És akkor jött a mogorva bácsi

Különleges portrékötetet jelentetett meg az utanpotlassport.hu-t működtető MediaBook Kiadó: a 372 oldalas, exkluzív kiállítású, „Így lettünk bajnokok” című könyvben harminc jelenlegi hazai klasszis sportoló gyermek- és fiatalkorát elevenítik fel a szerzők.

A korábban másutt nem olvasható, a mai ifjú sportolók, szüleik és edzőik számára is megannyi tanulságos történettel szolgáló kötet szereplői közül ezúttal Szász Kovács Emese, Cseh László és Fegyverneky Zsófia sztorijából közlünk részleteket.

A Ballai Attila, Bruckner Gábor, Gy. Szabó Csilla és Török László által jegyzett kötetről bővebb információk és megrendelés ITT.

SZÁSZ-KOVÁCS EMESE párbajtőrvívó A riói olimpia egyéni párbajtőrbajnoka a gimnáziumi évek után nehezen élte meg az edzőváltást. Akkor még nem sejtette, hogy új mesterével meghódítja a legmagasabb csúcsot is. „Az érettségi után, amikor éppen szusszanhattam volna egy kicsit, Kopetka Béla Angliába szerződött, így el kellett búcsúznom tőle. Ekkor érkezett az új mester, a párbajtőrvívás Paganinije, Kulcsár Győző. Mit mondjak? A kezdet nem volt könnyű… Béla bácsi mindig kedves volt, bármilyen problémával megkereshettem, mindig azt mondta: »Beszéljük meg, lányom!« Győző bácsi nem ilyen volt. Nagyon nem ilyen. Az edzésen odaállt velem szembe, és kiadta az utasítást: »Szúrjál!… Hát ez szar volt… Szevasz!« És kezet fogott velem. Én csak álltam leforrázva, és azon törtem a fejemet: ez most már mindig így lesz?”

CSEH LÁSZLÓ úszó A világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüst- és bronzérmes  úgy gondolja, a sors mindent helyesen rendez el. „Tulajdonképpen minden így volt jó, ahogyan történt. Azon sokszor töröm a fejemet, ha bizonyos esetekben nem jobbra indultam volna, hanem balra, talán minden másként alakul. Lehet, hogy jobban, de az is előfordulhat, hogy sokkal rosszabbul. Gyakran eszembe jut a 2012-es londoni olimpia délelőtti négyszáz vegyes előfutama. Ha egy kicsit jobban hajtok arra, hogy megverjem Phelpst, nyilván bejutok a döntőbe, és ki tudja, ott mi történik. Miközben elképzelhető, ha az akkori esetleges siker eredményeként még a mostaninál is jobban alakult volna később a pályafutásom, vajon tudnék-e most arról mesélni, hogy még mindig mennyire élvezem az úszást? Vagy arról, hogy mennyire örülök még mindig egy-egy eredménynek? Talán már régen abbahagytam volna. Vagyis ha bármi másképp történt volna a múltban, előfordulhat, hogy egészen másképp alakul nemcsak az úszókarrierem, hanem az egész életem.”

FEGYVERNEKY ZSÓFIA kosárlabdázó Az utóbbi másfél évtized hazai kosárlabdasportjának kiemelkedő alakja, Euroliga-ezüst- és bronzérmes játékos az élsport és a tanulás összeegyeztethetőségéről is beszél a könyvben. „Nem voltam sportiskolás, a szüleim a patinás Leövey Klára Gimnáziumba írattak. A tanulást ugyanolyan fontosnak tartották, mint a kosárlabdát. Nem volt könnyű, hogy a reggeli egyéni edzések után beérjek a suliba. A követelmények is magasabbak voltak ebben az iskolában, és az órarendem sem alkalmazkodott az élsportolói léthez, mégis helytálltam mindkét fronton. Az osztálykirándulásokból ugyan kimaradtam, de nincs bennem hiányérzet, a sporttól olyan sokat kaptam, hogy kárpótolt minden másért. Ráadásul a kettős terhelésnek köszönhetően tanultam meg jól beosztani az időmet, a mai napig csak arra figyelek, amit éppen csinálok.” A Ballai Attila, Bruckner Gábor, Gy. Szabó Csilla és Török László által jegyzett kötetről bővebb információk és megrendelés ITT.