Asztalitenisz: a 17 éves András Csabának a labdával is meg kellett küzdenie a hollandiai Európa top 10 bajnokságon

Kifejezetten utálja az európai szövetség által preferált labdát, mégis nyolc közé jutott idén az ostravai ifjúsági Eb-n, valamint legutóbb negyedik helyen végzett a kontinens korosztályos legjobbjait felvonultató Európa top 10 bajnokságon. András Csabát, a Mol Alapítvány által támogatott 17 éves asztaliteniszezőt semmi nem billenti ki felspannolt állapotából, különleges játékstílusával sokszor a felnőttek sem tudnak mit kezdeni.

Papíron korosztálya negyedik legerősebb európai pingpongosa a BVSC-Zugló színeiben versenyző András Csaba. A 17 évesen 25-szörös utánpótlás magyar bajnok fiú szinte megállás nélkül rója a külföldi edzőtáborokat és versenyeket, legutóbb a hollandiai Noordwijkban lépett asztalhoz az európai korosztályos elitet felvonultató top 10-es bajnokságon. A kőkemény mezőnyben egészen az utolsó napig esélye volt az aranyéremre, végül negyedikként zárt, eredményéről vegyes érzésekkel mesél.

„Maradt bennem hiányérzet. Az elején nagyon elkaptam a fonalat, aztán kikaptam egy francia sráctól, akit korábban már többször is megvertem idén. Az a mai napig fáj, mert picit talán el is fáradtam lelkileg attól a vereségtől, pedig azt mondják, hogy nekem a mentális erőm a legnagyobb. Az utolsó meccsekre elfáradtam. Ez a torna valójában nehezebb is volt, mint az Európa-bajnokság vagy mint a közelgő világbajnokság, mert itt a legjobbakkal csaptam össze naponta háromszor, ami finoman fogalmazva is megerőltető. Ráadásul megint azzal a borzasztó labdával játszottunk, amit lassan már az egész földrész gyűlöl. Rettentően nehéz vele bánni, szinte nem lehet egy egészségeset beleütni, mert össze-vissza pattog. Ezt nem én találtam ki, már vagy 19 ország tiltakozott az ellen, hogy ezzel kelljen játszani. De hát mit tegyünk, ha az európai szövetség ebben hisz? Biztosan jobban tudják, mi a jó nekünk, mint mi, akik nap mint nap tapasztaljuk, mennyire nem üti meg a mércét. Persze igyekszem megbűvölni, hogy legalább nekem jól pattanjon, csak sajnos ez nem ilyen egyszerű. Jó hír viszont, hogy a vébén minden bizonnyal másikat fogunk használni.” A másodéves ifi gőzerővel készül a november végi korosztályos világbajnokságra, az iskolába még nemigen sikerült betévednie (pedig hamarosan érettségizik), mindenesetre a megfeszített, külföldi edzőtáborokkal tarkított edzésprogram miatt jókora önbizalommal futhat neki a thaiföldi kiruccanásnak. „Nem olyan rossz azért az asztaliteniszezők élete, nem igaz? Persze nem nyaralni megyek Bangkokba, hanem a szezon egyik legnehezebb versenyére. Nyilván az ázsiaiak ellen nincs mit tenni, el kell engedni a kezed, nem szabad túlságosan rágörcsölni a velük szembeni csatározásra. Az európai riválisaimat most már egyre jobban kiismerem, de ellenük sem lehet előre megmondani, mire lehetek képes. Ez rengeteg apróságtól függ, utánpótlásszinten nagyon közel van egymáshoz a mezőny, nálunk nincs olyan, hogy papírforma. Az biztos, hogy ismernek engem, tudják rólam, hogy kellemetlen ellenfél vagyok, mert eléggé speciális a játékstílusom. Nem azt a sablonpingpongot erőltetem, mint egyesek, hanem sokszor extra szervákat is bevállalok, a háló előterében pedig nagyon agresszívan visszatámadok, amivel rendre meglepem azokat, akikkel először nézek farkasszemet. Elsőre viccesen hangozhat, de főleg akkor válik be a taktikám, amikor felnőttek ellen játszom. Igaz, ellenük tényleg felspannolva lépek az asztalhoz, mert senki nem várja el tőlem, hogy mindig felnőtteket verjek meg.” Természetesen a Mol Alapítvány támogatása is kellőképpen ösztönzi a BVSC-Zugló 17 éves pingpongosát, s hogy mire használja fel, azt tömören, ám lényegre törően árulta el: „minden, ami külföld.” További korosztályos hírek ASZTALITENISZBEN a sportági aloldalunkon.