Evezés: a szamuráj is gratulált ifjabb Furkó Kálmánnak az U23-as világversenyeken mutatott remekléséért

A Tisza Evezős Egylet újdonsült korosztályos kontinensbajnokának, Furkó Kálmánnak a neve még azoknak is ismerősen csenghet, akik nem jártasak a vízisportok világában. A szolnoki fiú a messze földön híres karatemester nagyapja miatt akár a küzdősportok szerelmesévé is válhatott volna, de az ő szívét az evezés rabolta el, és fekete öv nélkül is mesterien teljesít – teljesítménye előtt a katonás, szigorú „öreg” is fejet hajt.

Tíz éve nem látott siker, (bronz)éremszerzés a sarasotai U23-as világbajnokságon, majd ennek arannyá fényezése a görögországi kontinensviadalon. Kevés elfoglaltabb evezőst találunk az elmúlt hetekben ifjabb Furkó Kálmánnál. A 22 éves szolnoki srác tudatosan készült a sorozatterhelésre, mentális erejét pedig volt kitől örökölnie: nagypapája 8 danos kiokusinkarate-mester, egykoron honvéd alezredes. – A világbajnokságon nem, az Eb-n viszont megelőztétek az olasz–német kettőst. Hogyan emlékszel vissza a kontinensbajnoki fináléra? – Szerintem fejben már a verseny előtt eldöntöttük, hogy mi leszünk a végső győztesek. Tudatosan próbáltuk időzíteni a csúcsformánkat, de az Európa-bajnokságot megelőzően tisztában voltunk vele, hogy az esélyesek terhével ülünk a hajóba Görögországban. Szerencsére, elbírtuk a terhet társammal és barátommal, Szabó Bencével. Tudom, neki sem volt könnyű, de amikor lehajráztuk az ellenfeleket, egymás szemébe néztünk, és leírhatatlanul boldogok voltunk, mert féléves kőkemény munka állt mögöttünk. Nem az égből pottyant az ölünkbe az aranyérem. – A mentalitást, hogy mindenért megdolgozol, volt kitől ellesned... – Ha a nagypapámra célzol, ő valóban sokat tett le az asztalra, nem véletlenül hívják az első magyar szamurájnak. Egykori ezredesként olyan értékek birtokában volt, mint a fegyelem, amely nélkül egyszerűen semmit nem ér a sportoló. Erre hamar megtanított, és először én is dzsúdózni kezdtem, de aztán rájöttem, hogy a küzdősport nem az én világom. Mindig is a vízisportok vonzottak, főleg a kajak-kenu, majd két barátomnak köszönhetően megismerkedtem az evezéssel, és egy-kettőre beleszerettem.

– Miután Szabó Bencével megnyertétek a könnyűsúlyú egypárevezősök döntőjét, mi volt idősebb Furkó Kálmán reakciója az unoka aranyérmére? – Gratulált, ami tőle nem túl gyakori. A családjával szemben is tartani szokta a katonás szigort, de most úgy éreztem, még dicsekedhetek is neki, mert büszke rám. Persze, még rengeteget kell fejlődnöm, és magam sem elégedek meg egy U23-as Európa-bajnoki aranyéremmel, dolgozunk tovább Bencével és meglátjuk, mire lesz elég. – Jövőre Tokióban olimpia... – De aligha ebben a számban, ez ugyanis nem szerepel az ötkarikás programban. Könnyűsúlyúként sok választásunk nincs, a kétpárevezősök között kell magunkat kvalifikálni Tokióba. Jövőre két pótkvalifikációs versenyen érhetjük el ezt a célunkat is.

TELJES AZ ÖSSZHANG „Februárban, a válogatott edzőtáborában kerültünk egy hajóba, mert mi ketten voltunk könnyűsúlyú U23-asok. Már ezt megelőzően is ismertük egymást, és a közös munka kezdetétől fogva összhangban dolgozunk, bár ő szolnoki, én pedig győri vagyok. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy három éve már a legidősebb utánpótlás-korosztályban is rendeznek világversenyeket, és nemcsak azért mondom ezt, mert eddig az összesen született magyar érem, hanem mert nehéz a felnőttmezőnybe lépés, és az ilyen vb vagy Eb mindig értelmet ad a sportpályafutásnak. Egyértelmű fejlődést tapasztalok a hazai evezésben, azt hiszem, most már a magyarokkal is számolnak az ellenfelek” – vélekedik ifjabb Furkó Kálmánról és egységükről Szabó Bence, a hajó másik evezőse.

További korosztályos hírek EVEZÉSBEN a sportági aloldalunkon.