A szó veszélyes fegyver – motiválás, fegyelmezés az utánpótlás-nevelésben
Meddig mehet el az edző tanítványa fegyelmezésében? Milyen eszközöket vehet igénybe? Mi a szülő feladata? Képes-e a tréner önállóan és megfelelően kezelni a magatartásbeli gondokat? Tudja-e kellőképpen motiválni a gyerekeket? Edzőket és témában jártas szakembereket kérdeztünk.
„Az akadémiai rendszerben mindenkinek megvan a belső motivációja. Csupán késések fordulhatnak elő, de mivel az utánpótláskorú játékosoknak nincs fizetésük, az edző eszköztára korlátozott. Ha valaki kezdőjátékos volt, de egy mérkőzés előtti időpontot nem tartott be, és később érkezett a megbeszéltnél, akkor leültettem a kispadra. Amíg az akadémián tartózkodnak a gyerekek, a mi felügyeletünk alatt állnak, szigorú házi szabályokat kell betartaniuk. Ha hétvégén hazamennek, attól kezdve a szülőké a felelősség. Nálunk este nyolc óra körül már mindenki otthon van és tanul. Másnap reggel edzésre mennek, nincsenek kimaradások. Csupán olyan kérés fordult elő, hogy kint aludnának a barátnőjüknél, de ezt nem engedélyeztem.”
FONTOS A BIZALOM
Bohus Beáta, a NEKA és a válogatott leány serdülő kézilabdacsapatának edzője a bizalom fontosságára hívta fel a figyelmet.
„Az életkornak megfelelő problémák merülnek fel. Szerelem, az iskolai tanórák ellógása, kisebb füllentések. Ez szerencsére ritkán jár edzéskimaradással, de egyszer-kétszer már előfordult. Ilyenkor arra kérem a játékost, hogy üljünk le és beszéljük meg, mit szeretne. Én mindig felajánlom, hogy meccs előtti nap kivételével lehet hiányozni. Amikor úgy érzi, hogy nincs kedve edzeni, nagyon fáradt, akkor kivehet egy szabadnapot. Amióta ezt bevezettem, senki nem él vele. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mi is voltunk fiatalok. Néha elnézőnek kell lennünk, és hajlanunk a kompromisszumra.”
Hogy hozzunk egy példát is: mitévő az edző, ha megállíthatatlan röhögőgörcs teríti le tréning során az egész kézilabdacsapatot?
„Felkaphattam volna a vizet, de nem tettem, mert én is voltam ilyen bohókás. A legfontosabb a bizalom. Hogy bármi problémájuk van, elmondhassák nekem. Ha a fegyelmezésben az edző túllő a célon, akkor mindig a csapatban betöltött szerepét próbálja erősíteni. Utálom a kollektív büntetést, bár egyszer alkalmaztam. A kollégium és a csarnok nyolc perc sétára van egymástól, télen kötelező sálat, sapkát, kabátot és alá száraz ruhát felvenni edzés után. Ezt a lányok nem akarták megtenni, visszaküldtem őket, hogy öltözzenek fel, de ők nem hallgattak rám, és inkább kisurrantak a hátsó ajtón. Nagyon mérges lettem, és egész edzésen futottunk. Volt benne pozitív dolog is, mert fel tudtam mérni az állóképességüket, de utána vérzett a szívem.”
A CSIBÉSZSÉG IS KELL
Az MTK ökölvívó-szakosztályának mestere, Drexler Géza leginkább olyan gyerekekkel találkozik, akik rendezetlen családi körülmények közül érkeznek.
„Az ökölvívás rétegsport, hozzánk a legtöbb gyerek az utcáról lép be. Egy darabig ugyanazt a stílust vesszük fel, amit ő képvisel. Azt a szlenget, azt a csibészséget használjuk, amit ő is. Úgy is mondhatnám, először az a cél, hogy magunkhoz édesgessük, megszerezzük a bizalmát. Ezután kezdünk el motivációt keresni számára. Nem az eredmény a lényeg. Mindenki egyéniség, mindenkihez másképp kell közelíteni. Bár ökölvívásról van szó, nagyon ritka a fizikai fegyelmezés. Egy évben egyszer fordul elő, hogy valakinek a sporttársa ellen irányuló agresszív megmozdulása akad. Ilyenkor van, hogy elcsattan egy pofon edzői részről. Nem mindennapos, de tagadhatatlan. Én is kaptam régen az edzőmtől, ezért nem haragszom, sőt utólag már kellemes emlékként idézem fel. Vállalom, hogy néha én is adok egy-két barátságos tockost, de mindent csak bizonyos kereteken belül.”
