Labdarúgás: a tizenéves magyar kapus, aki Cristiano Ronaldo és Paulo Dybala 11-esét is kivédte

A Juventus korosztályos csapatának kapusa, a 17 . életévében járó Senkó Zsombor egy éve szerződött Szombathelyről Torinóba, ahol remekül érzi magát, s bár felajánlották neki a hazautazás lehetőségét a koronavírus-járvány miatt, Olaszországban maradt.

– Milyen az élet most Torinóban, hogy vagy? – Köszönöm, jól – válaszolta kérdésünkre a koronavírus európai gócpontjának számító Észak-Olaszországban tartózkodó Senkó Zsombor, aki a Juventus U17-es együttesének a játékosa. – A csapatunkban szerencsére nincs diagnosztizált beteg. Szerdán még volt edzése az U23-as és az U19-es korosztálynak, de miután az első csapatból Daniele Ruganiról kiderült, hogy beteg, mindent leállítottak. Az összes játékosnak felajánlották a hazautazás lehetőségét, de úgy ítéltem meg, hogy most repülőre ülni még nagyobb kockázatot jelent, mint itt maradni. A város szélén vagyunk, öt percre a stadiontól, de a kollégium épületét el sem kell hagynom. Ellátást kapunk, naponta takarítják a szobáinkat, biztonságban érzem magam. A csapatomból ketten maradtunk, egyébként úgy tíz-tizenöt légiós van az épületben, az olaszok hazautaztak, április 3-ig az összes tervezett program elmarad.

– Mozgalmas napokat éltél meg, hiszen amellett, hogy a saját csapatodban rendszeresen kezdő vagy, többször is együtt edzhettél az első csapattal. –  Az U17-es csapatban két kivétellel eddig mindig kezdő voltam és meg is nyertük a csoportunkat, a rájátszás következne az Inter ellen. Két hete edzettem az első csapattal, amely most karanténban van a Juventus-hotelben. Három tréningen vettem részt, az U19-cel gyakran edzek, viszont az első csapathoz kapusok ritkábban kerülnek fel, mint mezőnyjátékosok. Gianluigi Buffon a második találkozásunkkor már átölelt, röviden érdeklődtek is felőlem és végig bátorítottak, sokat dicsértek. Cristiano Ronaldo is közvetlen volt, megkérdezte, honnan jövök, kicsit talán meglepődött, bár mondta, a magas, erős testalkatomból gondolta, hogy Európának erről a részéről származom. A Fiorentina elleni meccsre készült az első csapat és az edzés után Paulo Dybalával és Ronaldóval kint maradtunk, szabadrúgásokat és tizenegyeseket lőttek nekem. Egyszer-egyszer sikerült is védenem a tizenegyeseiket. Dybala megdicsért, Ronaldo nevetett. A második edzésen már az egymás közötti játékba is beszálltam, a lövésgyakorlatoknál pedig az egyik védésemmel sikerült kicsit felbosszantanom Gonzalo Higuaínt. „Nézd meg, teljes erőből rálövöm, erre ki sem pattan róla, mit tudok csinálni?” – mondta viccesen. – Bő egy éve kerültél ki Torinóba, mondhatjuk, hogy sikerült beilleszkedned? – Az elején nehéz volt, mert nem beszéltem olaszul. Itthon csak németül tanultam, de amikor kikerültem, intenzív tanulásba kezdtem és most már jól elboldogulok a nyelvvel, az iskolában a tantárgyakat is olaszul tanulom. A csapaton belül a kapusokkal vagyok együtt a legtöbbet a szabadidőmben, de a többiekkel is jó a kapcsolatom. Itt elvárás is az edzőkkel szemben, hogy a pályán kívül is jó közösséget alkossunk, sok közös programot szerveznek. A komplexum területén, ahol a kollégium is található, van óvoda, általános iskola és középiskola is. A játékosoknak ide járnak a gyerekei, Cristiano fiával például naponta összefutok.

– Szakmailag hogyan értékeled a Juvénál eltöltött időt? – A lábtechnikám sokat fejlődött, mert itt elvárás, hogy ne előrerúgjam a labdát, hanem laposan passzoljam a középpályásnak. Ha ő elveszíti, akkor nem engem vonnak kérdőre. Otthon sokszor előfordult, hogy nem is tudtam volna megjátszani a társakat, mert például a szélső védő elbújt az ellenfél mögé és olyan testhelyzetet vett fel, hogy ne is akarjak neki passzolni. Itt ilyen nincs. Sokat számít, hogy minden korosztálynak külön kapusedzője van és a kapusedzőknek is van segítőjük. A meccseket követő első edzés után mindig leülünk a kapusedzőmmel, végignézzük és megbeszéljük szinte az összes megmozdulásomat a legapróbb részletekig. Amire nagy hangsúlyt fektetünk és amiben folyamatosan fejlődnöm kell, azok az egy az egy elleni helyzetek, Olaszországban elvárás, hogy ne vetődjek el, hanem minél tovább talpon tudjak maradni, viszont ha túl nagy a terpeszem és lent van a sarkam, akkor nem tudom megtartani az egyensúlyom, amikor megállok a támadóval szemben, könnyen ki tud billenteni – ezeket a helyzeteket sokat gyakoroljuk. Úgy érzem, jó helyen vagyok, elégedettek velem, az is jó visszajelzés volt, hogy az első csapattal edzhettem. Még másfél évig szól a szerződésem, de mindig csak kis célokat tűzök ki magam elé, most már alig várom, hogy folytatódjon a bajokság és legyőzzük az Intert. További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.