Még imbolyog a kenu

A hazai szövetség a 18 éves Kocsis Ádámot a 2018-as év legjobb fiú ifjúsági kenusának választotta. A fiatal versenyzőnek az idén már az U23-asok mezőnyében és a felnőttek között kell helytállnia, a téli felkészülés ennek jegyében telt el.

Márványkövi Ferenc − utanpotlassport.huKocsis Ádám tavaly a kenu egyesek 1000 méteres versenyén harmadik lett az auronzói ifjúsági Európa-bajnokságon. Ő az egyetlen olyan magyar versenyző a szakágban, aki az elmúlt esztendőben ifjúsági világversenyen dobogóra tudott állni. Az idén új kihívások várnak rá, az U23-asok és a felnőttek között kell bizonyítania. Véget ért a néha unalomba fulladó téli felkészülés, elérkezett a vizes edzések ideje.

− Hogy van a vállad? − Köszönöm, jól. A fájdalom szerencsére már a múlté. Tavaly novemberben volt egy kis problémám, de december végére teljesen rendbe jöttem. Ezt követően tudtam csak elkezdeni a teljes értékű munkát, és mostanra sikerült bepótolni a lemaradásomat. Már mindannyian nagyon vártuk a vízre szállást. − Azért ez még nem igazi strandidő... − Nem is napozni jöttünk a Dunára. A hosszú téli felkészülést követően alig vártuk, hogy újra a vízre tegyük a hajókat és elkezdjük a felkészülést. Kicsit furcsa érzés ennyi idő után kenuba ülni: először úgy érzi az ember, hogy össze-vissza imbolyog alatta a hajó. A téli ergométeres edzések azért nem adják vissza ugyanazt az érzést, mint amikor ténylegesen vízre száll az ember. Ugyanakkor senki nem bánja, hogy még hideg a víz, mert már lassan mindenki kezdte megunni a téli alapozást és a hosszú délutánokba nyúló tornatermi edzéseket. De hát ez így van jól rendjén. − Hogyan lehet bírni ezt az egyhangúságot?  − Ez is a felkészülés része, nincs mit tenni. Ha a téli időszakban nem rakjuk le megfelelően az alapokat, az év hátralévő részében már nehéz behozni azt. Nekem megvan a saját módszerem arra, hogyan kell túlélni a monoton felkészülési időszakot. Futás közben zenét hallgatok, úszás közben pedig számolom a leúszott etapokat. Mindenkinek van saját módszere a „túlélésre”. Persze mindenkivel előfordul, hogy holtpontra kerül: ilyenkor egymást rángatjuk ki a gödörből egy-egy poénnal. − Nem vagytok már kiéhezve a versenyzésre? − De, csak addig vár ránk még egy hosszabb vizes felkészülés. Az első nagyobb versenyünk, aminek tétje is lesz, az a válogató. Elsőként ott szeretnék bizonyítani, és csak azt követően tudom majd megítélni az erőviszonyokat. Ahogy közeleg a májusi válogatóverseny, úgy tevődik át a hangsúly a mennyiségi munkáról a minőségire: megkezdődik a finomhangolás. − A válogatóversenyig végig itthon folytatjátok a felkészülést? − Nem. Márciusban két hétre Portugáliába, a télből a tavaszba utazunk. Ott jóval enyhébb és kedvezőbb hőmérsékleti viszonyok között készülhetünk az idényre. − Milyennek ígérkezik ez az idény? − Nehéz lenne most megmondani. Elsősorban a saját magam felé támasztott elvárásoknak szeretnék megfelelni, másodsorban pedig az edzőmnek és a szövetségnek. Bizonyítani szeretném, hogy rám mindig lehet számítani, és semmit sem adok fel. De akkor sem leszek szomorú, ha ez az év nem úgy sikerül, ahogy terveztem: elvégre ez az első évem az U23-asok között, lesz még időm a javításra. Ahhoz majd rá kell tenni egy lapáttal. További korosztályos hírek KAJAK-KENUBAN a sportági aloldalunkon.