Sportlövészet: a junior Eb-győztes Hammerl Somára büszkék legendás szülei

A sportlövők 10 méteres junior Európa-bajnokságán nemrégiben aranyérmet szerző Hammerl Soma sikerére olimpiai bajnok édesapja és világ-, valamint Európa-bajnok édesanyja is igen büszke.

Fantasztikus hónapokon van túl az UTE puskás sportlövője, Hammerl Soma. A 18 éves versenyző tavaly szeptemberben kezdte sikersorozatát. Bolognában Dénes Eszterrel párban junior Európa-bajnoki címet szerzett fekvő mix versenyszámban, majd tagja volt a Budapesten 10 méteres ifjúsági kontinensviadalt nyert puskás vegyes csapatnak. Legutóbb a lengyelországi Wroclawban járt, ahol ugyancsak 10 méteren, a juniorok között megszerezte első egyéni Európa-bajnoki győzelmét, de – ahogy ő mondta: „ha már lúd, legyen kövér” – a fiúcsapattal is a dobogó tetejére állt. És ezek csak az aranyérmek.

Soma nem akármilyen családban látott napvilágot 2001-ben. Édesapja, az 1964-es tokiói olimpia bajnoka, a Nemzet Sportolója, dr. Hammerl László, édesanyja pedig a világ- és Európa-bajnok Joó Éva. Ezek után nem is lehetett kérdés, hogy a gyermek a lövészetet választja. Vagy igen? „A szüleim soha nem tereltek a lövészet irányába, én teljesen magamtól választottam ezt a sportágat – mondja Soma. – Persze, a lőtereken nőttem fel, mert ők is ott voltak, vittek magukkal, de terhet sosem tettek rám az eredményeket illetően. Hatalmas tapasztalattal bírnak mindketten és rengeteget tanulhatok tőlük. Igen szerencsés vagyok, bár a munkát így is, úgy is el kell végezni.” Úgy tűnik, a felmenőktől azért elég sok mindent sikerült elsajátítania a fiatalnak. Somának édesanyja sokáig az edzője volt, ma már nem gyakorolnak együtt, de Joó Éva utánpótlás-igazgatóként mindennapos része a korosztályos versenyzők életének, a csapatot is ő kíséri a világeseményekre. Nem volt ez másképp Wroclawban sem, így az anyuka a helyszínen követhette végig fia sikerét.

„Anya ott ült mögöttem a döntőben. Talán jobban izgult, mint én. Azt mondta, amikor a sajátját megélte, azt is alig hitte el, de ez még annál is csodálatosabb érzés számára. Ezek a szavak igen meghatóra sikerültek.” „Nehéz volt felfogni – emlékszik vissza Joó Éva. – Minden egyes lövés után az volt bennem, hogy csak jó vége legyen! Mindig próbálok az izgalmamon felülkerekedni, mert félek, hogy átragad a versenyzőkre. Igyekeztem úgy helyezkedni, hogy ne lásson. Járkáltam fel-alá, mint a mérgezett egér. A végén pedig nagyon örültem.” Felvetődik a kérdés, hogy ilyen helyzetben ki lehet-e, vagy egyáltalán ki kell-e zárni az edző-versenyző párosnak a szülő-gyermek kapcsolatot? „Szerencsére elég jól kezeljük a szituációt – vélekedik Soma. – Ő ilyenkor úgy viselkedik velem, mint a többiekkel. Úgy szól hozzám, mint edző. Ezt nagyra értékelem, mert az ilyen jellegű családi kötődést sokszor nagyon nehéz jól megélni. Annó ezért is jöttem el a Honvédból, ahol ő volt az edzőm. Akkor bárhogyan akartam, nem tudtam kizárni a szakmai megnyilvánulásokból az anyai szavakat.” „Nyilván nem volt kérdés, hogy pályája elején nálam kezdjen el lőni – mondja az anyuka. – Aztán egy-két év után mindkettőnk számára nehézzé vált a közös munka és szinte egyszerre jutottunk arra a döntésre, hogy ne együtt folytassuk. Nem tudtam azt a hangot megtalálni, ami kellett volna, sokkal keményebb voltam vele, mint a többiekkel. Egyikőnknek sem volt jó, akkor érkezett az UTE-ba.” Az UTE-ban Kissné Oroszi Edit ügyeli fel Soma munkáját, az eredményekből látszik, jó kezekbe került az ígéret. Bár a versenyző és édesanyja között kikerülhetetlen, hogy folyamatosan megjelenjen témaként a sport, édesapjával már sokkal kevésbé van így. Sőt, a „fiúk” igen kevés eszmecserét folytatnak a lövészetről. A felmenőktől szakmai tanács sem kellett az Eb-győzelemhez, elég volt a jó szó.

„Mindig reménykedem, mert örök optimista vagyok – mondja dr. Hammerl László. – Bíztam abban, hogy jól fog lőni. Annyit mondtam neki, hogy minden jót, fiam! Mást nem, kizárólag apaként búcsúztam tőle. Mi nem nagyon szoktunk otthon a lövészetről beszélgetni. Ő csinálja, akarja és keményen edz. Ha tanácsot kér, akkor természetesen kap. Ha észreveszek valami kirívó dolgot, akkor beszélgetünk róla, de csak pár szót. Nagyon örültem az Eb-győzelmének, meg sem vártam, hogy telefonon beszéljünk, rögtön utána küldtem az sms-t, hogy: büszke vagyok rád, fiam!” A legendás sportoló szerint biztos, hogy számít valamit a genetika, de… „Az csak egy dolog, hogy örökölt valamit. Ezt észre kell venni, ki kell tudja hozni magából és nagyon sokat kell dolgozni. Ő ezt megteszi. Nagyon jó gyereknek tartom. Olyan ember, akire mindig lehet számítani, tudja mit kell tennie adott szituációkban, időszakban és lehet bízni benne. Biztosan megvannak a titkos álmai, vágyai. Érje el azt, és jusson el oda, ahová szeretne.” „A sportban igyekszem eljutni a szüleim szintjére és szeretném elérni azokat a magasságokat, ahol ők is jártak – jelenti ki Soma, és hozzáteszi: „Mondjuk, tehették volna alacsonyabbra is a lécet.” További korosztályos hírek SPORTLÖVÉSZETBEN a sportági aloldalunkon.