A tanteremben is megizzadtak – hogyan „élték túl” az ifjú sportolók a rettegett érettségit?

Vége az érettséginek, gyerekek milliói sóhajtanak nagyot. De mi a helyzet az utánpótláskorú sportolókkal? Azokkal, akik cirkuszi légtornászokat megszégyenítő módon billegnek tanulás és sportpályafutás között. Végzősökkel beszélgetve idéztük fel az érettségi vizsgákat.

Munkatársainktól – utanpotlassport.huAz egyik legnehezebb pontja minden ifjú sportoló életének, amikor összeér sport és tanulás, s a „szokásos” terhelés, tehát az edzések és versenyek mellé még bejön az érettségi időszak. Összeállításunkban öt „sportos” végzőst faggattunk, hogy megtudjuk, lehet-e egyszerre kétfrontos háborút vívni. Az eredmény jeles – akarom mondani: lehet. TEMESVÁRI ATTILA, a Budapest Honvéd 19 esztendős labdarúgója

A kispestiek felnőttcsapatával edződő belső védőt ausztriai edzőtáborban kaptuk telefonvégre. Megkönnyebbülten nyilatkozott az előző hónapok nehézségei után. „Azt gondolom, a négyes átlag magáért beszél, kifejezetten elégedett vagyok az érettségimmel. Nem nevezném könnyűnek az elmúlt időszakot, elmondhatatlanul nagy megkönnyebbülést érzek, hogy végre teljes mértékben a focira koncentrálhatok. Irtó nehéz egyszerre két fronton teljesíteni, mert bármennyire is rugalmasan állt hozzám a Honvéd, igazából hol az edzésről hiányoztam, hol pedig a tanulást napoltam másnapra: egyik sem ideális. Sokat köszönhetek Constantino Dominik barátomnak, akadémiai szobatársamnak, aki nélkül biztosan nem mentem volna át matekból. Végül is hármast kaptam a mumusomnak számító tárgyból, a többi osztályzatom négyes-ötös lett. Amit még büszkén említhetek, hogy hála Barna Zsuzsa tanárnőnek, letettem a középfokú angol nyelvvizsgát. A tanulmányaimat természetesen a gimi után is folytatom, a Testnevelési Egyetem levelező sport- és rekreációszervezés szakára jelentkeztem. A sportpályafutásom után szívesen irányítanék egy élvonalbeli együttest akár vezetőedzőként – a nagypapám révén ilyen vér is csörgedezik az ereimben –, de a sportigazgatói szerepkör sem lenne ellenemre. Az biztos, hogy egész életemben a foci körforgásában szeretnék maradni.” MÁRTON GRÉTA, a Ferencvárosi TC 19 éves junior-világbajnok kézilabdázója

A fővárosiak balszélsője szintúgy nem unatkozott az elmúlt időszakban. Nem elég, hogy bejátszotta magát a Fradi kezdőjébe, még ott volt az a fránya érettségi is… Junior-világbajnokunk azonban amondó, az évek a tanulásban is rutinnal vértezték fel. „Nagyon jól sikerült az érettségi, főleg, ha azt vesszük, hogy a gimnázium utolsó két és fél évét magántanulóként kellett letudnom. A matekot leszámítva mindenből ötöst kaptam, ami nagy boldogsággal tölt el, hiszen rettentően nehéz hónapokat éltem át, és egyáltalán nem volt kőbe vésve, hogy ezzel az eredménnyel zárom a középiskolás tanulmányaimat. Szerencsére az évek során megtanultam gyorsan tanulni, hiszen amikor az egész tanév anyagát kérik számon rajtad, akkor nincs idő lacafacázni. Ilyen szempontból már jó korán felkészültem az érettségimre, rájöttem arra, hogyan tudom hatékonyan tanulásra fordítani azt a kevéske szabadidőt, amit a kézilabda-pályafutásom enged. A Testnevelési Egyetem osztatlan tanárképzésére jelentkeztem, mert mindig is gyerekekkel akartam foglalkozni, és úgy gondolom, ebben az irányban kell folytatnom az utamat, hogy elérjem célomat.” ANDRÁSFI TIBOR, a BVSC-Zugló 19 éves, csapatban kétszeres junior-világbajnok párbajtőrvívója

