Civilben a pályán: a kajakkirálynő, Kovács Katalin szerint aranyos terhet visznek a vállukon a mai fiatalok
Sorozatunkban olyan korábbi klasszisok mondják el véleményüket a hazai sportági utánpótlásról, akik manapság semmilyen vagy csak csekély szerepet töltenek be annak alakításában. Ezúttal a „kajakkirálynővel”, a háromszoros olimpiai és harmincegyszeres világbajnok Kovács Katalinnal beszélgettünk.
Ha van sportág, amelynek utánpótlásáról ódákat lehetne zengeni, az a kajak-kenu. Elvégre taroltak a magyar fiatalok 2019-ben is. A romániai Pitestiben megrendezett U23-as és ifjúsági világbajnokságról – minden idők legsikeresebb szereplését bemutatva – huszonegy (tíz arany-, hat ezüst-, öt bronz-) éremmel tértek haza, hogy aztán a kínai maratoni vébén is begyűjtsenek tizenhárom dobogós helyezést. Persze, a serdülők által a pozsonyi olimpiai reménységek versenyén elért negyvennyolc, valamint a racicei Európa-bajnokságon szerzett nyolc dobogós helyezésről se feledkezzünk meg… A remek eredményekről ezúttal a sportág valaha élt egyik legnagyobb klasszisa, Kovács Katalin fejti ki véleményét. A háromszoros olimpiai bajnok nem vesz részt az utánpótlás-nevelésben, de tud a fiatalok remekléséről, hiszen az ifjú versenyzők mindent megtesznek annak érdekében, hogy róluk szóljanak a hírek – persze szigorúan pozitív értelemben. „Direkt nem követem az utánpótlást, de nem is kell, mert a fiatalok rendre hallatnak magukról, ha akarnám, sem tudnám nem észrevenni, mennyire ügyesek és eredményesek a korosztályos versenyeken. Teljes mértékben megérdemlik, hogy tele legyen velük a sajtó, hiszen akárhogy is nézzük, nehéz lenne ennél jobban teljesíteni, mint amit ezek a gyerekek idén letettek az asztalra. Ettől függetlenül nem szabad magunkat rózsaszín ködbe burkolni, tapasztalatból tudom, hogy mindig lehet fejlődni. Nagyon fontos, hogy mindig új célokat tűzzenek ki maguk elé, de nem féltem őket, elvégre kristálytisztán látszik, hogy évről évre felülmúlják magukat. Ez a tény nagyon örömteli, mert tudatos munkát takar, azt, hogy mindig eggyel magasabb csúcsot szeretnének megmászni. Szurkolok nekik, és csak remélni tudom, hogy a felnőttmezőnyben is sikeresek lesznek.” Az a napnál is világosabb, hogy a korosztályos versengésben jóval a világ előtt járnak a mieink. De mi szükséges ahhoz, hogy a nagyok között is érvényesülni tudjanak az utánpótlás-viadalokon bravúrt bravúrra halmozó fiatalok? „Nem gondolom, hogy bármiben is változtatniuk kellene. Az én időmhöz képest »könnyebb« helyzetben vannak, mert számtalan versenyen vehetnek részt, márpedig szerintem a versenyrutin az eredményesség legfőbb összetevője. Vannak olyan téthelyzetek, amikor nem meríthetsz az edzésen tanultakból, hanem neked kell kitalálnod, miként jössz ki a legjobban. Ezt gyakorolni kell, de tisztán látszik, hogy a győzelmeket megállás nélkül szállító versenyzőinket már nem lehet rutintalannak nevezni. Mindazonáltal rutin és rutin között is akad különbség, de nyilván gyerekekről beszélünk, akik erőn felül teljesítenek azzal, hogy elbírják azt a terhet, amely rájuk nehezedik – mégpedig a közvélemény felől. Most túlzok, de a hagyományaink miatt ezüstérem esetén már megkérdőjelezik a teljesítményünket, holott más sportágakban óriási sikernek számítana. A kajak-kenusoktól viszont mindenki az aranyérmet várja. Ennél nagyobb nyomásnak akarva sem lehetne kitenni fejlődésben lévő gyereket.” Katalin hozzáteszi, hogy nemcsak a hagyományoknak kell megfelelni, hanem a világ fejlődéséhez is szükséges igazodni, mivel egyre több ország versenyzőivel kell számolni a legjobbak között. „Sosem értettem egyet azzal, hogy csak Magyarországon űzik magas szinten a kajak-kenut. A szegedi felnőtt-világbajnokság is azt mutatta, hogy egyre bővül a győztes országok listája. Az, hogy ennek ellenére az éremtáblázat élén végzünk szinte kivétel nélkül az összes világversenyen, a mi erőnket mutatja: a motivációnkat, a szakmai hátterünket és a széles bázisunkat.” További korosztályos hírek KAJAK-KENUBAN a sportági aloldalunkon.