Kis sportágak nagy napjai – Snowboardban, sznúkerben és sportmászásban is felkaphattuk a fejünket remek magyar eredményekre

Magyarországról jöttem, mesterségem címere… Snowboardos, sznúkeres avagy sportmászó. Ugye, milyen furcsán hangzik? Pedig a fenti, hazánkban egyelőre inkább egzotikusnak, semmint hagyományosnak tekinthető sportágak közös nevezője éppen a mieink remeklése. Bemutatunk három, az elmúlt napokban szép eredményt elérő fiatalt, akik – noha nem a szokványosat választották –, megcélozták a nemzetközi elitet.

Sorra érik el a magyar sportolók a nagyobbnál nagyobb utánpótlás-sikereket, de akadnak köztük olyanok, akiknek a története külön is „megér egy misét”. Miért választja valaki a snowboardot, amikor hazánkban jóformán nem is esik hó? Hogyan lesz valakiből Magyarországon az aktuális felnőttvilágbajnok életét is megkeserítő sznúkeres? Milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy olyan versenyzőnek, akinek a sportága még csak most kezd el kibontakozni itthon? A közelmúltban számottevő eredményeket elért fiatalok mesélnek arról, milyen áldozatokkal jár a nemzetközi élvonal megközelítése, elérése a nem tradicionális sportágakban.

ÖNÁLLÓ VILÁGJÁRÓ Sok szempont játszik közre, melyik sportág válik népszerűvé egy országban, s melyik nem. A természet törvényei például alapvetően meghatározzák mindezt. Éghajlata és domborzata okán hazánk nem éppen ideális terep a téli sportokra. A 19 éves snowboardos Fricz Botondnak is meggyűlt a baja az itthoni körülményekkel, így fogta magát, és csupán 14 esztendősen, egyedül Ausztriába költözött, hogy a schladmingi síakadémián olimpikonjelöltek társaságában sajátíthassa el a slopestyle alapjait. A kecskeméti srác kénytelen volt hamar felnőni. „Önállóságra tanított, hogy ilyen fiatalon egyedül kellett helytállnom külföldön. Egyébként nagyon jól döntöttem, mert rögtön befogadtak a sísuliban. Amúgy is sok különböző országból veszik oda fel a gyerekeket, éppen ezért rengeteg nemzetközi kapcsolatot építettem. Nem mellesleg tényleg megtanították az alapokat.” Ezt Botond eredményei is alátámasztják: legutóbb a hollandiai Landgraafban rendezett felnőtt Európa-kupát nyerte meg, nem is akármilyen ugrással, hiszen 1080 fokos (három teljes) fordulatot mutatott be a levegőben. „Nehéz volt beadni azt a trükköt, mert hosszú ideig kell közben a levegőben maradni, de miután az egyik ellenfelem bemutatta, tudtam, hogy én is megcsinálom. A mi sportágunkban fontosak a hirtelen döntések, olykor verseny előtt öt perccel is változtatunk az alapstratégiánkon, ha a helyzet úgy kívánja.” Miután már elvégezte a síakadémiát, jogosan vetődhet fel a kérdés, hol készül a mindennapokban a magyar fiatalember. Nos, ahogy fogalmaz, mindig máshol. „Most éppen Ausztriában, de hamarosan utazom Észak-Amerikába. Nagyon szeretem az ottaniak mentalitását, meg amúgy is praktikus helyszín a felkészülésre, hiszen a következő versenyem ott lesz, legalább az időeltolódással nem kell bajlódnom. A szövetség ajánlásokat tesz, hogy mikor melyik versenyen érdemes részt vennem, a lehetőségek tárháza áll előttem. Sajnos éppen csak Magyarországon nem tudok edzeni, illetve ez nem teljesen igaz: erőnléti edzéseket otthon is végzek. Havat viszont nem tudok varázsolni.” „TÖK ÜGYES VOLTAM” Így jellemezte az ötödik alkalommal rendezett budapesti sznúkergálán mutatott teljesítményét a 12 éves Révész Bulcsú. Az oroszországi U16-os vb-n ezüstérmes fiú két nagy skalpot is begyűjtött a nagyszabású, 1500 lelkes néző előtt zajló eseményen: az úgynevezett szétlövéses játékban az aktuális felnőttvilágbajnok angol Judd Trumpot és a négyszeres vb-első skót John Higginst is legyőzte.

