Vérfrissítésre várva: körkép néhány hazánkban teljes elszigeteltségben tengődő sportágról

Mi az oka annak, hogy egyes sportágakra nem esik elég reflektorfény a magyar nyilvánosságban? Írásunkban a (korosztályos) világelithez tartozó bajnokok segítségével próbáljuk megfejteni, miképpen tehetne szert nagyobb népszerűségre hazánkban az amúgy kifejezetten látványos és magyar sikerekben gazdag tájfutás, uszonyos úszás, muay thai, lábtoll-labda, teke ötösfogat.

Többek között junior-világbajnok, ifjúsági Európa-bajnok, illetve már a felnőttek között is bizonyított utánpótláskorú fiatalokat kérdeztünk arról, milyen eszközöket vetnének be annak érdekében, hogy minél több emberrel megszerettessék imádott „hobbisportjukat”. Merthogy profi körülményekről sajnos a tájfutás, az uszonyos úszás, a muay thai, a lábtoll-labda és a teke esetében sem beszélhetünk.

THAIFÖLDÖN FUTNI Az idén nyáron Grodnóban ifjúsági Európa-bajnoki címet nyert Gárdonyi Csilla már csak tudja, milyen az, amikor az átlagmagyarnak fogalma sincs, mi az a tájfutás. A Hegyvidék SE MOM 18 esztendős fiatalja megérti, amiért kevesebb szó esik sportágáról a mindennapokban, de nagyon örülne neki, ha idővel változna annak megítélése hazánkban. „Hát igen, ráférne a népszerűsítés. Előfordulnak furcsa esetek, amikor beszélgetek valakivel, és leesik, hogy valami teljesen másnak képzeli a tájfutást, mint ami valójában. A leggyakoribb tévedés, amikor azt hiszik, minden hétvégén Thaiföldre utazok futni… Nem sokan vannak tisztában a sportággal, amit nyilván annak tulajdonítok be, hogy nagyon kevésszer szólnak rólunk a hírek. Az is igaz, hogy a tájfutó versenyeket meglehetősen nehéz lenne mondjuk a tévében közvetíteni. Pedig ha jobban belegondolok, szerintem ez az egyetlen járható út. Ezt nálunk még nem, de külföldön már felismerték. Svédországban vagy Svájcban, ahol a legmagasabb szinten űzik a sportágat, már próbálgatják az élő közvetítést, ráadásul csak a nézők kedvéért bevezették a kieséses sprintversenyt, amit mi sportolók kifejezetten utálunk, de a külvilágnak ez a legizgalmasabb, tehát nincs mit tenni, a tájfutóknak igazodniuk kell az igényeikhez.” A többszörös korosztályos Európa-bajnok leányzó tavaly Kecskeméten junior-világbajnok lett, elmondása szerint azonban nem érzi, hogy akkora felhajtást csináltak volna belőle. „Néhány újságíró megkeresett, egyébként meg szűk körben megünnepeltem, aztán továbbléptem. Nem értesítettek arról sem, hogy valaki az én sikerem miatt vágott bele a sportágba, szóval ilyen téren nem gondolom, hogy eget rengető változást okoztam volna a hazai vb-címemmel. Igazság szerint nem is vagyok az a típus, aki szívesen visszaolvassa magát az újságokban, inkább csak a sportágamat szeretném népszerűbbé tenni, bár sejtem, az kevéssé motiváló, hogy ebből szinte lehetetlen megélni. Csak a legeslegjobbnak van lehetősége erre, ezért nem is áll olyan messze a valóságtól, amikor azt mondjuk: a tájfutás hobbisport. Ki kell próbálni, és aki szereti, az szereti. Aki pedig ki sem próbálja, azt úgy sem lehet meggyőzni.”

LÁTVÁNYOSABB USZONNYAL, MINT NÉLKÜLE Nem kell sokáig úsznunk a sportágak tengerében, amíg megtaláljuk a perifériára szorulás mintapéldáját. Az uszonyos úszás, ha csak a magyar eredményeket nézzük, kenterbe verne rengeteg nála népszerűbb sportágat. Egymásnak adják át a kilincset a soron következő junior-világbajnokok, az idén a Debreceni Búvárklub színeiben versenyző Linzenbold Zsófiának szólt a magyar himnusz az egyiptomi seregszemlén. „Igen, elég kemény volt maga a verseny, meg a vb-győzelemig vezető út is. Sokszor ezt nem érzik át az emberek, én is kaptam már olyan kommenteket, hogy nem is kell beleadnom semmit a vízben, mert az uszonyom elvégzi helyettem a munkát. Sajnos az úszók sem feltétlenül tartják fontosnak, amit csinálunk, meg amúgy is, kevesen veszik komolyan a sportágunkat, mert ugye nem vagyunk ott az olimpián, márpedig a népszerűség szempontjából szerintem ez a mérvadó. Vagyis hiába számítunk eredményesnek, hiába rendelkezünk egy Senánszky Petrával, aki legenda és Guinness-rekorder, amíg az uszonyos úszás nem szerepel az ötkarikás játékokon, addig nem várhatunk jelentős javulást. De ha mégis javasolnia kellene valamit, Linzenbold Zsófia miben változtatná meg a sportág működését? „Egy biztos, mivel látványos az a gyorsaság, amivel a vízben mozgunk, én mindenképpen azt javasolnám, hogy készítsenek minél több videófelvételt, és juttassák el az emberekhez. A versenyeink nagyon szorosak, és ugye, gyorsabban teljesítjük a távokat, mint az úszók. Szerintem simán lehetne közvetíteni a tévében, amit csinálunk, de persze megint csak azt tudom mondani, hogy az úszás elismertségét olimpiai történelméből és jelenéből fakadóan nem fogjuk tudni megközelíteni.”

