Kézilabda: a Bajnokok Ligájában edződő Szita Zoltán activityben is sokat lépett előre

„Nincs arról szó, hogy azért mert fiatal vagyok, nem dobnak be a mély vízbe” – mondja a Wisla Płock 21 éves balátlövője, Szita Zoltán. A válogatott kézilabdázó az utánpótlásévei végeztével országot is váltott, és minden jel arra utal, hogy a lengyel bajnokság éllovasánál megtalálta a számításait.

A korosztályos válogatottakat végigjárta, már 2017-ben tagja volt a világbajnoki ötödik helyezett U21-es gárdának, manapság pedig már a BL-résztvevő Wisla Płockban és a nagyválogatottban szerepel a 21 éves Szita Zoltán. A veszprémi nevelésű, de NB I-es kézilabdázóvá Balatonfüreden lett játékos a nyáron klubot és országot váltott. A kezdés nem sikerült rosszul, a Bajnokok Ligájában eddig nyolc mérkőzésen 26 gólt lőtt, s bár csapata keddi bajnokiján összeszedett egy kisebb bokasérülést (és kihagyhatja a hétvégi BL-meccset), minden a tervei szerint halad.

– Mi volt a legnagyobb motivációja, amiért belevágott a lengyelországi kalandba? – A legfőbb célom az volt, hogy fejlődni akartam. Kiszakadni egy kicsit az otthoni, jól megszokott közegből, most magamról kell gondoskodnom, úgymond fel kell nőnöm. Új impulzusok érnek, igaz, maga a kultúra hasonlít az otthonihoz, az emberek eléggé zárkózottak, nem nagyon beszélnek angolul. Így a kézilabda mellett activityben is sikerült előrelépnem, mert valahogy meg kell értetnem magam a helyiekkel. – Mennyire érzi a pozitív hatásait az elmúlt hónapoknak? – Korábbi edzőim mondták, hogy láthatóan gyorsultam, és fizikailag is erősebb lettem. Na meg személyiségfejlődés szempontjából is fontos volt ez a lépés. A családom természetesen hiányzik, de így van ez minden légióssal, szerencsére folyamatosan tudom tartani az otthoniakkal a kapcsolatot. – Az első fél év után javasolná más fiataloknak is a külföldi karriert? – Nem is kérdés! Mindenkinek csak ajánlani tudom, nyugodtan mondhatom, mind kézilabdázóként, mind emberként rengeteget lehet fejlődni. És az sem utolsó szempont, hogy új nyelveket tanul az ember. Igaz, a lengyel nagyon nehéz, de rajta vagyok.

– Jelenlegi edzőjét, Xavi Sabatét még Veszprémből ismeri. Hogy megy újra a közös munka? – Nagyszerű szakembernek tartom, akinek jelentős szerepe volt az átigazolásomban. Tényleg amiben csak tud, segít. Gyakran külön velem elemzi a játékomat, mindig kiemeli a pozitívumokat, és persze felhívja a figyelmet a fejlődési lehetőségekre is. A mottója, hogy minden nap, minden edzésen fejlődni kell valamiben, illetve kétszer ugyanazt a hibát nem szabad elkövetni. Ezzel igyekszem én is azonosulni. – Tavaly a Balatonfüreddel az EHF-kupában szerepelt, az idén a Płockkal már a Bajnokok Ligájában. Mekkora lökést adott ez a karrierének? – Szerintem óriásit. Élvezem azt is, hogy a legnagyobb meccseken is bíznak bennem. A Schaffhausen elleni sorsdöntő összecsapáson például ötven percet játszottam, tehát nincs arról szó, hogy azért mert fiatal vagyok, nem dobnak be a mély vízbe. A csapattársakon is azt érzem, befogadtak, és elismernek teljes értékű játékosnak.

– Említette, hogy új impulzusok érik. Előnyt jelenthet a jövőben, hogy a spanyol iskolával is megismerkedik? – Ártani biztosan nem árt. Rengeteg spanyol edző van Európa-szerte a topcsapatok élén, így ha valamikor odakerülök, már lesz fogalmam erről a játékrendszerről. Egyelőre viszont a Płockra koncentrálok, kétéves szerződésem van. Idén szeretnénk megnyerni a lengyel bajnokságot, és meglepetéseket okoznánk a Bajnokok Ligájában is. – Mi a helyzet a januári Európa-bajnoksággal? – Még nem gondolkoztam rajta, mert jó néhány meccsem van addig még itt, Lengyelországban, de nagy kihívás előtt állunk, az biztos. Új szövetségi kapitányunk van, és a sorsolásunk sem könnyű, de biztosan nem megyünk egy meccsre sem feltett kézzel. Örülök, hogy elkezdődött a fiatalítás a válogatottban, szerintem ez a jó irány, és igyekszem kiélvezni minden percét. További korosztályos hírek KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.