. Hozzátette: döntésképes tudás hiányában, a téthelyzetek megfelelő kezelésének képessége nélkül mind lelkileg, mind szakmailag hosszútávra kiható hibák sorát követhetik el az edzőként dolgozó, képzetlen felnőttek. A rektor ugyanakkor úgy látja: az újonnan indult felsőfokú edzőképzés megfelelő út a magas színvonal visszaállítására. Úgy véli, a szövetségek és a klubok kontrollja elengedhetetlen, de jó hír, hogy mind több sportágban kötik immár szabályokhoz, kik dolgozhatnak utánpótlás-nevelőkként. Komplex tudás, türelem

„Az én szemléletmódom és elképzelésem az utánpótlás-neveléssel kapcsolatban igen markánsan körvonalazódott az elmúlt időszakban” – kezdte értékelését Zsiga Gyula, a Magyar Kézilabda-szövetség szakmai és versenybizottságának elnöke, majd hozzátette: felelőtlen dolog a szakma részéről olyan munkatársakat alkalmazni a gyermekek mellett, akik nem rendelkeznek megfelelő tudással. „Az utánpótlás-nevelés komplex tudást igényel. Úgy gondolom, hogy azok a „kollégák”, akik nem rendelkeznek kellő pedagógiai és pszichológiai alapismeretekkel, nem lesznek naprakészek, s hosszútávon ez kihathat az ifjú sportolók versenyzésére, de akár a mindennapjaikra is.” Zsiga úgy véli, a fiatalok nevelése felelősségteljes munka, melyet csak felkészült szakemberek tudnak eredményesen és hatékonyan végezni. Fontos lenne, hogy a nevelés centrumában gondolkodó emberek legyenek, akik sokoldalú képzettséggel bírnak. „Az edzőképzés soha nem tud eleget fejlődni, mindig szükség van a folyamatosságra. Sajnos tény, hogy a képzés a gyakorlatiasság és a gyakorlatban megfelelés szempontjából hiányos” – magyarázta a helyzetet a szakember, aki kiemelte, a szövetség azon dolgozik, hogy mind komolyabb erőfeszítéseket tegyen az utánpótlás-nevelés, illetőleg az edzőképzés területén is. „Kellő tudományos alappal és oktatással igyekszünk úgy képezni szakembereinket, hogy a gyakorlatban is helyt tudjanak állni. Ez az egyik legfontosabb alappillére a dolognak, ugyanis az egyik sarkalatos hiba az, hogy a mostani képzések túlnyomó részt lexikális alapúak.” Zsiga Gyula azzal zárta gondolatmenetét, amit a legfontosabbnak tart. A szakember szerint fő szempont, hogy az edzők átérezzék és lássák, hogy a gyermekeknek milyen szintekre kell eljutniuk az évek során. „Mindenki a pillanatnyi siker eléréséért dolgozik, pedig ez csupán egy hosszú folyamat vége. Sportágtól függetlenül türelemre és felkészültségre van szükségük a szakembereknek ahhoz, hogy előrébb juthassunk.” Általános iskola nélkül középiskolába „Ha az embernek van rálátása az utánpótlásra, teljesen másképp látja a futballt” – véli Mészöly Géza, a Mészöly Focisuli

társalapítója. Az élvonalban több állomáshelyen is megfordult vezetőedző 2010-ben Újvári Gáborral karöltve hozta létre az ürömi központú utánpótlásbázist, előtte az MLSZ-ben az akkor még létező Gyermeklabdarúgó Szövetségben tevékenykedett. A korábbi hátvéd szerint természetes, hogy a felnőttekkel dolgozó trénerek olykor az utánpótlásban kötnek ki – mint mondja, az élvonalban egyre kevesebb a pad, egyre kevesebb lehetőség jut az edzőknek. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a fiatalokkal folytatott munkához teljesen más kvalitások szükségeltetnek, és különösen fontos, hogy képzett szakemberek dolgozzanak a fiatalokkal. „Pedagógusnak kell lenni, ez nem is kérdés, és kell egyfajta elköteleződés, szeretet a munkánk iránt. Az edzőket olykor nehéz meggyőzni, hiszen az utánpótlásra kevesebb pénz, figyelem és megbecsülés jut. Ráadásul sokszor nem is a gyerekek képzése, hanem a szülök kordában tartása a legnehezebb feladat. Ezért is jó, hogy az edzőképzéseken külön kezelik az utánpótlást. Úgy gondolom, ha lelkesen csináljuk a munkánkat, rengeteget kaphatunk az ifjaktól: jelenleg a 2008-as korosztállyal dolgozom sokat, a srácok pedig örömmel hallgatják a történeteket például Östreicher Emil bácsiról, illetve nyitottak a tanácsokra.” Ami a képzést illeti, Mészöly hangsúlyozza, hogy a 6–12 éves korosztályra különösen nagy figyelmet kell fordítani, hiszen ha a fiatalok ott nem kapják meg a megfelelő alapot, az olyan, mintha általános iskolai tanulmányok nélkül mennének tovább a középiskolába, majd később az egyetemre. A szakember szerint ez a kulcsa annak, hogy a magyar utánpótlásból mind több képzett játékos kerüljön ki a piacra. Kóklereknek nincs hely

„Ez a nézet egyszerűen sületlenség” – kezdte mondanivalóját Petrov Iván, az úszók utánpótlás szövetségi kapitánya arra a felvetésre reagálva, miszerint több klubban is a hozzá nem értő edzőket az utánpótlás-nevelési vertikum első szintjére, a legkisebbekhez „száműzik”. A 2018-ban a klubok közül a legtöbb utánpótláspontot gyűjtő Győri Úszó Sportegyesület vezetőedzője hangsúlyozta, hogy a legkisebb korosztállyal foglalkozó szakemberek feladata rendkívül összetett: egyrészt bemutatják a gyerekeknek és a szülőknek az adott sportágat, másrészt alapjaiban határozzák meg azt a képet, melyet a szülők és a kicsik az adott sportággal kapcsolatban kialakítanak. Mindehhez kiváló pedagógiai érzékkel kell rendelkezniük: tudniuk kell megszólítani a gyerekeket, és egyúttal a szülőkkel is meg kell értetniük, illetve el kell fogadtatniuk magukat. Továbbmenve: sportszakmai felelősségük is óriási, hiszen az általános sportági alapok megteremtésén túl a sportágspecifikus és az általános mozgásanyag megismertetésében is elengedhetetlen a szerepük. „De ami talán a legfontosabb: az utánpótlásban dolgozó szakember alapjaiban határozza meg a sportolók további sorsát. Mindezt úgy teszi, hogy megteremti a lehetőséget arra, hogy a versenyző a lehető legteljesebben ki tudja aknázni a benne rejlő tehetséget. Amennyiben egy szakember nem tud megfelelni ezen elvárásoknak és kritériumoknak, nincs keresnivalója nemcsak a nagyobbak, hanem a kicsik közt sem” – érvelt a szakember. Petrov ugyanakkor azt is elárulta, hogy a hazai úszósportban szerencsére nagyon felkészült és motivált szakemberek dolgoznak már a legkisebbekkel is. Minderre a sportág támogatási rendszere jelent garanciát, amely az eredményesség alapján rangsorolja az egyesületeket, így lehetetlenné válik, hogy kóklerek kerüljenek az utánpótlás-nevelés és a gyerekek közelébe.