Sportlövészet: körbejárták a világot a 18 éves Horváth Lea hajszálai

Legnagyobb álmáról, a tokiói olimpiáról még nem kell lemondania Horváth Leának, ám a 18 éves sportlövőlány okkal bosszús amiatt, hogy idén jónéhányszor járt a kvóta közelében, ám legyen az Új-Delhi, Peking, München vagy Rió, mindig egy hajszál hiányzott a döntőhöz. A komáromi puskás reménység arról is mesélt, ennek ellenére miért elégedett teljesítményével, hogyan lett edzője a példaképe, és milyen zenei szálak fűzik Harry Potterhez.

A Komáromi Városi SE 18 éves puskás sportlövője, Horváth Lea idén minden eddiginél több nemzetközi versenyen járt. Ha csak a jelentősebb helyszíneket vesszük sorba, év elején Új-Delhiben az első felnőttvilágkupáján rögtön remekül teljesített, 50 méteren a 14. helyet szerezte meg, majd áprilisban Pekingben tizedik lett, egyetlen körrel lemaradva a döntőről. A májusi müncheni világkupán ugyancsak nagyon kevés, két kör hiányzott a fináléhoz, majd a minszki Európa Játékokon 10 méteren hét tized. És hogy teljes legyen a pechsorozat, augusztusban, Rióban megint egy kör kellett volna a döntőhöz légpuskában. A fiatal lövő közben junior és felnőtt Európa-bajnokságon is járt, de Eszéken és Bolognában nem alkotott maradandót.

„Rettentően sűrű év volt, nagyon sok kisebb-nagyobb versenyen jártam – mondja Lea. – Összességében elégedett vagyok a teljesítményemmel, hiszen nem gondoltam volna, hogy az összes világkupára, sőt még az Európa Játékokra is kivisznek. Indiában az első felnőttvilágkupámon magamhoz mérten nagyon jól szerepeltem, de Kínában is egyéni csúcsot lőttem. Sőt olyan nem is volt, hogy a légpuska vagy az 50 méter közül valami ne sikerüljön jól. Szóval az eredményekkel semmi gond nincs, de be kell valljam, a döntők miatt kicsit csalódott vagyok. Hogy mindig egy hajszálon múltak, az egy idő után nagyon bosszantó tud lenni. Persze, nem mondhatom azt sem, hogy szerencsém lett volna. Hiába lőttem én is egyre jobban, a mezőny versenyről versenyre velem együtt javult. Az Európa-bajnokságok a vártnál gyengébben sikerültek, pedig a felkészülések során minden rendben ment. Úgy éreztem, kimondatlanul bár, de éremesélyesként utaztunk a kontinensviadalokra, ezért túlizgultam őket. Sőt egy idő után már a hajszálak miatt is idegeskedtem a világkupák előtt.”

A számos versenynek azért megvolt a hatása, Lea úgy gondolja, idén is látványosan fejlődött és értékes tapasztalatokat szerzett a folytatáshoz. Hamarabb túlteszi magát az esetleges kudarcokon, bátrabban lép a lőállásba, és fejben is sokkal jobban sikerül felépítenie a versenyeket, mint korábban – nem utolsósorban élvezni is tudja. A komáromi Jókai Mór Gimnázium tizenkettedikes magántanulója 2011-ben kezdett el lőni, felkészülését azóta irányítja Miskolczi Julianna. Edzőjével mai napig teljes a harmónia. „Nagyon szeretek vele dolgozni. Ő az egyik példaképem. Emlékszem, amikor három évvel ezelőtt az első Eb-mre kijutottam, ő akkor olimpiai kvótát lőtt Győrben. Megmaradt bennem a pillanat, és akkor elhatároztam, én is át szeretném élni azt, amit ő.” Bár 2019-ben a többszörös országos csúcstartó lány nem titkolta el, hogy a nagy álom az olimpia lenne, jövő év elején is lesz esélye megszerezni az áhított kvótát. Újra elutazhat Új-Delhibe, jön a lengyelországi légfegyveres Eb, majd még egy plzeni kvótaszerző verseny. „Nem tudom, lehet-e ennél jobban, de igyekszem még komolyabban venni az edzéseket, aztán tovább reménykedem. Nagyon sok jó és rutinos versenyzőnek nincs még kvótája, Lengyelországban kettőt, Plzenben kettő légfegyverest és egy 50 méterest osztanak. Izgalmasnak ígérkezik.” Abban, hogy Lea elérje célját, edzője mellett egy különös társ is segíti. A versenyekre rendszerint elkíséri a piros, mikulássapkába bújtatott majomfigurája is, amelyet egyik kedves barátnőjétől kapott karácsonyra. A kabala remek kiegészítője piros puskájának, és hasonló színű zoknijainak, amelyet a lőtereken visel. Mikor melyiken, hiszen bár edzései nagyrészét Komáromban végzi, gyakran utazik Budapestre gyakorolni. Szabadideje nem sok marad, ezért sem tud eleget hódolni hobbijának. „Szerettem volna megtanulni zongorázni, ezért vettem egy szintetizátort, de sajnos többet kellene vele foglalkoznom, mint időm engedi. Egyáltalán nem mondtam le róla, hogy virtuóz leszek, ám egyelőre még egy dolog megy rajta. Nagy kedvencem a Harry Potter film- és könyvsorozat, hát megtanultam a főcímdalát. Ez minden. Ha kérik, hogy játsszak valamit, akkor mindig ezzel rukkolok elő.” További korosztályos híreink SPORTLÖVÉSZETBEN a sportági aloldalunkon.