Gyorskorcsolya: miért nem kap elég „fényt” a short track árnyékában haldokló szakág?

Rövid pályás gyorskorcsolyázóinkról egyre többet szólnak a hírek, de felvetődik a kérdés, miért nem hallunk egy szót sem a nagypályás korisokról? Infrastrukturális problémák, esetleg pénzhiány áll a háttérben? A rejtély megoldására Telegdy Attila gyorsasági ágazati sportigazgatót, az ifjúsági olimpián is résztvett Bíró Hanna edzőjét, Garzó Erikát, valamint a lillehammeri olimpia aranyérmesét, Hunyady Emesét kértük fel.

Amíg a rövid pályás gyorskorcsolya joggal pályázik hazánkban a legdinamikusabban fejlődő sportág címére, addig a nagy tradíciókkal bíró gyorskorcsolya – nem túlzás állítani – haldoklik. Pedig Európa legrégebbi szabadtéri műjégpályája ott van a szemünk előtt, igaz, azt üzleti alapon a főváros, és nem a szövetség működteti. „Terveztük, hogy átvesszük a Városligeti Műjég működtetését, de csak akkor lett volna lehetőségünk erre, ha vállaljuk, hogy kifizetjük azt a napi 6-8 millió forintos bevételkiesést, amit a város szenvedne el amiatt, hogy civilek nem használhatnák a pályát. Ezt nemhogy mi, de más sportágak szövetségei sem tudnák megoldani” – válaszolja Telegdy Attila, a gyorsasági ágazat sportigazgatója arra a kérdésre, hogy az élsportolói körülményekről álmodó gyorskorcsolyázókat miért zavarják le reggel kilenc órakor a jégről. A sportvezető hozzátette, mivel a felkészülési feltételek nem optimálisak, nagyon kevesen űzik itthon a sportágat, sokan utánpótláskorban abbahagyják, mert a felnőttek között már nagyon nehéz bekerülni az élmezőnybe. „Alacsony a létszám, ami nyilván azzal áll összefüggésben, hogy aki komolyan gondolja ezt a sportágat, az szezon közben külföldön edzőtáborozik, versenyez, s ez nem olcsó mulatság. Éppen ezért egyénekben kell gondolkodnunk, igyekszünk támogatni a legtehetségesebb versenyzőket, úgy, mint tesszük azt például Nagy Konrád esetében, aki Kanadában készül. Nem optimális szituáció, amikor azért kell elköltöznöd, hogy normális körülmények között sportolhass, de sajnos nálunk ez a helyzet. A Nemzeti Korcsolyázó Központ használatba vétele óriási változást és eddig kiaknázatlan lehetőségeket jelentene.”

Az 1994-es lillehammeri olimpián osztrák színekben aranyérmes, jelenleg Svájcban élő gyorskorcsolyázó, Hunyady Emese szerint nem jó hozzáállás, hogy a fedett pályára várunk – amely a tervek szerint 2022-ben készülhet el –, sokkal inkább tenni kellene valamit a fejlődés érdekében. „Nem azt kellene mutatni, hogy holtvágányon van a sportág, hanem ellenkezőleg, változtatni kell a jelenlegi hozzáálláson. A BudaSkate edzője, Varjasi Mihály kezdeményezte például a négyfordulós Magyar Kupa-sorozat elindítását. Nagyon örültem neki, éppen erre van szükség. Csak az a baj, hogy a legtöbb magyar szakemberben nem érzem, hogy szorgos hangyácska módjára próbálna lendíteni a gyorskorcsolya szekerén. Pedig most is akadnak fiatalok, akiket roppant tehetségesnek gondolok, de ha nem versenyezhetnek egyfolytában, akkor előbb-utóbb megtörik a pályafutásuk, és ezt a legszörnyűbb látni.” Hunyady külön kiemelte a csupán 16 éves Bíró Hannát, aki nemrég a felnőttek összetett bajnokságán diadalmaskodott – a fiúk között pedig a 21 esztendős Bejczi Botond végzett az első helyen. Mekkora a rangja egy országos bajnokságnak? „Hanna nagyon boldog volt, hogy sikerült legyőznie a felnőttválogatott Nagy Alexandrát, de az az igazság, nem olyan óriási érdem magyar bajnokságot nyerni – állapítja meg Garzó Erika, az ifjúsági olimpikon és a szegedi Tornádó Team vezetőedzője.  – Nagyon kevesen korcsolyáznak itthon, a sportág leginkább a görkorisokból táplálkozik, ha ők nem lennének, nem lenne értelme hazai versenyeket rendezni. A spártai körülmények ellenére sok ügyes gyereket látok, és tényleg: alánk nem kell autót tolni. Csak arra van szükségünk, hogy külföldön tudjunk edzőtáborozni, gyors jegeken jó időket menni.” További korosztályos hírek KORCSOLYASPORTOKBAN a sportági aloldalunkon.