„Éppen most nézem magam vissza a tévében… Utólag azt mondom, tök ügyes voltam. Nem gondoltam volna, hogy bármilyen játékban legyőzhetem őket. Felejthetetlen élmény marad, az biztos. Nagyon jólesett, hogy ennyien biztattak, sokszor elmosolyodtam, amikor bekiabáltak a nézők. De persze csakis pozitív dolgokat.” A magyar fiút lenyűgözte a sportági klasszisok játéka, s nem győzött hálálkodni a szervezőknek, hogy ismét megvillanthatta tudását a legnagyobbak ellen. „Nem lehetek elég hálás Csurgó Balázsnak, Buzás Gábornak és Wéber Gábornak ezért a csodálatos napért. A legelején bemutattak a sztároknak, egy kicsit megismerhettem őket, bár Higgins skót kiejtésével nehezen tudtam mit kezdeni. Aztán a meccs közben már nem beszéltünk egymással, kedves gesztusokat ugyanakkor tettek felém. Például amikor Trump ellen játszottam, Higgins elkezdett legyezgetni egy törölközővel, mutatván, mennyire szurkol nekem, de alapvetően mindenki a golyókra koncentrált, én legalábbis biztosan.” Az általános iskola után a tervek szerint Írországba költöző Bulcsú ráadásul még pénzt is keresett a gálán – ez pedig jókora segítség számára. „Úgy volt, hogy a gála legnagyobb brékjét – mindegy, hogy ki lökte – megszorozták ezerrel, így a szervezőktől 134 000 forintot kaptam, de akkor jött az egyik támogató és megduplázta ezt a pénzösszeget, így 268 000 forintot nyertem a felejthetetlen élmény mellé. Nagyon sokat segítenek ezek a támogatások, mert a sznúker drága mulatság, ezt a pénzt arra tudom fordítani, hogy januárban elindulhassak a máltai U17-es világbajnokságon. A sznúkergálából pedig sokat merítek, a világbajnokok elleni győzelem egyértelműen kihozott a hullámvölgyből, amibe az elmúlt hetekben kerültem.”

SPORTÁGÁVAL EGYÜTT NŐ FEL Végezetül következzen a 15 éves Vályi Gergő, aki megnyerte az oroszországi ifjúsági Európa-bajnokságot az olimpián jövőre debütáló sportmászásban. Ha valaki a kontinens legjobbjának nevezheti magát korosztályában, az önmagában is elismerésre méltó, de a Nógrád megyei Szügyön élő srác esetében nem mehetünk el amellett, hogy gyakorlatilag a sportágával együtt nő fel. „Valóban, amikor belecsöppentem ebbe az egészbe, még alig voltak itthon egyesületek és mászótermek. Mondjuk, ez engem nem igazán érdekelt, hétévesen első látásra beleszerettem a sportágba, ha jobban belegondolok, már a játszótéren is állandóan másztam. Aztán anyukámmal könyvtárba mentünk a művelődési házba, ott néztem ki magamnak az első falat, amit aztán olyan jó érzéssel másztam meg, hogy elhatároztam, ezt akarom csinálni egész életemben.” Szülei mindenben támogatják a 2024-es párizsi olimpiát megcélzó fiút, s mivel a fővárosban ideálisak a körülmények Gergő felkészülésére, iskola után azonnal autóba ülnek, és Balassagyarmatról oda-vissza megteszik a közel másfél órás utat. Sőt, hogy otthon is tudjon edzeni, házukon is kialakítottak egy kisebb boulderfalat… „Nagyon hálás vagyok nekik azért, hogy ekkora áldozatokat hoznak értem, tudják, hogy nekem erről szól az életem. Nem érdekel, hogy meg lehet-e élni a mászásból, csak csinálni akarom és élvezni, mint eddig. Engem nem vonz a hírnév, de amennyiben valaki a sikerem hatására kipróbálná a sportágat, arra büszke lennék, és azt mondanám, már megérte.”