Műkorcsolya: A jég illata nem vonzza a fiúkat?

A három juniorkorú műkorcsolyázó fiú közül egyedül Berei Mózes József kezdte el az új szezont a megszokott kerékvágásban; az elsőre meghökkentő tényről, valamint a sportág utánpótlásbázisának növeléséért folytatott örökös harcról dr. Vardanjan Gurgennal, a szövetség műkorcsolya ágazatának sportigazgatójával beszélgettünk.

A fű zöld, az ég kék, a műkorcsolyázó fiúk száma pedig roppant elenyésző. Nagyjából így lehetne érzékeltetni, mennyire nem új keletű problémát taglalunk az alábbiakban. Hazánkban ekképp áll a helyzet: az aktuális szezonban három srác szerepel a juniorok között, közülük egyedül a tavaly magyar színekbe öltözött Berei Mózes József indulhatott a nemzetközi világkupa-sorozat két állomásán. Természetesen dr. Vardanjan Gurgen, a szövetség műkorcsolya ágazatának sportigazgatója is kevesli ezt a számot, mindenesetre amondó, több szempontot is figyelembe kell venni, amikor a hazai utánpótlás kihívásairól folytatunk diskurzust.

„A fiúk bevonása a sportágba nemcsak nálunk, hanem az egész világon a legfenyegetőbb probléma. Látni kell, hogy fiúvonalon a környező országok hozzánk hasonló számokat produkálnak, de akár említhetem a műkorcsolya-nagyhatalmakat is: Oroszországban vagy Japánban szintén komoly gondot okoz a fiúversenyzők megtalálása. Nálunk jelenleg hárman, név szerint Szoboszlai Tamás, Hortobágyi Dominik és Berei Mózes József tartoznak a juniorok közé, a felnőttekkel kiegészülve hatan vannak. Valóban nem sok, de régebben előfordult, hogy ennél is kevesebben voltak. Nagyon szeretnénk javítani a helyzeten – már csak azért is, mert tavaly nem volt magyar fiú a junior-világbajnokságon, ennek megfelelően idén csak két Grand Prix-versenyre utazhatott egyetlen versenyzőnk –, de akadnak nehezítő körülmények.” Mint például maga a műkorcsolyázás, amely a sportigazgató elmondása szerint az egyik legkeményebb, ugyanakkor legtöbbet adó sportág. „Ez a sportág nemcsak a versenyzésről, a győzelemről szól. Fociban, hokiban, vízilabdában vagy említhetném akár a short tracket is, csak az számít, ki teljesít a legjobban, senkit sem érdekel, milyen arcot vágsz közben. A műkorcsolya viszont művészet, a programokat elő kell adni, és higgye el nekem, egy négyfordulatos után nem olyan könnyű tovább mosolyogni, mintha mi sem történt volna, miközben elképesztő fizikai munkát végez az ember. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a fiúk ne lennének képesek erre, sőt. De ők jobban igénylik a játékosságot, amit a mi monoton, állóképességre, technikai tudásszerzésre és előadásmódra épülő munkánk során nehezebb megadni nekik. Viszont ha valaki bekerül ebbe a körforgásba, az sohasem akar majd visszavonulni, a jég illata, légköre egyszerűen ideszögezi őket. Arról nem is beszélve, hogy aki befejezi a karrierjét, az simán benne maradhat a sportágban. A Testnevelési Egyetem edzőképzése után a versenyzői tapasztalatait felhasználva bármeddig taníthatja a fiatalokat. Emellett akik egy bizonyos szintig eljutnak sportpályafutásuk alatt, lehetőségük nyílik különböző jégrevükben szerepelni – ha elég jónak találják őket –, ami kettőnk között szólva elég busásan fizet. Összességében még nem találkoztam olyan sportággal, amely ennyi lehetőséget kínálna a visszavonulás után.” A műkorcsolyában rejlő lehetőségeket ugyanakkor kevés gyerek (és szülő) aknázza ki, mert az edzéseket gyakran csak iskolaidőben lehet megtartani.

„Beszélhetünk arról, hogy milyen jó lenne bővíteni az utánpótlásbázist, de nagyban megnehezíti a dolgunkat, hogy alig van pályánk, ahol a gyerekek korcsolyázhatnának. A Gyakorló Jégcsarnokot inkább a short track szakág, illetve a jégtáncosaink használják, a műkorcsolyázók a Vasas Jégcentrumban edzenek, 12-től 16-ig – a szinkronkorcsolyázók pedig vegyesen használják a két helyszínt –, délután négy óra után már nincs lehetőségünk gyakorolni, ami nem túl előnyös, tekintve, hogy a gyerekek iskolába járnak, pont a késő délutáni időpontok lennének ideálisak.” A sportigazgató hozzáfűzte, a nehezítő körülmények ellenére lát esélyt arra, hogy a fiúk esetében elég gyér utánpótlásbázis növekedési pályára álljon. „Rendelkezünk tervvel arra vonatkozóan, hogyan lehetne több fiút meggyőzni arról, hogy a mi sportágunkat válassza. A Sport XXI. program keretében igyekszünk külön ráállni arra, hogy minél több fiút találjunk, aki a későbbiekben szívesen űzné a műkorcsolyát. A tehetséget is nézzük, de még fontosabb, hogy tényleg olyan fiatalok kerüljenek be az egyesületekbe, akik 100 százalékosan imádják, amit csinálnak. Ezen felül tagszervezeteinket is megpróbáljuk azzal motiválni, hogy esetlegesen annyival több plusztámogatást kapnak, minél több fiúversenyzőt foglalkoztatnak.” További korosztályos hírek KORCSOLYASPORTOKBAN a sportági aloldalunkon.