A sportlövészet lett Zsombó közösségi kincse

Bár a magyar sport – benne az utánpótlás – létesítményhelyzete sokat javult az utóbbi időben, a jövő ígéretei nem mindenütt készülhetnek pompázó pályákon és csillogó csarnokokban. A mi kis falunk elnevezésű sorozatunkban kistelepülések olyan nevelőműhelyeit mutatjuk be, amelyek sikert sikerre halmoznak, vagy éppen csak körülményeikhez képest érnek el elismerésre méltó eredményeket. E heti főszereplőink a zsombói sportlövők.

Korosztályos világ- és Európa-csúcs, világ- és Európa-bajnoki cím, országos rekord – hosszasan lehetne még sorolni azokat az eredményeket, amelyeket az utóbbi években a Csongrád megyei nagyközség, a Szeged melletti, nagyjából 3300 főt számláló Zsombó fiataljai értek el sportlövészetben. Kovács Csaba, Nagy Vivien, Rescsik Csaba, Jákó Miriam, Csendes Dávid és a többiek teljesítményére méltán lehetnek büszkék. A zsombói Cél-Tudat SE-ben szegedi, hódmezővásárhelyi, csongrádi vagy dunaújvárosi gyerekek éppúgy megfordulnak, mint helybéliek. A nemrégiben felépített lőtéren egy 16×22 méteres csarnokon belül, tizenöt légpuskás, illetve három számszeríjas lőállásból hódolhatnak szenvedélyüknek a legkisebbek – és ha kinyitják a garázsajtókat, akkor 9 lőállásból 50 méterre is gyakorolhatnak.

Az egyesület nyolc éve alakult. Az elnök, dr. Jákó Gyula nyugállományú mérnökezredes még 1967-ben ismerkedett meg a sportlövészet alapjaival. A hadseregbajnok édesapa fiát, Csabát is megtanította lőni – ő huszonöt éven keresztül volt tagja a válogatottnak, és lett azután a klub vezetőedzője. Időközben megismerkedett későbbi feleségével, Szakonyi Gerdával, aki szintén versenyzett. A „szakmai stáb” összeállt, és Marcali, valamint Székesfehérvár után Szegedre kerülve szerette volna továbbadni tudását. Így alakult meg tíz éve a zsombói Szent Imre Katolikus Általános Iskolában a sportlövő szakkör. Még az MHSZ (Magyar Honvédelmi Szövetség) idejéből maradt az intézménynél néhány nyílt irányzékú légpuska, amely működött, Jákóék vitték a lőszert, a lőlapot, a tudást, a gyerekek meg jöttek maguktól. Heti egyszer nagyjából 15-20 fiú és lány kezdett gyakorolni. Rövid időn belül a helyi Kovács család felajánlotta, folytassák az ő pincéjükben az edzéseket. Ott egy évet töltött a csapat, amely már külsőre is csinosodott. Jákó Csaba kapcsolatai segítettek abban, hogy egy jó nevű német sportszergyártó cég elküldje a nadrágok és kabátok készítésének teljes leírását – még ha nem is a legújabb fazonról volt szó. A külön erre a célra vásárolt varrógéppel pedig Iványi Lászlónak, a klub másik akkori edzőjének édesanyja nekilátott a gyártásnak. A gyerekek szépen sorban összeöltöztek, a kinőtt ruhákat pedig örökölték egymástól. Igazi otthon azonban még nem volt. Vagyis pont otthon volt. Jobb híján Jákóék 12 méter hosszú 3 és fél méter széles fedett teraszán alakítottak ki két lőállást. „A kilövéssel szembeni falon furnérlemez volt a védelem – meséli az elnök. – Kicsit izgultam, hogy a fiatalok mennyi idő alatt lövik szét a hőszigetelést, de egyetlen lyuk sincs ott! Itt több mint egy évet töltöttünk, a fiam nappalija volt a klub, ott vártak a sorukra a gyerekek, beszélgettek, jól érezték magukat. Sátras tábor is volt az udvarunkon. Amikor kimosta őket az eső, akkor beköltöztek tizennégyen. Imádni való, tisztelettudó gyerekek voltak.” A remek közösségre a szövetség is felfigyelt, és segítette felszereléssel, kérés nélküli anyagi támogatással, közben pedig Csaba egykori ellenfele és barátja, az olimpikon Gáspár Olivér is belépett az egyesületbe. Aztán három éve a szövetség sorsfordító kérdést tett föl. „Volt Zsombón egy nagyon régen épült, rozoga, omladozó, kis téglákból rakott kispuskalőtér, ahol két párhuzamos falat nem lehetett találni. A szövetség megkérdezte, ha adnának némi támogatást, hajlandók lennénk-e… Persze! Ha tudnák, Csabával hányszor végiggondoltuk már, mi mindent lehetne itt csinálni!” – emlékszik vissza Jákó Gyula és hangsúlyozza, a cél egyértelműen olyan használható épület kialakítása volt, ahol a gyerekek elfogadható körülmények között tudnak dolgozni.

Így jött létre a lőtér, melynek megalkotásából csarnoképítésben jártas helyi vállalkozó, falburkolatokat és polcokat gyártó helyi asztalos és elektromos szerelő sportlövőbarát is kivette a részét. Na, meg a gyerekek, akik végig segítették a mesterek munkáját. Hozták, vitték a szerszámokat, takarítottak. A csarnokot végül használt bútorokkal, kanapékkal, szőnyegekkel tették otthonossá, és arra is figyeltek, hogy a mozgáskorlátozott sportolóknak külön mosdót alakítsanak ki. „Ez nem lőtér. Ez közösségi tér, ahol lőni is lehet” – figyelmeztet az elnök, és ezt erősíti meg unokája, a Jákó család legfiatalabb bajnoka, Miriam is: „Minden edzésen megy a zene, és mivel sokan vagyunk, mindenki hajtja a másikat. A nappalinkból vitt szőnyegen szoktunk bemelegíteni. Volt már, hogy fekvőtámaszok közben apa meg is énekeltette a társaságot, szóval nagyon jó hangulatban telnek a hétköznapok.” Az egyesület, amelyben folyamatosan 20-22 fiatal versenyző sportol egyszerre, további fejlesztésekre kapott ígéretet.

Emlékezetes zsombói szereplések A pincét felajánló család ifjú sportolója, Kovács Csaba 2017-ben a 10 méteres junior Eb-n a puskás csapatban Péni Istvánnal és Vas Péterrel junior világ- és Európa-csúccsal győzött. Ugyanebben az évben az egyesület másik reménysége, a pisztolyos Nagy Vivien csapatban Major Veronikával és Egri Viktóriával lett junior-világbajnok. A kerekesszékes, többszörös országos bajnok 15 éves Rescsik Csaba az augusztusi parasportlövő világkupán SH1 R1-ben (légpuska 60 lövés álló testhelyzetben) junior világ-, fekvőben junior Európa-csúcsot lőtt. A 16 éves Jákó Miriam a pisztolyos csapattal aranyérmet szerzett a 10 m-es ifjúsági Eb-n, később a Hungarian Openen ifjúsági és junior országos csúcsot lőtt, ifi országos bajnoki címet szerzett, A 12 éves Csendes Dávid júliusban légpuska 40 lövésben Péni István serdülőcsúcsát döntötte meg és lett országos bajnok.

További korosztályos híreink SPORTLÖVÉSZETBEN a sportági aloldalunkon.