Vas Kata Blanka a magyar kerékpársport utolsóból lett első számú ígérete

Ha mostanában a sportberkekben szóba kerül Vas Kata Blanka neve, az a mondat úgy kezdődik: a magyar női kerékpársport történetének legjobb… Nos, ez már nem annyira meglepő, hiszen a tizennyolcadik életévét szeptemberben betöltő kiskunlacházi lány idén is sokat tett azért, hogy továbbra is három szakág világélvonalában maradjon.

Hogy a magyar női kerékpársport legnagyobb ígérete, azt az idei világversenyeken újra bizonyította a 18 éves Vas Kata Blanka. A három szakágban is jeleskedő kiskunlacházi versenyző rögtön egy felnőtt magyar bajnoki címmel indította a 2019-es évet cyclo-crossban, majd júliusban a brnói hegyikerékpáros Európa-bajnokság junior mezőnyében ért célba negyedikként. Az ugyancsak ennek a korosztálynak rendezett grazi világkupán már a dobogó harmadik fokára állhatott fel, a kanadai világbajnokságon újra a negyedik pozícióban végzett. Szeptemberben pedig az angliai Yorkshire-ben rendezett U19-es világbajnoki mezőnyben ért célba hetedikként, a változatosság kedvéért, ezúttal már országúton. „Az országos bajnokságot nagy sikerként éltem meg – meséli. – Hatalmas példaképemet, Benkó Barbarát sikerült megelőznöm. Alig tudtam elhinni. A mountain bike Európa-bajnokságon csak az utolsó kör második felében szakadtam le a dobogóról, mint ahogyan a világbajnokságon is a negyedik hely jutott. Nem igazán tudom, mi történt Kanadában. Az egész versenyt élveztem, nagyon boldog voltam. Nem úgy, mint az országútin. Ott a verseny elején kitörték két küllőm, és a neutrál kocsitól a karbonkerék helyett alumíniumot kaptam, ezáltal a fékjeim sem működtek. A magyar kocsi picivel hátrébb volt, ha nem vagyok rutintalan és megvárom, akkor másképp alakult volna a vége. A sprintet hátulról kellett kezdenem, miután a kanyarokat sem tudtam rendesen bevenni. Szomorú voltam.”

Ha elindul a lejtőn… Blanka három szakágban is kiemelkedő teljesítményre képes. Hogy mik is ezek? Ő mondja el. „A cyclo-cross téli szakág és nem szerepel az olimpián. Elég hideg van, és általában iszonyatosan sárosak a versenyek, fúj a szél, szakad az eső. Akadályokon kell átugrani, ami lehet nagyobb fadarab is, de a lépcsőn felfutás is része. Síkon, sok kanyarral halad a pálya, kisebb dombocskák vannak csak benne. A mountain bike az erdőben zajlik. Főként hegyekben. Rendkívül technikás lejtők és többperces emelkedők keveréke. Sziklákkal, ugratókkal. Az országutat talán senkinek nem kell bemutatni. Hozzám legközelebb a mountain bike áll. Azzal kezdtem, a többi csak kiegészítésként jött. Szeretek az erdőben, friss levegőn biciklizni, lefelé haladva szeretem a technikai elemeket jól végrehajtani. Nagy kihívás számomra, talán ezért is vonz annyira.”

A szerencse elpártolása ellenére Blanka hetedik helye így is a magyar női kerékpársport valaha volt legjobb eredménye az országúti világbajnokságok történetében, és hegyen is csak példaképe, Benkó Barbara volt képes jobb teljesítményre, ugyancsak a juniorok között lett ezüstérmes még 2008-ban.

Abban az évben Blanka csupán hétéves volt, de már körülbelül három esztendeje is annak, amikor édesapja, aki hobbiból kerékpározott, elvitte őt és egy évvel idősebb bátyját, Balázst biciklizni. (Később öccsük is született, Barnabás és Blanka szerint ő a legtehetségesebb hármuk közül – majd meglátjuk.) Eleinte maratonokon és kisebb versenyeken indult a család, sőt az első futam igazán emlékezetesre sikerült. „Olaszországban nyaraltunk és láttuk, hogy lesz egy bicikliverseny, én pedig gondoltam, elindulok rajta. Igazán élveztem az egészet, de a legjobban a végét, amikor győztesként értem célba. Legalábbis én azt hittem. A legeslegutolsó lettem, de a többiek annyival előttem érkeztek meg, hogy már a környéken sem voltak, így számomra úgy tűnt, én nyertem. Anyáék pedig nem mondták el, hogy nem teljesen így van.” Blanka ahogy nőtt, úgy jöttek az egyre jobb eredményei, bár állítása szerint a naivitása is változott az olasz túra óta, és visszatekintve, ott szinte először és utoljára hitte el, hogy jól szerepelt, manapság nehezen tud megelégedni magával. Viszont elégedettek vele neves csapatok, mint tavaly télen egy belgiumi junior cyclo-cross-versenyen a Doltcini-Van Eyck. Harmadik helyét és tehetségét látva közös munkát ajánlottak a lánynak, ő pedig egyből el is fogadta azt. Eddig egy hetet töltött Belgiumban egyhuzamban, de november eleji kiköltözésével sok minden megváltozik.

„Tökéletes lehetőségnek tartom. Nagyon sokat fejlődhetek, teljesen más környezetben, magasabb szintű versenyeken indulhatok, mint eddig. Sajnálom viszont, hogy a családom és barátaim maradnak, és iskolába sem tudok járni.” A suliba járás a rengeteg verseny miatt itthon sem egyszerű. A pesterzsébeti Baptista Sportiskola amennyire lehet, engedékeny vele szemben, ám az igazolások beszerzése – ahogy mondja – olykor nehézkesen megy. Pihenésre pedig alig marad idő. Most összejött két hét „szabadság” az országúti világbajnokság után, de hétvégén elkezdődik a cyclo-cross szezon, így elsősorban abban lehet tervezni a közeljövőre nézve. „A világkupán, ahol felnőttek indulnak szeretnék bejönni az első húszba, a világbajnokságon, ahol van U23-as verseny pedig az első tízet célzom meg. A cyclo-cross nem ötkarikás szakág, de a hosszabbtávú célok között természetesen szerepel az olimpia. Tokióban, ha nem is sikerül, a következőn mindenképpen ott szeretnék lenni.” További korosztályos hírek KERÉKPÁRSPORTOKBAN a sportági aloldalunkon.