Ökölvívás: érem nélkül az Eb-n, többet reméltünk az U22-es válogatottjainktól

Vlagyikavkaz, Észak-Oszétia amúgy rokonszenves fővárosa bizonyosan nem marad meg kedves-derűs helyszínként legjobb U22-es bokszolóink kollektív emlékezetében: a korosztályos Európa-bajnokságról érem nélkül kénytelen hazatérni tízfős válogatottunk.

Jancsó Kornél * A sportág-históriai nyitány, vagyis 2012, majd igen hosszúra nyúlt szünetet követően 2017 és 2018 után negyedik alkalommal idén rendezte meg a kontinentális bokszszövetség az U22-esek Európa-bajnokságát, amelynek a Kaukázus lábánál fekvő Vlagyikavkaz adott otthont. Pontosabban ad még a hét végén is, csakhogy mi már a péntek-szombati elődöntőkben sem vagyunk érdekeltek, nemhogy a vasárnapi finálékban. Sajnos, biggyesszük gyorsan ide, rögzítve a szomorú tényt, hogy két női és nyolc férfiöklözőnk mindegyike elvérzett az előcsatározásokban, noha előzetesen magyar medál megszületésében is bizakodtunk.

Várakozásainkban azonban csalatkoznunk kellett, a jelek szerint alaposabban felkészült ellenfeleink még legjobbjainknál is jobbnak bizonyultak a szorítóban. Azzal a fordulattal is élhetnénk: fittyet hánytunk a Vlagyikavkaz nevében benne rejlő felhívásra, hogy tudniillik „Urald a Kaukázust!”, megtették ezt helyettünk mások, akik ha nem is a hegyóriást, de a ringet uralták a 19 és 22 év közöttiek kontinensbajnokságán, amelyen nem mellesleg 38 ország képviseletében 273-an álltak rajthoz. Pedig a starttal nem volt baj, olyannyira, hogy például a torna második versenynapján négy magyar is megnyerte mérkőzését. Ám ezzel el is lőttük összes puskaporunkat, mert az egyik fő esélyesünknek számító Kovács Richárd után sorra potyogtak el a társak is, köztük talán a legfájóbb módon a honi utánpótlás egyik legnagyobb ígérete, Bernáth Attila is. A tavaly ifjúsági Európa-bajnoki címet kiérdemelt talentum első fellépésén – amelyen ha diadalmaskodik, már érmes a 49 kg-ban... – a tőle megszokott könnyedség helyett görcsösnek tűnt, többször pontatlanul ütött, csúcsformájától bizony ezúttal távolabb volt, és bár a 19 éves magyarnak így is akadtak remek pillanatai, nem állítható, hogy érdemtelenül hozták ki egyhangú pontozással győztesnek ellenfelét, az azeri ifjúsági olimpiai bajnok Rufat Huszejnovot. Két hölgyversenyzőnk közül a korábbi junior vb-bronzérmes Budai Vivien szintén már bemutatkozó meccsét elbukta, alig két nappal huszadik születésnapja után – igaz, szoros csatában –, míg Mezővári Kinga egy alig 110 másodperces nyertes fellépést követően dicséretesen helytállva maradt alul azzal az ír Amy Broadhursttel szemben, aki címvédőként érkezett az Eb-re. A férficsapatból dicséret illeti az egy-egy győzelem után búcsúzó Danyi Dánielt, Cservenka Róbertet, Lukácsy Bencét, s leginkább a hazai többszörös felnőtt és korosztályos bajnok Kozák Lászlót, aki a 69 kg-ban moldovai és skót riválison kerekedett felül, s érem közelbe jutott. Kár, hogy a negyeddöntős összecsapáson már megszakadt a sorozata: ha nem is sokkal, de a német Richard Meinecke valamivel jobb volt nála.