Sorra aratja sikereit a 16 éves taekwondós Józsa Levente

Egyik legtehetségesebb taekwondósunk, Józsa Levente nemrégiben két nemzetközi versenyen is aranyéremmel zárt. Az olimpia programján szereplő koreai küzdősport elkötelezettje előbb a ljubljanai Szlovén Nagydíjon masírozott a dobogó tetejéig a juniorok 63 kilogrammos kategóriájában, majd a belgiumi Lommelben akasztották nyakába a legfényesebb medált öt nyert mérkőzését követően.

Jancsó Kornél – utanpotlassport.hu  – Jobban aligha indulhatott volna a 2019-es versenyszezon…

– Valóban – értett egyet a felvetéssel Levente, akinek az idei az utolsó esztendeje a juniorok között. – De váratlannak se mondanám, hiszen korosztályomban korábban is nyertem már ezt-azt, igaz, nem ennyire sűrűn egymás után. Kadétként Európa-bajnoki bronz volt a legjobb eredményem, világbajnokságon ötödik hely, csapatban meg társaimmal Eb-aranyat is szereztünk. Tavaly a középiskolások olimpiáján, a Gymnasiadén végeztem az élen Marokkóban, míg idehaza 2010 óta minden évben magyar bajnok lettem súlycsoportomban. – Ezek után jött a most februári és márciusi Grand Prix-diadal. Nyilvánvaló, hogy hatalmas az előrelépés, de van-e külön magyarázat a sikerre? – Igen, sokat fejlődtem. Edzőmmel, Galambos Bencével, akivel a válogatottban is együtt dolgozunk, rátettünk néhány lapáttal, a sok egyéni edzés megtette hatását, gyorsabb és erősebb lettem. A minőségi tréningek mellett külön erőnléti edzéseket is végzek, s ezek együtt segítettek. És remélem, ezután is fognak. – Nyilván otthonról is megkapja a szükséges támogatást. – Persze, támogatnak, annak idején a szüleim vittek el az első taekwondotalálkozóra is. A soroksári Páneurópa Általános Iskolában volt egy bemutató, kipróbáltam, és nagyon megtetszett. Akkor még dzsúdóztam, de váltottam, és azóta elképzelhetetlen az életem taekwondo nélkül. – Milyen Józsa Levente, a diák? – A Ferencvárosi Sport Általános Iskola és Gimnázium tizedikes tanulója vagyok, nem megy rosszul a suli, de azért lehetnék jobb is. Mondjuk, elég sokat hiányzom az edzések, a versenyek miatt. Természetesen a tesi a kedvenc tárgyam, a többit nem igazán szeretem, de a matek, az megy. – Mi lesz az iskola után, meddig szólnak a sportos tervek? – Szerintem harmincegynéhány éves korig lehet űzni a taekwondót, utána már nemigen. Addig viszont bőven vannak céljaim ezzel a sporttal, a legjobban az olimpiai részvétel csábít. Jó lenne kijutni, s ha már ott vagyok, érmet szerezni. De már idén is vannak új kihívások, a legnagyobb a junior Európa-bajnokság ősszel, Spanyolországban. Ott is nyerni akarok a 63 kilogrammban. Ebben a súlycsoportban versenyzek, és mivel maximum 65 kiló szoktam lenni, a legfeljebb kétkilónyi fogyás nem okoz gondot. – Kategóriádban letetted a névjegyed, jól ismernek a vetélytársak. El is ismernek, netán már félnek is tőled? – Tudni kell, hogy az én súlycsoportom nagyon erős, a 68 kilóhoz hasonlóan rendre a legtöbben indulnak, éppen ezért nagy szó, ha itt sikerül nyerni. Most, hogy idén kétszer is első lettem, az ellenfelek már biztosan jobban tartanak tőlem. – Van igazi erősséged, olyan, amit igazán kedvelsz a jelentése szerint „kézzel és lábbal küzdés művészetéből”? – Igen, az ollózós rúgótechnika megy a legjobban. További korosztályos hírek TAEKWONDÓBAN a sportági aloldalunkon.