Gyorskorcsolya: Nem tartalék – interjú az ifjúsági téli olimpián remekül helytálló Bíró Hannáról (16)

„Be akartam bizonyítani, hogy nem tartaléklistás vagyok, hanem igenis, ott a helyem az olimpián. Úgy érzem, sikerült” – nyilatkozta honlapunknak a 16 éves gyorskorcsolyázó Bíró Hanna. A Tornádó Team Szeged versenyzőjének élménybeszámolójából kiderül, egyedül azt sajnálja, hogy a többi magyar sportolóval nem találkozott St. Moritzban.

A lausanne-i ifjúsági téli olimpián a nagy pályás gyorskorcsolyázók mezőnyében a 16 esztendős Bíró Hanna képviselte Magyarországot, és ha úgy nézzük, hogy mindössze két héttel az ötkarikás játékok előtt tudta meg, hogy éppen befér az indulók sorába, akkor kijelenthetjük, a maximumot hozta ki magából a Tornádó Team Szeged sportolója. Minden számában a középmezőnyben végzett: 500-on 18., 1500-on 16., vegyes csapatban pedig 6. lett, míg a tömegrajtos versenyen összesítésben a 24. helyen végzett. Persze, ő sem az elért eredményeit emeli ki elsősorban az egyhetes svájci kalanddal kapcsolatban. – Mire gondoltál, amikor St. Moritzban a megnyitó ünnepségen vitted a zászlót? – Arra, hogy ez hihetetlen. Ahogy haladtunk végig az utcákon, mindenki videózott minket, az emberek megállás nélkül tapsoltak, és pacsizni akartak velünk. Olyan volt, mintha körülöttünk forogna az egész világ. Mintha sztárok lennénk. – Meglepett a svájci vendégszeretet? – Mondhatjuk. Nyilván, mielőtt elutaztunk, elképzeltem magamban, milyen hangulata lehet egy olimpiának, és persze, gondoltam, hogy a svájciak jól megrendezik, hiszen például a NOB székhelye is Lausanne-ban van. De minden várakozásomat felülmúlta az a körítés, amiben részesítették a versenyzőket. Felejthetetlen élmény marad, az egyszer biztos.

– Nem minden nap vehetnek részt a sportolók ifjúsági olimpián. Ilyenkor mi a legfontosabb? Az, hogy életed formáját mutasd, vagy inkább az, hogy élvezz minden pillanatot? – Én inkább az utóbbiban hiszek, de ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne adnék ki magamból mindent a jégen. Harmincadik helyen jutottam ki, be akartam bizonyítani, hogy nem egy tartaléklistás vagyok, hanem igenis ott a helyem az olimpián. Úgy érzem sikerült. Noha az egyéni csúcsaimat nem most futottam meg, új volt minden. Korábban sosem versenyeztem természetes jégen (St. Moritz befagyott taván rendezték a nagy pályás gyorskorcsolya-versenyeket – A szerk.) – abszolút újdonságként éltem meg, hogy fújt a szél és olyan erősen sütött a nap, hogy visszatükröződött a jégen, ami néha zavart. – És attól nem tartottál, hogy esetleg beszakad? Az előzetes hírek arról szóltak, nem biztos, hogy rendesen befagy a pálya… – Hát, az első verseny előtt volt bennem egy kis félsz, én is hallottam erről. De végül is elég sokan terheltük a jeget, és nem szakadt be, úgyhogy ez nem okozott problémát. Egyébként gyönyörű helyszínen futhattunk, kár lett volna máshol megrendezni a versenyeket.

– Azt sem sajnálod, hogy a magyar sportolók közül mindenki Lausanne-ban lakott, neked pedig egyedüliként 400 kilométerrel arrébb, St. Moritzban volt jelenésed? – Ezt kicsit bánom. De hát ez így alakult, és attól függetlenül, hogy nem nagyon találkoztam a többiekkel, nem voltam egyedül. Nagyon jól éreztem magam a többi gyorskorcsolyázó társaságában. Nyilván minden sportágban megy a rivalizálás, de mindenki tiszteli a másikat, és a verseny után jókat beszélgettünk, függetlenül attól, hogy ki melyik országból jött. Ezt emelném ki egyébként a leginkább az olimpiával kapcsolatban, barátságok épültek és helyezésektől függetlenül én nem tudom elképzelni, hogy valaki ne érezte volna jól magát a versenyzők közül. – Ami téged illet… – Ami engem illet, felejthetetlen élmény marad az ifjúsági olimpia. Olyan kedvet kaptam a folytatáshoz, hogy nem tudom szavakkal leírni. Most azt érzem, mihamarabb szeretném újra átélni ennek a közegnek a varázsát. Mindent megteszek, hogy 2022-ben én is utazhassak Pekingbe, a felnőtt-ötkarikásra. – Tökéletes végszó, de van itt még valami. Köztudottan görkorcsolyázol is, de abban a sportágban egyelőre nincs esélyed hasonló versenyen résztvenni. Számíthatunk arra, hogy a jövőben teljes mértékben a jégnek szenteled az idődet? – Pontos adatokat nem tudok mondani, de a pjongcsangi játékokon sok olyan gyorskorcsolyázó indult, aki párhuzamosan görizik is. Tehát ez járható út, szerencsére nem kell választanom a kettő közül. Persze, a legjobb az lenne, ha a görkorcsolya is olimpiai sportág lenne. Hú, akkor de boldog lennék! További korosztályos hírek KORCSOLYASPORTOKBAN a sportági aloldalunkon.