Hátsó padból a vb-aranyig

A kardvívó Szűcs Luca alig állt a lábán, annyira beteg volt, másnap kadét-világbajnoki címet ünnepelhetett Torunban. A Mol Alapítvány támogatottjával beszélgettünk a kezdetekről, arról, miért ül az iskola hátsó padjában, de szóba került az is, hogy két-három verseny alatt elhasználódik a sisakja – emiatt úgy véli, valamit nagyon rosszul csinál.

„Az oviban a néptánc és a foci közül lehetett választani, én az utóbbi mellett tettem le a voksom. Azért, mert ott az edzések végén kaptunk cukorkát” – meséli nevetve a 17 éves vívó, Szűcs Luca, aki labdarúgó-karrierje után korcsolyázott és teniszezett is, végül a vívás mellett döfte le a kardját.  „Sosem felejtem el, amikor Szilágyi Áron olimpiai bajnok lett Londonban. Annyira megtetszett a kardvívás, hogy megkértem a szüleimet, keressenek nekem egy klubot, ők a BVSC-Zugló mellett döntöttek. Elmentünk az egyik bemutatóedzésre, rengeteg fémpástot láttam, és több száz gyereket, kicsit megijesztett, de nem rettentett el” – emlékezett vissza.

Tízéves volt, amikor ez történt, tehát későn kezdte ezt a sportot. Azóta is a klub kötelékébe tartozik, és Bódy István mesteredzővel készül. „Változékony a kapcsolatunk, ha valamivel kiakasztom, akkor napokig, akár egy hétig is képes haragudni. Szigorú és következetes, ugyanakkor igazságos. Soha nem kell tartanom attól, hogy rossz formában leszek, mert a lehető legnagyobb profizmussal készít fel a megméretésekre.” Első komolyabb sikerét két évvel ezelőtt, a sosnowieci junior világkupa-versenyen érte el, nyolcadik lett – elsőéves kadétként. Luca akkor hitte el először: bármire képes lehet. Hogy ezt milyen jól tette, arra az idei toruni kadét-világbajnokságon kapott választ, amelyen aranyérmet akasztottak a nyakába. „Pusztai Lizával nagyon jó barátnők vagyunk, mellette ültem a buszon Lengyelország felé. Ő beteg volt, én meg elkaptam tőle. Álmomban sem gondoltam volna, hogy nyerhetek, hiszen a viadalt megelőző napon alig álltam a lábamon. A versenyen, amikor a csoportkörben leadtam az első tust, éreztem, ez valahogy most más lesz: felszabadult voltam, egy pillanatra sem stresszeltem, lekerült rólam a megszokott teher a betegség miatt.” Az ifjú bajnok egyébként erősnek tartja magát fejben, ugyanakkor az érzelmeit nehezen kezeli és izgága is. Mosolyogva ismerte be, hogy – nem meglepő módon – az iskolában is a hátsó padban foglal helyet. De a viccet félretéve kifejtette, mindenképp stabilabb érzelmi állapotban szeretne pástra lépni a viadalokon, jelenleg is ezt gyakorolja, mivel hátránynak tartja, hogy rendszeresen befolyásolja őt, éppen mi az állás az adott mérkőzésén.  Legjobb barátnők a felnőtt-világranglista nyolcadik helyezettjével, az ifjúsági olimpiai bajnok, 18 éves Pusztai Lizával. A lányok ráadásul egyazon fegyvernem képviselői. „Mindent megbeszélünk. Amikor csak tudunk, találkozunk, és bármikor számíthatok rá. Egyelőre nincs közöttünk semmiféle versengés, hiszen tavaly már nem voltunk egy korosztályban, ráadásul kevés juniorversenyen indult. Persze, szeretném, hogy hasonlóan sikeres legyek a felnőttek között, mint ő, remélem, nemsokára meg tudom közelíteni az eredményeit.” Luca mindenképpen ki szeretné harcolni a junior-válogatottságot a soron következő évadban, emellett a felnőttmezőnyben is megmutatná, mire képes. A Mol Alapítvány felszereléstámogatása segít neki céljai elérésében. „Elképesztően gyorsan használom el a cipőimet és a sisakjaimat. Ez utóbbi két-három verseny alatt bolyhos lesz, senki nem érti, mit művelek vele, azt hiszem, valamit nagyon rosszul csinálok.” További korosztályos hírek VÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.