Rövid pályás gyorskorcsolya: országos csúcsok ide vagy oda, a szerencsével hadilábon álltak a magyarok a junior-vb-n

Kizárás téves bírói döntés után, avagy bukás világcsúcsrészidőn belül. Ilyen és ehhez hasonló – roppant idegesítő – balszerencsés jelenetek tarkították a magyar csapat szereplését a bormiói junior rövid pályás gyorskorcsolya-világbajnokságon. A kiemelkedő eredmények ezúttal elmaradtak, Szabó Krisztián, utánpótlás-vezetőedző felemás érzésekkel, de összességében elégedetten értékeli a fiatalok teljesítményét.

Első ránézésre – laikus szemmel – sikertelennek tűnhet rövid pályás gyorskorcsolyázóink ténykedése az olaszországi Bormióban rendezett junior-világbajnokságon, elvégre a fiúváltó hatodik helyét leszámítva egyik számban sem jutottak B döntőbe a mieink (a távonként a legjobb versenyzőket felvonultató A döntőket inkább hagyjuk…). Szabó Krisztián, az utánpótlás-válogatott vezetőedzője viszont nem elégedetlen, hiszen, ahogyan mondani szokta: legtöbbször a napi forma és a szerencse dönt a helyezésekről. Előbbivel nem volt gond, utóbbival már annál inkább.

„Hol is kezdjem? Összességében valamivel jobban szerepeltünk az idén, mint tavaly Montrealban, bár a kiemelkedő eredmények elmaradtak. Felemás érzéseim vannak, de mindenekelőtt kiemelném Somodi Maját, aki 1500 és 1000 méteren is országos csúcsot döntött, mindezt úgy, hogy a keretünk egyik legfiatalabb tagja. Reméltem tőle a jó formát, de arra álmomban sem gondoltam volna, hogy a tizenegyedik helyen végezhet ezer méteren. Megcsinálta, mint ahogy Somogyi Barbara is a legjobb tizenhat között zárt (ő szintén megjavította korosztálya legjobb magyar idejét − A szerk.), így jövőre ezen a távon három lányt indíthatunk, ez pedig óriási dolog!” „Másrészt viszont akadtak futamok, amelyeken nem állt mellénk a szerencse – és akkor finoman fogalmaztam” – tér át a kellemetlen emlékekre Szabó. – A lányváltónkat például azért zárták ki, mert az egyik dél-koreai versenyző azt hitte, Dobrán Flóra a csapattársa, így szinte leváltotta, miközben az igazi társa fél körrel később várta, hogy elindulhasson... Mindenki látta, mi történt – az ázsiaiak edzője maga jött oda és kért tőlem elnézést a történtekért –, kivéve a versenybírót, aki úgy ítélte meg a szituációt, hogy Flóra akadályozta a dél-koreai lányt. Sajnos el kellett fogadnunk a téves döntést, a szabályok szerint ugyanis csak kézzelfogható, technikai jellegű esetekben lehet óvni, most nem élhettünk ezzel a joggal. A hab már csak az volt a tortán, hogy új országos csúcsot futottak volna a lányok, ha marad a végeredmény.” „A fiúk váltója az elődöntőben akár a legjobb négy közé is juthatott volna: mindössze négy századdal maradtunk le az amerikaiaktól, ami amolyan lábbeszúrós különbség, a pálya mellől figyelve az eseményeket szinte nem is érzékelhető. Aztán a B döntőben végig az olaszokkal meccseltünk, négy körrel a vége előtt az élen álltunk, és junior-világcsúcsot mutatott az időmérő… Nógrádi Bence elesett, így csak az olaszok mögött értünk célba (összesítésben hatodik lett a Jászapáti Péter, Nógrádi Bence, Szász Attila, Talabos Attila összeállítású kvartett − A szerk.). Ha előre felajánlja valaki ezt a helyezést, aláírtam volna, persze csalódott is vagyok a pechszéria miatt. A centik, ezredmásodpercek ezúttal nem nekünk kedveztek, ha csak picit nagyobb szerencsénk lett volna, most jobb eredményekről beszélgethetnénk.”

Persze, a Liu testvérek diadalmenetétől megrészegedett országban kérdés, mi számít „jobb eredménynek”. A szurkolók ingerküszöbe elég magasan van. „Alapvetően most azt vártuk el a fiataloktól, hogy bekerüljenek a legjobb húszba. Jelenleg ez tűnt reális célkitűzésnek. Ezt többször is teljesítették a versenyzőink, egyedül talán a fiúk 500 méteres szereplésével nem lehetünk elégedettek. A Liu testvérek új szintre emelték hazánkban a sportágat, általuk valóban hozzászokhattunk az érmekhez, győzelmekhez. Való igaz, az utánpótlásunk még nem produkálja ugyanezt az eredményességet, de irreális lenne elvárni mindezt. A junior-vb-n javarészt tizennyolc évesek harcoltak a dobogós helyezésekért, mi pedig nagyon fiatal csapattal mentünk Bormióba. Noha a szezon során egyre több nemzetközi versenyre jutnak el a gyerekek, azért rutin és rutin között is van különbség. Európában ott vagyunk a legjobbak között, világviszonylatban azonban még sokat kell fejlődnünk ahhoz, hogy utolérjük a legjobbakat.” További korosztályos hírek KORCSOLYASPORTOKBAN a sportági aloldalunkon.