NÉLKÜLÖZHETETLEN TUDATOSSÁG
A kommunikációs és motivációs trénerként tevékenykedő olimpiai bajnok öttusázó, Mizsér Attila Sportháromság címmel írt könyvet az edzők, szülők és gyerekek kapcsolatrendszeréről.
„Az edzőnek és a szülőnek közösen kell megteremnie a szakosztályon belüli normákat, és csak annak mentén szabad együttműködnie. Sajnos ez nem történik meg. A fizikai atrocitásoktól egyértelműen tartózkodni kell. Más kérdés, hogy az edzőképzésben nem kapnak erről felvilágosítást a trénerek. Többségük nem képes tudatosan motiválni. Én azért is írtam a könyvet, hogy ezekre a problémákra találjunk megoldást. Csak annak a fontosságát tudom hangsúlyozni, hogy az edző-szülő-gyermek háromszögben legyen meg az egyetértés, mind a három szereplő tudja, mik a normák, ki mihez tartsa magát, mit lehet és mit nem. Ezen a téren minimális előrelépés tapasztalható, egyik fél részéről sem látványos az érdeklődés. Beszédes adat az is, hogy egy olimpiai bajnok által írt ilyen témájú könyv sajtóbemutatóján a harminchárom meghívott szövetség közül négy sportág képviseltette magát.”
TÜNETI KEZELÉSBŐL KONFLIKTUSOK
Dr. Lénárt Ágota, a Testnevelési Egyetem Pszichológia és Sportpszichológia Tanszékének vezetője az egyénre szabott terhelés jelentőségét emelte ki.
„A jó pedagógus leköti a gyerekeket, feladatokat ad nekik, és akkor nem kell fegyelmezni. Aki csak gyorsan túl akar esni az edzésen, unalmas tréningeket tart, nem a gyerekek életkorának megfelelő terhelést választja, az mindig szembesülni fog fegyelmezési problémákkal. Másrészt a csapatban történő felkészítésben a gyerekek nem egyformán bírják a terhelést. Az a gyerek, aki nem bírja, abbahagyja, vagy elkezd rendetlenkedni.”
A tanszékvezető elmondta: a legkorszerűbb csapatfelkészítésekben az a szemléleti alapelv, hogy egyénre szabott terhelést kell kialakítani. Ehhez a fiatalok előzetes felmérése szükséges, továbbá ajánlott igénybe venni a sporttudomány azon eszközeit, amelyek a gyakorlatban is meg tudják határozni a terhelési szinteket.
„Ha mindez az edző változatos munkájával és megfelelő kommunikációjával párosul, nagyon ritkán adódnak gondok a fegyelemmel. Ha mégis előfordul, az edzőnek javasolt ezt a gyerekkel és a szülőkkel négyszemközt megbeszélnie. Fontos, hogy megtalálják a probléma okát. Sok esetben büntetik úgy a gyereket, hogy nem ismerik a fegyelmezetlenség forrását, csak a tünetet igyekeznek megszüntetni, ami aztán további konfliktusokhoz vezet. Az edzők felkészültsége rendkívül változó. A szóbeli bántalmazás sokszor még súlyosabb, mint a fizikai. A gyerek személyiségét hosszan tartóan roncsoló kommunikáció súlyos károsodást tud okozni, és ez a későbbiekben már nemcsak a sportban, hanem az önértékelésben, az iskolai munkában, a családi viszonyokban is megjelenik. Mozgással büntetni szigorúan tilos, akkor is, ha ez ma Magyarországon még mindig bevett gyakorlat.”
A megelőzés a legfontosabb A Magyar Úszószövetség tavaly nyáron indította el gyermekvédelmi programját. A MÚSZ elnöke, Wladár Sándor akkor úgy fogalmazott, nem azért kezdtek bele a projektbe, mert sok ilyen jellegű probléma van az uszodákban. Viszont ha előfordul, az ellen kíméletlenül fel szeretnének lépni. Létrehoztak az edzőknek, a versenyzőknek és a szülőknek is etikai kódexet, valamint csaknem egy éve él a forródrót, amelyen meg lehet tenni a bejelentéseket. A napokban olyan kiválóságok hívták fel a figyelmet a kezdeményezés fontosságára, mint Bohus Richárd, Rasovszky Kristóf és Verrasztó Evelyn.
Segélyvonalat is létrehoztak A bántalmazás – legyen az lelki, fizikai vagy (mint az amerikai tornaéletet felforgató Larry Nassar-ügy esetében) szexuális abúzus – és annak következményei régóta kísértik a tornasportokat. A Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) 2018-ban döntést hozott egy független etikai és sportolóvédelmi testület (GEF) felállításáról. A működését januárban megkezdő GEF nemcsak a sportág etikai ügyeit felügyeli, de anonim bejelentéseket is fogad bármiféle bántalmazásról honlapján (gymnasticsethicsfoundation.org) és segélyvonalán.