Búcsúüzenet a hűtőszekrényen

Különleges portrékötetet jelentetett meg az utanpotlassport.hu-t működtető MediaBook Kiadó: a 372 oldalas, exkluzív kiállítású, „Így lettünk bajnokok” című könyvben harminc jelenlegi hazai klasszis sportoló gyermek- és fiatalkorát elevenítik fel a szerzők.

A korábban másutt nem olvasható, a mai ifjú sportolók, szüleik és edzőik számára is megannyi tanulságos történettel szolgáló kötet szereplői közül ezúttal Gulácsi Péter, Szabó Gabriella és Sebők Balázs sztorijából közlünk részleteket.

A Ballai Attila, Bruckner Gábor, Gy. Szabó Csilla és Török László által jegyzett kötetről bővebb információk és megrendelés ITT.

GULÁCSI PÉTER labdarúgókapus A magyar válogatott Lipcsében légióskodó – a Kicker című német sportlap által a Bundesliga legutóbbi évadának legjobb játékosává választott – kapus sportolói karrierje eleve elrendeltetett azzal, hogy a szülei az egyik fővárosi futballpálya szomszédságába költöztek „Ötévesen kezdtem a BVSC-ben, tehát egyesületben, aminek grundfílingje nem volt, de sportoltam. Korábban is Zuglóban laktunk, 1995 májusában azonban a Szőnyi útra költöztünk, egy ikerházba, saját kerttel. Ötven méterre a BVSC-pályától, ami elég egyértelmű helyzetet teremtett. Aktív gyerek voltam, és a szüleim úgy döntöttek, jobb, ha az energiáimat nem csak a kertben vezetem le. Akkor még számítógép, PlayStation, bármi ilyesmi alig létezett, a modern technikát főleg az jelentette, hogy a külföldi tévéadókon lehetett nézni az európai topbajnokságokat, a SAT1-en például a Bundesliga-összefoglalókat. A nemzetközi foci varázsa ezért már ekkor megérinthetett. Senki nem futballozott versenyszerűen a családunkban, de a debreceni nagypapámnak a DVSC meccseire bérlete volt, apukámmal rengeteget futballoztam, a sportág iránti vonzalmat volt kitől örökölnöm.”

SZABÓ GABRIELLA kajakos A háromszoros olimpiai bajnok versenyző máig tartó hálával és szeretettel gondol nevelőedzőjére, Agócs Mihályra. „Misi mindig a legjobb időben rántott vissza minket a földre, rendíthetetlenül vallotta: munka nélkül semmire sem jutunk. Pedig én sokáig játékként fogtam fel ezt az egészet, jó időbe tellett, mire megértettem, miről is beszél. Ráadásul játszi könnyedséggel nyertem a versenyeket, úgyhogy hiába is próbált volna figyelmeztetni. Tizenhárom évesen futottam bele az első nagy vereségembe. Csak akkor ültetett át a nagy hajóba, hogy megkaphassam a nekem járó leckét. Megkaptam és megértettem. Ekkor kezdtem el komolyan edzeni, és ma már hálás vagyok neki ezért. Meg persze azokért a beszélgetésekért is, amelyekbe az edzések után bonyolódtunk. Először csak mi ketten, és ha nem boldogult velem, akkor hazavitt, majd otthon folytattuk anyuval és Edinával. Szívvel-lélekkel végezte a munkáját, amely sohasem ért véget az edzésekkel.”

SEBŐK BALÁZS jégkorongozó A válogatott hosszú ideje Finnországban élő klasszisa meghatottan idézi fel azt a reggelt, amikor édesapja visszautazott Magyarországra, ő pedig 14 évesen azzal szembesült: egyedül maradt az északi országban.  „Az szörnyű nap volt! Hatkor keltem, mint mindig, és a hűtőszekrényen ez a pár sor fogadott: »Meg tudod csinálni! Vigyázz magadra! Puszi: Apa«. Zokogva rogytam le a székre. Az iskolában is ezen járt az agyam, az otthoniakra gondoltam. Borzalmas, mit éltem át. Egészen addig, amíg el nem jött az edzés ideje. De amint beléptem a jégcsarnokba, minden megváltozott.”   A Ballai Attila, Bruckner Gábor, Gy. Szabó Csilla és Török László által jegyzett kötetről bővebb információk és megrendelés ITT.