KÖVETHETETLENÜL SOK SZABÁLYRENDSZER Megkérdezetteink közül a legfrissebb élményekkel a két héttel ezelőtt junior-világbajnokságot nyerő, a muay thai-os Ladover Bálint. A +91 kilogrammos kategóriában diadalmaskodó 17 éves srácnak jólestek a gratuláló szavak, ugyanakkor témánkat rövidre zárva úgy fogalmazott: mindenben változtatni kellene ahhoz, hogy az átlagmagyar rajongjon a muay thai-ért. „Mi az, amiben nem? Több versenyre és nézőre lenne szükség, valamint jobban kellene hirdetni a sportágat. Úgy tudom, nagyon későn jött be az országba, az emberek pedig manapság nem vevők az újdonságra. Ha belegondolunk a küzdősportok népszerűségi helyzetébe, akkor sok nem tudunk biztatót mondani. Bokszot néha még csak-csak mutatnak a tévében, meg az UFC-re is rákaptak egyesek, de ennyi. Pedig ennél jóval több sportágat mutathatnának, a taekwondótól kezdve egészen a kick-boxig. A muay thai az egyik leglátványosabb szerintem, mivel itt kézzel, lábbal, könyökkel, térddel, gyakorlatilag mindennel támadhatunk, éppen ezért csak a legkeményebbek maradnak állva. Az a gond, hogy nagyon sok küzdősport van, mindegyik más szabályrendszerben működik, és mivel csak egyet-kettőt visznek be a tévébe, az átlagemberek számára érthetetlenné válik az egész, és csak legyintenek, hogy tessék: ez is csak valamilyen küzdősport.”

TEKÉT A TÉVÉBE! Az eddigiekből is elég világosan kitűnik: a legtöbben a televízió szerepét találják a leghangsúlyosabbnak. Nincs ezzel másképp a Balatoni Vasas ifjú tekézője, Jezsoviczki Anna. A májusi U18-as világbajnokság sprint versenyszámát megnyerő, csóri lány szerint a magyarok eredményességét látván népszerűek lehetnének a tekeközvetítések. „Szinte minden világversenyről dobogós helyezésekkel távozunk, szóval igen, megérdemelnénk, hogy többet foglalkozzanak velünk a médiában. Nem vagyok telhetetlen, de hogy a felnőttvilágbajnokságot se mutassák sehol? Nem tudom, hányan vannak, akik a vasárnapi ebéd közben tekét néznének a tévében, én biztosan közöttük vagyok. Szerintem nagyon hangulatos sportág, mondhatni családias. De az is igaz, hogy nem dobálhatjuk úgy magunkat lökés közben, mint a focisták. Ebből a szempontból valóban behozhatatlan a hátrányunk.”

TIK TOK: LÁBTOLL-LABDA Magyarországon szinte csak Újszászon űzik, Ázsiában viszont profi keretek között virágzik a lábtoll-labda. Amit talán még kevesebben tudnak, hogy az ázsiaiakat megszorongatva, közvetlenül utánuk a mieink következnek a sportági erőrangsorban. A 17 éves Vachal Krisztina egyéniben ötödik, csapatban bronzérmes lett az idei felnőttvilágbajnokságon, de tavaly például a felnőttek között megválasztották az év legjobb női játékosának is. A világ legjobbjai közé tartozó lány tesz is érte, hogy minél többen felfedezzék sportágát. „Nagy rajongója vagyok a Tik Tok alkalmazásnak, amivel érdekes és különleges videókat lehet gyártani. Gyakran megpróbálom ezt összekötni a lábtoll-labdával, remélve, hogy ezen az úton hatékonyabban eljuthat az emberekhez, hogy milyen remek ez a sportág. Mivel nagyon látványos, amúgy is megéri ezzel kapcsolatosan tartalmat gyártanom. Nem az a célom, hogy én híres legyek, hanem az, hogy mindenki tisztában legyen vele, hogy létezik ilyen sportág is, amit ha valaki kipróbál, garantáltan a szenvedélyévé válik. Persze a népszerűsítést nagyban nehezíti, hogy nálunk nem lehet megélni belőle, míg Ázsiában mondjuk vígan elélnek a lábtoll-labdázók. Igaz, mi csak 4-5 alkalommal edzünk a héten, ők pedig négyszer-ötször egy nap.” Az újszászi lány végzősként különösen sajnálja, hogy Magyarországon nem ismerik el kellőképpen a lábtoll-labdázókat. „Jövőre érettségizem, és semmiféle pontot nem kapok azért a teljesítményemért, amit a felnőtt vb-n elértem. Csak azért, mert nem olimpiai sportág.”