Ahol a víz az úr, avagy miért jó a kajak-kenu?
Sorozatunkban utazásra invitáljuk olvasóinkat – a sportágak birodalmába. Túrakalauzunk egy-egy utánpótláskorú sportoló, edző és felnőtt klasszis lesz; az ő segítségükkel igyekszünk bemutatni, milyen adottságok birtokában érdemes belevágni egy-egy sportágba, no meg azt, hogy mire számíthatnak azok a fiatalok, akik már ki is nézték maguknak valamelyik edzőtermet, pályát vagy éppen uszodát. Ezúttal annak járunk utána, miért jó a kajak-kenu?
Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.hu Bármelyik eredményességi sportstatisztikát veszünk is alapul, a kajak-kenu a magyarországi összevetésekben mindig dobogós helyezésre számíthat. A riói olimpián a megszerzett nyolc magyar aranyéremből hármat lapátoltak össze a sportág képviselői, s ezzel az úszókkal holtversenyben vitték a pálmát. Az előzetes esélylatolgatásoknál is ők jelentik az egyik legbiztosabb pontot. Nem véletlen tehát, hogy egy hazai válogatóviadalra néha erősebb mezőny verbuválódik össze, mint magára a világversenyre. A sportág rendkívüli hazai népszerűségében azonban az eredményességen túl más vonzó tulajdonságai is szerepet játszanak. KISS ÁDÁM A Váci Kajak-Kenu SE 16 éves ifjúsági olimpiai bajnok, kétszeres ORV-győztes kajakosa „Legfőképpen azért ajánlom a kajak-kenut, mert a gyerekek a szabadban lehetnek, s nem egy zárt teremben kell sportolniuk. Számomra ez mindig fontos tényező volt. Ha ehhez hozzávesszük a kajakos közösség összetartó és megtartó erejét, akkor pedig tényleg nem lehet a sportágunknál jobbat választani. Az élő természet megnyugtató díszletei között, együtt, csapatban lapátolni – ez semmi máshoz nem fogható érzést ad. Ugyanakkor emberként is sokat kaptam a sportágamtól, hiszen itt tanultam meg minden egyes apró sikerért megküzdeni, a kitűzött célom érdekében pedig mindent megtenni. Szüleim tökéletesen megértették, milyen sokat jelent nekem a kajak-kenu, ezért mindig is maximálisan támogatták a választásomat. Egyébként kétéves korom óta asztmás vagyok, mégis ifjúsági olimpiai bajnok lettem. Az én példám is bizonyítja, kemény munkával itt mindenki érvényesülhet.” KÁSA FERENC Az NKM Szeged Vízisport Egyesület mesteredzője, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség arany érdemrendjének 2016-os kitüntetettje, az olimpiai bajnok kenus Vajda Attila nevelőedzője „Idén lesz harminc éve, hogy az országban elsőként általános iskolai kajak-kenu tagozatot alapítottam. A tanítványaim egy része végül úszóként, futballistaként, vagy éppen kézilabdázóként jutott el a válogatottságig – azoknak az alapoknak köszönhetően, amit nálunk kaptak. A kajak-kenu tehát az egyik legjobb alapozó sportág, és ezért ajánlom bátran mindenkinek. A tüdő, a szív és a keringési rendszer optimális kialakításával tanítványaink később bármelyik sportban kiválóan megállhatják a helyüket. Amikor alapokról beszélek, persze nemcsak a fizikális képességekre gondolok, de sportágunk szellemiségére is. A víz, a szabad levegő, az erdő, a természet minden gyermeket megérint, a felhőtlen öröm és boldogság zónájából így szinte észrevétlenül kalauzoljuk őket a kín és a fájdalom birodalmába. A víz az egyik legjobb segítség a fegyelem és az alázat elsajátításához, hiszen vele nem lehet feleselni. Aki rosszul fordul, az borul a hajójával együtt. A Tisza önismeretre tanít mindenkit. Mi, edzők gyakorlatilag csak közvetítünk a természet erői és a gyerekek között. Sportágunk kiváló emberformáló. Amikor Kolonics Gyuri kerül szóba, én úgy szoktam fogalmazni, fantasztikus ember volt, aki mellesleg jól kenuzott. Sikereinek titka leginkább egyéniségében rejlett.” SZABÓ GABRIELLA A Budapesti Honvéd háromszoros olimpiai, kilencszeres világ- és Európa-bajnok kajakosa „Számomra a kajak-kenu sohasem volt monoton, ez jelentette a sportág legnagyobb előnyét is. Amikor a nyári versenyidőszakban a szabadban űzzük, akkor a lehető legváltozatosabb környezet, a természet vesz körül bennünket. A téli időszakban kondicionális edzéseket végzünk, s amikor ebből már éppen elegünk lenne, itt is a tavasz és vízre szállunk. Szeretem ezt a kétlaki életet, hiszen nincs időm megunni az egyiket vagy a másikat. Sportágunkban az első hat-nyolc év nem a kőkemény munkáról, hanem a víz megszerettetéséről szól. Életre szóló emlékként a mai napig őrzöm a kezdeti időszak vízitúráinak remek hangulatát. Egy kisgyerek számára ez nagyobb vonzerő lehet, mint a versenyzés és a győzelem. Utóbbi csak később válik fontossá, amikor komolyra fordulnak a dolgok. Ekkor tanultam meg, hogyan lehet lépésről lépésre, megfontoltan és határozottan elérni a céljaimat. Ennek pedig az életben éppúgy hasznát vettem, mint a hajóban, az olimpiai bajnoki címért lapátolva.” További korosztályos hírek KAJAK-KENUBAN a sportági aloldalunkon.