Evezés: krízisekkel teli utat tett meg a sikerekig a 18 éves Siska Bettina

Visszaszólt, átírta az edzéstervet, de ő volt az is, aki a nehéz időkben egyedüliként várt a csónakházban Halmainé Mészáros Évára, hogy megtartsa az edzést. Az evezős Siska Bettina fejében a tavalyi ifjúsági vb-n kattant át valami, azóta sorra húzza az egyéni csúcsokat, az ergométeres időszakban pedig még rátett egy lapáttal... Portré a krízisekből is kilábalt, győri lányról.

Szorgalom, kitartás, akaraterő. A már-már elcsépelt szavak Siska Bettina történetén keresztül lelnek új értelemre. Az Arrabona Evezős Klub 18 esztendős versenyzője nyolc éve űzi imádott sportágát, s nem akármilyen mélységből kúszott fel korosztálya nemzetközi elitjébe. Erről nevelőedzője, Halmainé Mészáros Éva tesz említést, aki úgy emlékszik, eljött az a pont is, amelyen majdnem külön utakra léptek tanítványával. „Rettentő sokáig tartott a dackorszaka. Serdülőként nagyon szélsőséges ingerek érték, először eltörte a bokáját, ami eléggé kiborította. Aztán sikerekkel tért vissza, hiszen itthon például másodéves ifiket is elvert, majd megint megingott: kitalálta, hogy elkezd fogyókúrázni. Igen ám, csak annyira belehajszolta magát ebbe, hogy az már veszélyeztette az egészségét. Lépnem kellett, szembesítettem vele, hogy ha nem fejezi be, nem foglalkozom vele többet, mert nem szerettem volna, hogy valami baja legyen” – állítja a civilben pedagógusként dolgozó edző.

A saját elmondása szerint leginkább makacs természetéről ismert, győri evezős sem tagadja, volt, hogy visszafeleselt mesterének vagy egyszerűen csak átírta az edzéstervet. Mindazonáltal csak azért tette, mert maximalista és lételeme a sportolás. „Nyolc évvel ezelőtt kezdtem evezni, éppen azért, mert kissé ducibb voltam a kelleténél – meséli Bettina. – Mivel labdaérzékem nincs, úgy döntöttem, kipróbálok valamilyen vízi sportot. Azonnal beleszerettem az evezésbe, ma pedig elképzelhetetlennek tartom enélkül az életemet.” Hazai vizeken már serdülőként is aratott nagy sikereket, a nemzetközi elitbe azonban tavaly nyáron, a tokiói ifjúsági világbajnokságon jutott, amelyen bődületes egyéni csúcsot húzott egypárevezősben, s éppen csak lemaradt a dobogóról. „Mivel abban az évben a hazai versenyeken nem teljesítettem valami fényesen, abban sem lehettem biztos, hogy egyáltalán kivisznek a vb-re. Szerencsére így történt, és ekkor átkattant bennem valami. Úgy voltam vele, hogy akkor most csak azért is megmutatom, nem véletlenül kaptam bizalmat” – állítja az újabban a sportpszichológia iránt érdeklődést mutató gimnazista. Azóta magabiztosan menetel a kijelölt úton: 2020-at is kitűnő formában kezdte, elvégre az ergométeres Eb-n 500 és 2000 méteren is aranyérmet szerzett a korosztályában. Ráadásul a rövidebb távon majdnem el sem indult… „Eredetileg úgy volt, hogy beneveztünk 500 méteren, de mivel kocsival kellett hazajönnünk (az Eb-t Prágában rendezték − a szerk.), meg kellett terveznünk, ki kivel utazik, hiszen mi csak Győrig, mások viszont Budapestig mentek volna. Először azt a hírt kaptuk, hogy – mivel máshogy logisztikailag nem lehet megoldani – ki kell hagyjam a számot, majd ránk szóltak, hogy mégis inkább Pető Zsolttal menjek haza, aki az Eb végéig versenyzett, így maradtam én is az 500-ra, és ha már ott voltam, igyekeztem kihozni magamból a legjobbat. Sikerült.”

A többször is mélypontról feltápászkodott – jelenleg korosztályos Európa-bajnoki arany- és világbajnoki ezüstérmes – sportoló úgy érzi, most ott tart, ahol szeretne. Jóllehet, akadt olyan időszak, amikor „megküzdött” nevelőedzőjével, végtelenül hálás neki. A másik fél hasonlóképp vélekedik. „Sokszor nem úgy csináltam a dolgokat, ahogy kérte. Előfordult, hogy az előírt edzésterv kétszeresét hajtottam végre. Elég makacs vagyok. De ettől függetlenül bensőséges a kapcsolatunk, és elmondhatatlanul hálás vagyok neki azért, hogy foglalkozik velem” – vallja Bettina. „Az Arrabona Evezős Klubnak voltak gondjai, hogy úgy fogalmazzak, meglehetősen mezítlábasan kellett dolgoznunk” – veszi át a szót Halmainé Mészáros Éva. – Ma is kevesen vagyunk, de néhány évvel ezelőtt előfordult, hogy egyedül Betti várt rám a csónakházban, hogy edzést tartsak neki. Nincs kimondottan evezős alkata, de a szorgalmával és akaraterejével elérte, hogy a nemzetközi élmezőnyben jegyezzék. Néha keményebb szavakkal kellett hozzászólnom, de biztosan állíthatom: mindkettőnk személyisége fejlődik a közös munka által. Azt, hogy a későbbiekben mire viheti, még nem lehet megmondani, de rajta vagyunk, hogy további szép sikereket érjen el” – zárja le a mester. További korosztályos hírek EVEZÉSBEN a sportági aloldalunkon.