Józsa Leventénél kéznél volt a láb

Bocsánatos túlzással élve: eleve győzelemre volt ítélve Józsa Levente a vasárnap zárult dublini Eb-n. Egyfelől a tekvondó, a koreai gyökerű sportág hazai szakvezetése egyértelműen az első helyre várta a Budapesti Honvéd 17 évesét, aki – másfelől – bevallottan aranyéremért utazott Írországba, az ifjúsági olimpiai súlycsoportos Európa-bajnokságra.

Önbizalomról tanúskodó célkitűzésének persze nagyon is megvolt a fundamentuma. Na, ezt nem az idei hagyományos junior Eb-vel rakta le, ahol önmagához képest gyengén szerepelt, s még csak nem is azzal a harmadik helyezéssel, amelyet még 2016-ban, a kadét Eb-n harcolt ki magának. Hanem azzal az újsütetű bronzéremmel, amelyet – utolsóéves juniorként - élete első felnőtt Európa-bajnokságán, többek között német világbajnoki bronzérmest is verve, november első napján szerzett meg az olaszországi Bariban. Ez pedig okkal erősíthette meg a magába vetett hitet korosztálya kontinensversenyén, ahol az ifjúsági olimpián szereplő súlycsoportokban viaskodtak a 14-17 éves tehetségek.

„A felnőtt Eb-bronzra egyáltalán nem számítottam, viszont a dublini korosztályos Európa-bajnokságnak úgy vágtam neki, hogy azt meg kell nyernem! – szögezte le Levente mobiltelefonos beszélgetésünkben, amelyet hétfő este akkor ejtettünk meg, amikor a dublini reptéren társaival éppen beszállásra készülődtek. –  „És sikerült is! Elsőnek pedig anyukámmal tudattam a nagy hírt egyszavas esemesben, amely így szólt: Megnyertem!”. Józsa Leventét december első napján szólították a küzdőtérre, s a vasárnapi bő háromórás programban ötször is tatamira kellett lépnie, mivel a 63 kg-ban indult az Eb legnépesebb mezőnye, összesen 22 tini harcművésszel. A magyar ifjúnak azonban ezen a vasárnapon senki sem tudott megálljt parancsolni. Első négy meccse kivétel nélkül idő előtt ért véget, mivel német, izraeli, ukrán és spanyol riválisával szemben is húsz, vagy még annál is nagyobb pontkülönbséget halmozott fel. A döntőben az olasz Falco részéről találkozott először nagyobb ellenállással az Eb-n, de a harmadik menetben itt is Józsánál volt a döntő szó. Pontosabban az aranyérmet hozó megoldás, avagy Peterdi Pál örökzöldjét aktualizálva: kéznél volt a láb... „Az elődöntő és a finálé között alig nyolcpercnyi pihenőm maradt, ezért az első két menetben arra figyeltem inkább, hogy magamhoz térjek, regenerálódjak. Aztán 5–5-öt követően a harmadik másfél percben rákapcsoltam, test-, majd a végén hatékony fejrúgást vittem be, s 15–10- re győztem” – idézte fel az aranycsata pillanatait Levente. „Abszolút nem volt kérdés, hogy ki lesz az Európa-bajnok a 63 kilóban – vette át villámértékelésre a telefont Galambos Bence, a válogatott keret edzője. – A felnőtt Eb-bronz önbizalmat adott Levinek, s bár elvárás nem volt, de mindenki tudta, hogy Dublinban csakis ő lehet az első.” További korosztályos hírek TÉKVANDÓBAN a sportági aloldalunkon.