Kézilabda: a 19 éves Papp Bence felvette az NB I-es ritmust Gyöngyösön, idővel kulcsjátékossá válna

A nyártól immár élvonalbeli kézilabdázónak mondhatja magát a 19 éves Papp Bence, aki kitűnően mutatkozott be a B.Braun Gyöngyös gárdájában. A juniorválogatott jobbátlövőt a nyárról, az NB I-be szerződésről és az előtte álló feladatokról kérdeztük.

Pályafutása első NB I-es évében remek rajtot vett Papp Bence, a B.Braun Gyönyös 19 éves kézilabdázója. A juniorválogatott jobbátlövő – aki korábban a PLER-Budapest csapatát és a Nemzeti Kézilabda Akadémiát is erősítette – 7 meccsen szerzett 18 góljával a legeredményesebb utánpótláskorú játékos a férfi élvonalban, miközben a Heves megyei csapat is kitűnően menetel eddig: öt győzelemmel és két vereséggel a tabella harmadik helyén áll.

– Soha rosszabb szezonkezdetet! Valami hasonlóról álmodtál? – Valóban, sikerült jól elkezdeni a szezont. Régi nagy vágyam vált valóra az NB I-be szerződéssel. Még tavasszal kerestek meg Gyöngyösről, és igazából, nem sokat haboztam, nem volt min gondolkozni. Azóta pedig egy pillanatig sem bántam meg a döntésemet, annak pedig örülök, hogy viszonylag gyorsan sikerült felvennem az első osztály ritmusát. – A juniorválogatott játékosaként rendszeresen kapsz játéklehetőséget a felnőttek között. Hogyan érzed ezt a saját bőrödön? Mennyit fejlődtél az elmúlt egy-két hónapban? – Egyértelműen azt gondolom, hogy bár csupán néhány meccset húztunk le a szezonból, javult a játékom. Nagyon jó itt a fiatal és idősebb játékosok aránya, a rutinos csapattagok sokat tudnak segíteni. Akár a saját példámat is mondhatom, hogy poszttársam, Mitar Markez rendre hasznos tanácsokkal lát el. – Az utánpótlásból a felnőttkorba történő átmenet a legnehezebb váltás a sportban. Mi az, ami az esetedben eddig jól működik és miben kellene még javulni? – A csapat egyik legfiatalabb tagjaként természetesen a hiányosságokkal kezdeném: a távoli zónákból érkező lövéseken mindenképpen csiszolnom kell. Érződik azért, hogy a felnőttmezőnyben már elég nagy tömegek mozognak a pályán, fizikumban fel kell zárkóznom. Az egy ez egy elleni játék viszont eddig jól megy és a úgy látom, védekezésben is tudok hasznos lenni.

– Augusztusban az U19-es válogatottal ötödikek lettetek a szkopjei világbajnokságon. Milyen emlékek élnek benned a tornáról? – Néhány hónappal a vébé után már kijelenthetjük, hogy a halálcsoportba kerültünk, és mégis csak nüanszokon múlott, hogy nem elsőként jutottunk tovább. A vége jól alakult, ötödikek lettünk, ami szerintem annak tudható be, hogy hatalmas hit volt végig a társaságban, amivel a vártnál talán nagyobb akadályokat is megugrottunk. – Mi a realitás? Hol helyezkedik el ez az immár juniorválogatott a világ élmezőnyéhez képest? – Az látszik, hogy több nemzet, mint például Portugália vagy Egyiptom az elmúlt időben nagyon megerősödött, egyre nehezebb odakerülni a legjobbak közé. A nyáron viszont bizonyítottuk, hogy gyakorlatilag bármelyik csapattal fel tudjuk venni a versenyt, és a legjobb nyolc-tíz válogatott között stabilan ott vagyunk. Ezt kell megtartani a jövőben. – A felnőttválogatottban láthatóan elkezdődött a fiatalítás. Ez motivációt jelent a korosztályotoknak? – Mindenképpen. Azt hiszem, a többiek nevében is beszélhetek, hogy nagyon örülünk ennek az iránynak. Jó látni, hogy vannak már nálunk ugyan rutinosabb, mégis fiatal játékosok, akik bekerültek, ez a mi célunk is, de hangsúlyozom, addig még hosszú út vezet. – Mivel lennél elégedett az évad végére? – Az első szezonomban szeretnék minél többet fejlődni, majd idővel, talán egy-két éven belül meghatározó játékossá válni Gyöngyösön, ez lebeg most a szemem előtt. További korosztályos hírek KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.