Tibor részt vett a düsseldorfi felnőtt Európa-bajnokságon, amelyen parádés teljesítményt nyújtva a hetedik helyen zárt egyéniben. A megméretés – habár tapasztalatszerzésben és szakmai fejlődésben rengeteget jelentett – nem kedvezett az érettséginek; tanulás helyett a páston kellett lennie. Ez ugyanakkor nem látszódott az eredményein: kitűnő bizonyítványt abszolvált úgy, hogy matematikából emelt szinten vizsgázott. Hozzá kell tenni, erre szükség is volt, mivel a Budapesti Corvinus Egyetem gazdálkodás és menedzsment államilag támogatott szakját jelölte meg elsőként, amelyre tavaly 450 pont kellett a sikeres felvételihez. „Valóban nem volt egyszerű megoldani a felkészülést úgy, hogy napi két-három edzésünk volt Tatán, de szerencsére eltökélt voltam, hiszen a tanulás is hasonlóan fontos, mint a sport. Mindig a következő célra koncentrálok maximálisan. Más kérdés, hogy ezek a célok most meglehetősen sűrűn következtek egymás után. Nem aggódok amiatt, hogy felvesznek-e vagy sem, hiszen mindent beleadtam. Ha az államilag támogatott képzés nem jön össze, az önköltséges, úgy gondolom, biztosan bejön. Így mindent összevetve: nincs miért aggódnom” – meséli Andrásfi. MÁTÓ SÁRA, a székesfehérvári ARAK Utánpótlás Akadémia 18 éves, U20-as országos csúcsot elérő gátfutója

A megkérdezett fiatalok közül  Mátó Sára vészelte át talán a legkönnyedebben a mögöttünk hagyott időszakot. Az atléta még hasznot is húzott az érettségiből, az írásbelik és a szóbelik között kétszer is megdöntötte az U20-as országos rekordot. „Legalább olyan jól sikerült az érettségi, ahogy azt szerettem volna. A magyar 90, a töri 83 százalék. A matekom négyes lett, de ezzel is elégedett vagyok. Angolból és tesiből emelteztem, előbbi 85, utóbbi 97 százalékos lett. A tesi nem is volt olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre gondoltam. Az atlétika részével nem volt probléma, de a torna alapos gyakorlást igényelt. A felemás korlátot választottam, nem csináltam óriási attrakciókat, viszont a keveset is be kellett gyakorolni. Az írásbeli és a szóbeli között kétszer is megjavítottam az U20-as országos csúcsomat. A futást sokkal kevésbé befolyásolta az érettségi, mint ahogy elképzeltem előtte. Idegeskedtem, hogy a felkészülésembe belelógnak a vizsgák, de utólag azt mondom, nagyon jól jöttem ki ebből az időszakból. A szóbelin is jó tételeket húztam. Magyarból Petőfit. Róla mindenki tud beszélni. Töriből a reformkort. Ebben a témában is teljesen képben voltam, persze ilyenkor az ember kicsit kibővíti a mondandóját egy-két sablonnal. Levelezőn szeretném folytatni a Testnevelési Egyetemen, az egészségfejlesztői szakon. Megjelöltem a nemzetközi tanulmányokat is, mert szeretem a nyelveket, de oda elég magas pontszámokra van szükség.” KARAI LEVENTE, a bajai Mogyi SE 18 éves ifjúsági országos bajnok triatlonosa

Az ifjú triatlonos lazán levizsgázott, ráadásul a tételhúzásnál a szerencse is mellé állt, így várakozáson felül sikerült neki az érettségi. „Az angolt már két éve, az informatikát tavaly megcsináltam. Így csak három tantárgy maradt. A magyar 93, a töri 95, a matek 96 százalékos lett. Utóbbiból azért még a végén eljártam különórákra is a biztonság kedvéért. Igazából mindig kitűnő voltam, így folyamatosan készültem – az érettségire csak át kellett nézni az anyagokat. Nem is izgultam jobban, mint egy átlagos triatlonverseny előtt. A magyartól tartottam a legjobban, ami az első napon volt. Aztán már megnyugodtam: úgy voltam vele, feleljünk egy jót. Élveztem. Szóbelin magyarból az orosz realizmust húztam, Gogolról és Csehovról beszéltem. Vicces volt, mert olvastam a műveket, a századik oldalnál még semmi sem történt. Történelemből az Európai Unióról kellett beszámoljak, nem sokkal előtte ugyanebből a témából tartottam előadást az osztálynak. Amikor kihúztam, a tanár nevetve adta oda a tételt és jó munkát kívánt a kidolgozáshoz. A Pécsi Tudományegyetem kereskedelem és marketing szakán folytatom tovább. A BOM Alapítványtól elnyertem egy ösztöndíjat, így fizetnék a költségeket, de ezt a lehetőséget elhalasztom, mert olyan jól sikerült minden, hogy valószínűleg államilag támogatottra is felvesznek.”